Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-64
LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 47 vett capitálisai biztosságát is csökkenti, miután azt gondolom, hogy az, hogy egy kis hátramaradás bekövetkezik a folyó fizetésekben, mulasztás által bármely más országban is megtörténhetnék, ez talán nem lesz oly sajnos hatással hitelünkre, mint az lenne, mit jelenleg tenni akarunk, ha 153 millió disponibilis vagyonnal, biztosított nem tudom mennyi 25V», 51, vagy 76 2 A millió drága kölcsönért egy pénz-eonsortium tutelája alá helyezzük magunkat. Azt óhajtván, hogy még azon szomorú esetre is, hogy vesznünk kell, legalább I. Ferencz franczia király szavainak „Tout est per due hors 1' honneur", reánk való alkalmazására tegyük magunkat érdemessé ; nem tehetek egyebet mint az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen szavazni, azt az átalános vita alapjául se fogadván el. Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Midőn a múlt esztendő vége felé az 54 milliónyi kölcsön felvétele iránt tanácskozánk, és azt e teremben is csekély szavazatom hozzájárultával megszavaztuk, akkori érvelésemnek alkalmával egy példázattal voltam bátor élni némileg az akkori situatio felderítésére, hogy t. i. alkotmányunk újjászületése nagyon hasonlított azon vérmes reményű fiatal emberhez, a ki átvéve atyjától az ódonszerüleg berendezett gazdaságot, melyben ő számtalan hiányokat vett észre, azon gazdaságot, mondom, melyre nézve csak azt akarom megjegyezni, hogyha keveset jövedelmezett is talán, de legalább a telekkönyve nem igen volt terhelve, felszerelési instructiója pedig, s az a mi hypothekául szolgálhatott, talán még elég jó karban volt, mondom, mikor átvéve ezen gazdaságot, egyszerre a hátramaradásnak tapasztalásait nagyon is érzékenyen véve, igyekezett minden módon rögtönözve azon gazdaságot jobb, illóbb állapotba hozni akként, hogy nem követvén az annyira szükséges egymásutánt, mely mindenekelőtt a szükségesekre és elkerülhetetlenekre tekint, igen nemes vágytól indíttatva, a hasznosakat is egyszersmind nemcsak létesíteni, de ábrándozó fantasiáknak is elégtételt szerezni kivánt. Azon ifjút, a ki ekkép gazdálkodott, már mos t bár azon reményt lehetett táplálni, midőn a múlt évben a kölcsönt megszavaztuk, hogy az által a bajon tetemesen segítve lesz, látjuk az adósság csinálás lejtőjén tovább előre haladni; természetesen, mert beállottak reá nézve azon napok, midőn a váltókat be kell váltani, melyek beváltására pedig nem maradt egyéb hátra, mint az utolsó hypothekához nyúlni, t. i. fekvő jószágait elzálogosítani és biztosítékul adni. Mindenesetre kényes és nyomasztó állapot ez, mélt. főrendek! mert ha annak a fiatal embernek jószága, — ügyeinek rendezhetésére csak ily csalékony reményei lehetnek jövőre nézve is, különösen, ha a feltételek oly terhesek, hogy tekintve vagyoni állapotát, e bajból való kilábolására nem igen sok kilátása lehet, kettő marad hátra: mindenekelőtt magát egyszerűbb háztartásra, nélkülözésekre, hogy ugy mondjam, koplalásra szorítani, és ha vallásos ember, és bizik az isteni gondviselésben és abban, hogy valamint az első embereknek, miután a paradicsomból tüzes pallossal kiűzettek, azután véres verejtékkel kellett mindennapi kenyerüket keresni, különösen, ha fiatal korában olvasta a jeles fiatal Írónak, Chimaninak „Bete und arbeite" czimü művét, akkor vagy szellemileg vagy anyagilag napszámosnak fog beállani és igyekezend magának önálló keresetet szerezni, vagy ha vallástalan, pisztolylyal fogja agyát szétzúzni és ez finis miseriae. Azonban az államnak minden körülmény közt keresni kell. tehát sem bizonyos megszabott korlátokon túl nélkülöznie nem lehet, mert hiszen „salus reipublicae suprema lex esto" sem pedig enyészetnek nem indulhat, meg nem szűnhet. Ezen hasonlatot érintve, látjuk, hogy a tavaly táplált reményeink, hogy t. i. az akkor felvett kölcsön útján némileg segíthetünk a bajon, elérve nincsenek. Nem okozok e részben senkit; igen nagy igazságtalanságot és méltatlanságot követne el az, ki személyeket akarna okozni. O nagyméltósága a pénzügyminister ur eléggé ecsetelte a szomorú körülményeket, én őszintén megvallom, véralkatomnál fogva azon reményeket csak igen parányi mérvben osztottam, s azok meg is hiúsultak, a mennyiben manna nem hullott a földre, és kétségtelenül el kell ismerni azt, és nincs tagadás benne, hogy e részben még bizony későbbi időkben is, igen nehéz körülmények között leszünk kénytelenek evezni. Már a múlt kölcsön alkalmával felállítottam azon elvet és abban azóta még inkább megerősíttettem, hogy minden állam jólétének talpköve: az államháztartásban a bevételek és kiadások közti ' egyensúly. Megtörténhetik az ilyen megingatás
