Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-76
146 LXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. Ügy hiszem, hogy a méltóságos főrendek a ház e szorgalmas és buzgó tagjának elhunyta feletti sajnálkozásuknak a jegyzőkönyvben is méltóztatnak kifejezést adni. (Helyeslés.) A képviselőház jegyzője üzenetet kivan átnyújtani. Beöthy Algernon képviselőházi jegyző: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A képviselőház megbízásából, van szerencsém o cs. és apostoli kir. Felsége által legkegyelmesebben szentesitett és a képviselőházban kihirdetett a magyar keleti vasút függő adósságainak rendezéséről szóló törvényezikkét hasonló kihirdetés végett tisztelettel átnyújtani, [Éljenzés.) Zichy F. Viktor gr. jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot és a törvényezikkét). Elnök: Az imént felolvasott törvényezikk e helyen is illő tisztelettel kihirdetve 3 evén, annuk eredeti példánya az országos levéltárban fog biztos őrizet végett letétetni. Napirenden van a belvizek levezetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása, és pedig miután a 8. §. a bizottsághoz utasíttatott, mindenek előtt a bizottság erre vonatkozó jelentése fog előterjesztetni. Zichy F.Viktor gr. jegyző: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Van szerencsém bemutatni a közlekedési és kereskedelemügyi bizottság jelentését, a belvizek levezetése köriili eljárás szabályozásáról szóló törvényjavaslat 8. §-ának újból szövegezése iránt. (Olvassa a jelentést, mely szerint az eredeti szöveg megtartandó.) Keglevich István gr.: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek ! Midőn a múlt ülésben ezen §. tárgyaltatott, bátor voltam indítvány ózni , hogy ezen §. egészen hagyassék ki. E szakasz újból szövegezés végett a bizottsághoz utasíttatott. Daczára annak, hogy a közlekedési bizottság e szakasznak változatlan megtartását ajánlja, kénytelenitve látom a múlt ülésben tett indítványomat most is feníartani. Nem fogom a mélt. főrendeket indítványomnak hosszas indokolásával untatni, csak igen röviden néhány szóval leszek bátor arra reflectálni, miben nézetem a kereskedelmi és közlekedési bizottság ujabb tárgyalásai után, tán némileg változott. En azon elvet, a melynél fogva a bizottság e szakasz változatlan megtartását ajánlja, magában véve egészen helyesnek tartom; megengedem én is, hogy lehetnek esetek, midőn valamit elfogadunk, — nem mint hajónak és kielégítőnek tartanánk, hanem mert azon nézetből indulunk ki, hogy némelykor jobb a rósz is a semminél. Én nem tagadom, hogy sok esetben ezen elv helyesen alkalmazható és hogy gyakran jobb a rósz mint a semmi, s azért nem is akarom azt mondani, hogy ezen törvényjavaslat épen ártalmas hanem csakhogy czélszerütlennek tartom. Az elv méltányosságát én is elismerem. Azon elv, mely ezen törvényjavaslatban kifejezést nyer, az, hogy azoknak, a kik ezen költségekhez hozzájárulnak, és a czélt, hogy tudniillik birtokaik a víztől megszabadhassanak, s igy értékökben emeltessenek — el nem érik, — ezen költség téríttessék vissza. Ezt, a mint tegnapelőtt első felszólalásom alkalmával is bátor voltam elmondani, helyesnek tartom, de csak azokra nézve, kik mint kisebbség a régi és ezen törvény nyomán kényszerittettek belépni egy társulatba, kény szerittettek arra, hogy járuljanak ezen költségekhez, daczára annak hogy — mint a tapasztalat bebizonyította, — helyesen állították azt, hogy az ő birtokuk nem szabaditható meg a viztől. Ezekre nézve, mondom, méltányosnak tartom, hogy befizetett költségeiket visszanyerjék, sőt méltányosnak tartanám, ha egyszerűen az mondatnék, hogy az utolsó krajezárig téritessék megazon összeg, amelylyel hozzájárulni kényszerülnek. Egészen más a helyzet azokra nézve, kik nem kényszerittettek hozzájárulni, hanem kik ezt önkényt tették és azon reményben, hogy birtokuk értékben és jövedelemben növekedik, önkényt alakítottak társulatot , ha ezek számításaikban csalódnak, s egyik vagy másik birtoka nem mentesittetik a viztől, nem tartom méltányosnak, hogy a költséget visszanyerjék. Ha a mélt. főrendek ezen indítványomat elejtik, megtartván ezen §-t, akkor is azt hinném, hogy a megtérítés módozata, más részt pedig egy praeclusiv terminus meghatározása tanácsos volna, mert az esetre, ha egyeseknek, vagy a társulat minden tagjainak megadjuk a jogot, hogy visszatérítést követeljenek, ok% r etlen szükséges annak constatálására, vájjon elérve lett-e a czél, bizonyos meghatározott időt tűzni ki, legyen az 2 év, mint Zichy Nándor gróf indítványozta, vagy pedig 5 év, mint itt mondatott, de azt meg-
