Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-52
LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 11 Én tehát nem annyira az összegre helyezem a fősúlyt, mint inkább azon intézkedésekre, melyek azt eredményezik, hogy ezen bankintézet tőkéje nagyrészben mindig disponibilis, s hogy 92 nap alatt mindig megfordulhat, s ma itt, holnap ott segít, és az eredmény az, mint a kereskedőnél, ki ha tízszer forgatja meg pénzét, azon hatást éri el, mintha tízszer annyija lenne. A méltóságos gróf ur elismeri, hogy nevezetes hatása lesz annak, ha azon 25 millió frttal az ország forgó tőkéje szaporittatik, és elismeri, hogy az igen jelentékeny segítséget fog nyújtani, épen annálfogva, ha külföldön teremtetik elő'; és én hozzá teszem, hogy tulajdonképen nincs is más mód, mint a pénzt a külföldön aláíratni. Miért? Azon egyszerű okból, mert itt benn nincs. Az itteni aláírók nagy része azért írna alá, hogy a részvényeket minél hamarább nagy nyereséggel tovább adhassa; és épen azért nem lehet azon részvényeket akárkinek oda tenni s azt mondani, „tessék aláírni", mert abból egy szédelgő vállalat lesz; mert a kik azon jó remény fejében aláirtak, hogy a részvényeken csakhamar nyerni fognak, könnyen valamely véletlen esély folytán kénytelenek lehetnek azon papírokat bánni veszteséggel is piaezra dobni. S itt nem értek egyet b. Eötvös Dénessel, hogy ily pénzintézetnek nagy érdekében volna, hogy mennél több ember érdekeltessék iránta. Engedelmet kérek, nem az érdeklődés a döntő, hanem a képesség, és az sem nyújt ktilö! ös előnyt, hogy mennél több ember kezébe jussanak a részvények, mert azt hiszem, hogy sok kéz, gyenge kéz, külösiösen nálunk, és pedig azon oknál fogva, mert nincs sok erős kéz s azért épen ( denkezőleg az kívánatos, hogy mennél kevesebb, • : e annál erősebb kéz bírja ezen részvényeket. Mert a sok gyenge kéz könnyen oda jut, hogy miután nincs pénze, piaezra kénytelen dobni ezen részvényeket és így depretiálja a részvényeket; nem azért, mert nincs meg a kellő értékök, hanem azért, mert neki minden áron pénz kell és ugy adja el részvényeit, mint a megszorult ember utolsó ezüst kanalát, melylyel mindennapi levesét eszi, mert a pénz még jobban kell neki mint az a kanál. Én nem kívánom, hogy a részvények ily kezekbe jussanak. Miért? Mert ezt biztos rninának tekinteném. Azért én részemről jobban szeretem a kevesebb de szilárd kezeket. S a mit e tekintetben tenni lehetett, megtettem, s biztosithatom a méltóságos főrendeket, hogy erről gondoskodni kötelességemuek tartottara. A mi a másik 25 milliót illeti, engedelmet kérek, de ott a méltóságos főispán ur tévedni méltóztatik. A második emissiónak fentartott 25 millió egészen más mint az, mely a pénztári jegyek s utalványok kibocsátása által beszereztetni szándékoltatik. Azon esetre, ha a tapasztalás, mint reményiem, megmutatja azt, hogy nem 25 milliót, de 50 milliót lehet haszonnal Magyarországon gyümölcsöztetni, azon esetre uj részvények kibocsátása szándékoltatik, s ezen pénz beszerzése ép ugy fog történni, mint történt az első 25 millió forint beszerzése. Ezen túl van az, a mi a betett pénzek alapján utalványok formájában mintegy mellékesen ráadásképen kiadatni czélba vétetik. Az pedig, hogy az eset bekövetkezheíik, a mit méltóságod e tekintetben mondott, hogy t. i. a ki oly utalványt kap, melynél megfizetheti adóját, de egyébre nem igen használhatja, s ha olyankor kívánná felváltatni, midőn az adóhivatalok sem tehetik meg és a bankcassa sem, erre csak azt mondhatom, hogy annak az esetnek nem szabad bekövetkeznie, mert jól monda méltóságod, hogy az intézet hitelét megrontaná, s épen azért nem szabad megengedni, hogy az bekövetkezhessek. E részben az escomptebanknál ugyanazon törvények irányadók, mint a jegybanknál. A mint a jegybank a maga jegyeinek tartalékáról gondoskodni köteles, ugy nem szabad megtörténnie annak, hogy jegyeit azonnal be ne válthassa; az egészen más, ha politikai factorok jőnek közbe, ha az állam azt mondja, hogy add ide a 100 milliót, vagy kiadok kényszerforgalmu jegyeket, a mit te is tartozol elfogadni, — de ily esetek kivételével rendes viszonyok között nem szabad annak előfordulnia, hogy a jegybank jegyeit azonnal be ne válthassa. Ugyanaz áll Itt is az escompte-bankra nézve; itt is ugyanazon szabályok és törvények szerint kell eszközölni azt, hogy jegyei mindenkor beválthatók legyenek. Egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy adóban nem fogadjuk el azon escompt-bank jegyeit, mert mi csak felváltjuk, azon esetre t. i., ha felválthatjuk. Ugyanazon viszonyban lennénk e bankkal, a mint vagyunk az osztr. nemz. bankkal, 2*
