Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-67

58 LXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 35 törvényezikk módosításáról, végül a magyar sorhadí csapatokhoz és "haditengerészethez az 1874. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlásáról szóló törvényjavaslatokat. Van szerencsém, az erre vonatkozó jelentéseket tisztelettel benyújtani és egyszersmind jelenteni, hogy a jelentések már ki vannak nyomatva és szétosztva a mélt. főrendek közt. Elnök: Napirenden van a katasterről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ugy vagyok értesülve, hogy a ministerium képviseletével Tomssich István főmérnök ur bízatott meg, ki a bizottság tanácskozásaiban részt vett és itt is a kellő felvilágosításokat fogja nyújtani. Tomssich István, a kormány képviselője (megjelenik a teremben és a honvédelemi minister mellett foglal helyet). Pallavicini Ede őrgr. jegyző (olvassa a katasteri felmérésekről szőlő törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztassanak mindenekelőtt a miuisteri indokolást meghallgatni. Prónay Dezső b. jegyző (olvassa a ministeri indokolást). Elnök: Van-e a méltóságos főrendek közül valaki, ki a törvényjavaslat elvéhez és lényegéhez kivan szólani ? Radvánszky Antal zólyomi főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Elismert igazság az, hogy az adónak helyes kivetése a legnehezebb feladatok egyike s egy oly kulcsnak megállapítása, mely, hogy tökéletesen igazságos legyen és megfeleljen a közkivánságnak, taláu a lehetetlenség körébe tartozik. Minthogy tehát az utóbbi el nem érhető, a feladat egy oly kulcsnak feltalálása, melynek alapján az adó megközelítőleg legigazságosabban vettethetnék ki. A földadónak kivetésére nézve, több országban történt már többféle kísérlet, mig utóvégre ezen kísérletek sorában csakugyan a kataster ismertetett el legbiztosabb alapul. Valamint tehát egyrészről nem tagadhatom, hogy a kataster a legigazságosabb és legbiztosabb kulcsa a földadónak, ugy másrészről kétségbe nem vonható, hogy ennek létrehozása sok időt kivan és tömérdek költséget igényel: ennélfogva szükséges, hogy az állam számot vessen magával, vájjon képes-e az e részbeni költségeknek megfelelni, jelesen, vájjon pénzügyi állapotai megengedik-e ezm intézménynek rögtönzését é$ nem tünik-e fel tanácsosabbnak ezen vállalat elhalasztása és a katasternek egy olcsóbb surrogátuminal leendő felcserélése. Hazánkat jelen felette aggasztó pénzügyi helyzetéből, csekély felfogásom szerint csak három tényező segítheti ki. Az első az adónak a felemelése, mely fájdalom, múlhatatlanul szükséges lesz; a második a legszigorúbb reductió az államháztartásban; a harmadik mellőzése vagy legalább elhalasztása mindazon vállalatoknak, melyek jövendőben igenis, de jelenben jövedelmezők nem lehetnek és melyek létrehozása e mellett tömérdek költségbe kerül. Ezen utolsó kategóriába sorozom én a katastert, melynek hasznos voltáról bizonyosan mindenki meg van győződve, de meg van és meg kell győződve lennie arról is, hogy ezen munkálat csak hosszú évek során lesz készen, addig pedig ezen munkálat oly sok költséget fog igényelni, hogy jelen pénzügyi körülményeink közt — az alap hiányában — talán a költségek fedezésében meg fogunk akadni. Legyen szabad a nagyméltóságú főrendeket arra figyelmeztetnem, hogy Francziaországban a kataster készítése 60 esztendeig tartott és 150 millió forintba került. Ily költséges vállalatba bocsátkozni akkor, midőn 153 milliónak 5 év

T alatt leendő törlesztése nehezedett legközelebb a hazára ; midőn 40 millió frtnyi adó van hátralékban; midőn a mostani s az ezt megelőző esztendők mostohasága következtében előre látható, hogy a jövő év adója csak nagyon nehezen, vagy talán nagyobb részében épen nem lesz behajtható: akkor — mondom — ily költséges vállalathoz fogni, megvallom, csekély nézetem szerint veszedelmes. Oly országnak, melynek vagyoni állása leginkább a föld terményeinek sikerétől vau feltételezve, biztos alap nélkül vállalatokkal experimentálnia nem lehet. Igaz ugyan, hogy minél előbb kezdetik meg a kataster és minél előbb fog az bevégeztetni, annál hamarább fogjuk mi élvezni annak jótékonyságát: csakhogy ha mégis kezdenők ezen munkálatot, azt bizonyosan nem nagy erőfeszitéssel folytathatnók, mert hiányozni fogna az erre való költség és igy a munka szerényen és lassan haladván, bizonyosan csak hosszú évek során túl nem mi, hanem legnagyobb részben a jövő gene-