Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-64

i4 LXIV. OBSZÁGOS ÜLÉS. a pénzügyi bizottságban részt nem vehettem, felhívom a mélt, főrendek figyelmét arra, hogy valahányszor pénzügyi kérdések tárgy altattak, mindig azon helyzetbe jutottunk, hogy az idő rövidsége miatt nem szólhattunk hozzá. Minden alkalommal óvás tétetett ugyan ezen eljárás ellen, mely szerint a főrendi ház a legfontosabb pénzügyi kérdésekről nem képes magának kellő tudomást szerezni, és igy jogának gyakorlatában megrövidíttetik, a mi a ház méltóságával sem egyeztethető össze, de mindennek daczára ismétlődött ezen eljárás. Azt hiszem, hogy midőn ily fontos tárgyról van szó, mint a jelenlegi, azon idő, mely tegnap este óta máig lefolyt, nem elegendő a tárgy tanulmányozására, és ily eljárás a házszabályokkal sem egyeztethető össze. Én azt hiszem, hogy a felelős ministerium arra van hivatva, hogy a törvény őre legyen, nem pedig hogy a törvényhozás egyik faetorát folytonos kényszerhelyzetben tartsa. A tárgyak ily keresztülhajtása ujabb időben Berlinben is divatba jön, a hol egy éjszaka alatt hajtatnak keresztül a tárgyak, s mert ez ugy látszik nálunk is divatba szándékoltatik hozatni, ezért ez ellen kétszeresen kell óvást tennünk. Ugyanezen helyzetben voltunk a költségvetés tárgyalása alkalmával is, a midőn, ha több időnk lett volna, a főrendi ház a kellő fedezettel el nem látott költségvetést visszautasíthatta volna. Elnök: Minthogy a házszabályok szerint a sürgősségi indítvány mellett és ellen csak egy tag szólhat, felkérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak azok, a kik a sürgősségi indítványt elfogadják, felállani. {Megtörténik.) A szükséges kétharmad többség megvan, és így az érdemleges tárgyalást a méltóságos főrendek nyomban elkezdik. Mindenekelőtt az indokolás fog felolvastatni. Vay Béla b. jegyző (olvassa a ministeri indokolást). Kerkapoly Károly pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A kölcsön, melynek megköthetésére kért felhatalmazást a kormány a beterjesztett törvényjavaslatban, és metynek indokolására szolgáim vannak hivatva az épen felolvasott sorok — a kölcsön, mondom, tagadhatatlanul a legsúlyosabb feltételekkel jelenik meg mindazok közt, melyeket rövid kormányzási időnk alatt a törvényhozás elé vinni, és melyeknek megkötésére engedélyt kérni kényszerültünk. Szemben azon valóban terhes feltételekkel, melyek között megkötésére mégis engedélyt kérnünk kell, kötelességemnek tartom a méltóságos főrendek becses figyelmét azokon túl is, ajniket indokolásomban kifejteni bátor voltam, egynémely körülményre tisztelettel felkérni. (Ralijuk.) Azon folytonos kölcsönzések, a melyek ujabb aeránknak, úgyszólván majd minden évét jellemzik, mint méltóztatnak tudni, nem rendes kezelésünk, államháztartásunk továbbvitelének érdekében, de a mint magunkat kifejezni szoktuk, gyümölcsöző befektetések eszközölhetésének czéljából vétettek fel. Hogy ezen befektetések az idők folytán távolról sem bizonyultak oly gyümölcsözőknek, mint azokat mindnyájunk óhaja, sokaknak hite annak idejében feltüntette, az, fájdalom, ma elvitázhatlan tény. Az ország, midőn önsorsa intézése jogához jutott, mindenek felett élénk érzetében volt azon sok mindennek, a mi felfogása szerint az állam felvirágoztatásához és ahhoz, hogy párhuzamosan futhasson a szerencsésebb múltú népekkel, szükségesnek látszott; mindenekelőtt ezen sok hiányra intézte figyelmét, és — hogy ugy mondjam — visszatarthatatlan erővel tört elő a vágy pótolni mindazt, pótolni egyidejűleg, gondolván, hogy hiszen ezen befektetések meghozzák a maguk gyümölcsét és az általuk is fokozódott nemzeti jólét lehetővé teszi azon több költekezés elviselését, mely az administratio többi terén, az államéletnek vígabb fejlesztése érdekében szintén ezélba véve, szintén megszavazva lőn. Én bátor voltam 1868—73-ig bezárólag egy táblázatos összeállítását készíttetni háztartásunknak, a melyben évről évre az előirányzott, előirt és be is folyt összegek kimutatva lőnek. E táblázat jövedelmeinknek oly fokozódását mutatja, a melynek párját ritkán találhatjuk. 1867-től í873-ig 30%-al emelkedtek nettó bevételeink. Magában véve örvendetes tünemény; de ha kiadásainkat tekintjük, arról győződünk meg, hogy ezen fokozódó fejlődés csak arra szolgált inditó okul, hogy az administratio minden terén magunknak többet engedjünk meg, és a kiadások növekedése legalább is egyensúlyt tartott a bevételekével, ugy okoskodván, hogy a mi illeti a befektetéseket s az azokra szükségelt pénzek kamatjában nyilvánulandó terhet, azt meghozzák