Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-52

LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 9 a czím változtatása. És e tekintetben a méltóságos gróf ur ismét tévedésben van, ha azt hiszi, hogy a 30 milliós kölcsön angol szövegű kötvényei és ezen intézet idegen nyelvű ezímö köze oly teljes hasonlat és egyenlőség forog fönn, mint mondani méltóztatott. Engedelmet kérek, nagyon jól tudjuk, hogy a kötvények formájával és idegen nyelvek szövegezésével lehet szabadon tenni egyetmást. De miről is van szó? Szó van arról, hogy a gyermeket a maga nevén kelljen megnevezni. És mi a neve, mire kereszteltetik, mikor és mi által kereszteltetik meg? A váltótörvényszék bejegyzése által. Ezt hát nem szabad másnak nevezni; nem, mert nincs törvény, a mely megengedi, hogy igy vagy ugy neveztessék; hanem mert van törvény, a mely ugy nevezi; azaz arra a névre vaa keresztelve és azért nem szabad másként nevezni, mint a hogy meg lehet találni a váltótörvényszéknél, a hol igy bejegyeztetett, különben a firma hamis. Tehát nem az a kérdés, hogy a törvény hiányában nevezhető igy, mert törvény hiányában igenis lehet másként is nevezni; de ha van törvény, mely megparancsolja, hogy igy legyen megnevezve idegen nyelven, akkor más név nem h hiteles elnevezés. Lehet, hogy e tekintetben azt mondja valaki: hisz az csak forma dolga. Igaz, de épen a legszolidabb helyeken e tekintetben szigorú felfogások vannak, melyek ragaszkodnak ahoz, hogy az, a mit a váltótörvény széknél bejegyezve találnak, a hiteles firma, és a prospectusokban csak azon bejegyzett czég alatt ismerik el az illető intézetet. Az a lehetőség* is forog fenn, hogy másnak is jut eszébe, leszámítoló és kereskedelmi bankot állítni és annak firmája is talán 3 nyelven lesz nevezve, és akkor ép abban különbözik a két nomenclarura egymástól, hogy az egyik csak magyar, a másik pedig három nyelven van bejegyezve. És ha tudni akarom, hogy melyik aa egyik, melyik a másik, akkor épen csak e körülményben lesz fölismerhető a különbség. Az tehát, hogy így vezettessék be a világpiaczoíi, a megalakítás érdekében történt: minden egyéb már nem a megalakítás tekintetéből szükséges, hanem az üzletnek minden elkerülhető nehézség nélküli folytathatása érdekéből. Ez pedig már czéíja az intézetnek, ugy hogy részemről csak azon ellenvetést tudnám megérteni, hogy ha igy vagyok meggyőződve, miért nem iparPŐKBHDI NAPLÓ. ia'%s. II. kodtam ezeket már az alsóházban érvény re juttatni? Igenis iparkodtam egyik-másik pontnál; de egész más dolog iparkodni és más létesíteni is. Azt gondolom, ha idő kell az alsóházban, idő kell itt is és a nagy közönségnél is, egy és más intézkedés kihatásának úgyszólván az utolsó részletekig való felfogására. Azt hiszem — és azon reményben vagyok — hogy a közben lefolyt idő alatt a képviselőháznak volt ideje megmérni e változtatásoknak ugy practicus hasznát, mint netán képzelt hátrányait és nekem azon alapos reményem van, hogy a főrendi ház azon módosításokat megtévén, talán épen ennél fogva, a mit az ügy érdekében kívánatosnak is tartok, hogy arra kerüljön, a képviselőház által készséggel el fognak fogadtatni. A részletekre, melyek ide tartoznak, nem szándékom kiterjeszkedni 5 ha a részletes vita alkalmával némelyekre nézve ellenvetés tétetnék, azok okszerű voltának kimutatását meg fogom ki> érteni A méltóságos gróf ur azt is mondta, hogy ha a vállalkozók e módosítás elejtésével, vagy ha nem ezen okon, hanem más okon is, a pénzpiaca helyzeténél fogva netalán elállan Inak e vállalattól, akkor ő bizonyosan mondhatja, hogy megkapjuk a pénzt külföldről is, még pedig aranyban és ezüstben oly formában, melyben különösen használhatjuk. Lehet, hogy a gróf ur erről meg van győződve, és ezt mondhatja és állithatja: én nem merném. Meglehet, hogy igy lenne, de bizonyosan állítani a mai viszonyok közt, hogy három hónap múlva azon nehéz feltételek mellett mások a pénzt szívesen adnák oly teltételek mellett, melyeket azok, kik ezzel tü zetesen foglalkoztak, terhelőknek ismertek, én részemről nem merném, és azt az egyet merem állítani, hogy e pénzre kevésbé van szükségünk aranyban és ezüstben, hanem igenis bankóban, mert az arany és ezüst nem más mint árú, árúnk van pedig elég, hanem pénzünk nincsen. Pedig az arany és ezüst nem egyéb mint árú, a miről, ha azzal valaki bír, meggyőződhetik; mert fizetésül nem adhatja, mivel sajnálja azt, a mennyivel többet ér a bankjegyeknél. Ha pedig al pari odaadni nem akarja, az aranyat és ezüstöt papírrá kell tenni, a mi a nemzeti banknál elzálogosítás utján 4%-ba kerül Hogy igy az arany és ezüst kevésbé használható mint a papir, azt, gondolom, e tény után senki sem fogja kétségbe vonni. Es ezen nincs mit csodálkozni ; egyszerűen azért, mert egy dologból