Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-75
132 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. tünk, hogy ott van a rósz törvény, de az a ki csinálta, nem minister többé, a ki átveszi, ha káros lesz a törvény, igen természetesen azt fogja mondani, nem én csináltam, s a felelősséget ismét nem fogja elvállalni senki. Ma ezen törvényjavaslat alatt oly név áll, mely a kormány férfiai közt nincs többé. Megvallom, ezen törvényjavaslat czikkelyeit megvitatni sincs kedvem, mert élő ember irányában kedvem és bátorságom van küzdeni, de hulla irányában nem. Azon minister, ki alatt azon törvényjavaslat szerkesztetett, ha a kivitelért felelősséget vállal, akkor aztán személyes rokonszenv dolga, mert az dönt nálunk, hogy van-e bizalom, hogy helyesen fogja keresztül vinni és felelni a következésekért. De ez nem ugy áll, és én meg vagyok győződve, hogy a közlekedési ministerium jelenlegi kezelőjének igenis baráti szolgálatot tenne a törvényhozás, hogy ma ezen törvényjavaslatot elvetve, lehetségessé tenné egy ujabbnak és helyesebbnek a törvényhozás elé terjesztését. Ezt visszavonni bajos, igen kényes, természetcsen mind a jelenlegi kezelőjének, mert avval kimondaná, hogv rósz, mind az alsóháznak, melynek épp oly nehéz vagy tán lehetetlen most nyilatkoznia azon törvényjavaslat irányában, melyet már elfogadott, de igen is a felsőház hatalmában van, s az ily esetben talán nem is lesz oly nehéz azt mondani, hogy ezen időszerűtlen és helytelennek tartott törvényjavaslatot elodázzuk addig, mig a mostani közlekedési minister által azon törvényjavaslatok is elénk terjesztetnek, melyek ezzel vitális öszszefüggésben állanak. Hogy concret javaslatot nem teszek, ezt azért nem teszem, mert nem tudom, van-e lehetőség és van-e akarata a nagyméltóságú főrendi háznak ezen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Ha azonban ezen törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatnék, bátor leszek a részleteknél javaslataimat megtenni. Ifj. Majthényi László b.: Mélt. főrendek! Azon érvek ellenében, melyek egy részről Eötvös Dénes b. ur, más részről gróf Keglevich István ur által felhozattak, átalában véve, ugy hiszem, elégséges volna azon indokokra hivatkozni, a melyek részben a ministeri indokolásban, részben pedig a mélt. főrendek bizottságának jelentésében foglaltatnak; mind a mellett legyen szabad azon érvekre, melyek a tárgyalás mellőzése tekintetében felhozattak, röviden reflectálnom. Abban mindkét méltóságos ur megegyez , hogy ezen törvényjavaslat tárgyalását mellőzni kívánja, mert az nem egyöntetű mű, s több oly kérdést, melyek a vizjog szabályozására vonatkoznak, ügyelmen kivül hagy. Igen jól tudjuk, hogy nálunk az aestematicus operatumok mindig szerencsétlen csillagzat alatt születtek, így p. o. az 1790. és 1825-iki országgyűlések által kiküldött választmányok éveken meg éveken át foglalkoztak ezen kérdéssel és értékes materiálét is szolgáltattak ; mindez azonban haszon és nyom nélkül elenyészett, mig viszont a perexcerpta-féle rendszer követése mellett keletkeztek Magyarországon épen azon törvények, melyek akár a szellemi, akár pedig az anyagi fejlődés és haladás mezején korszakot képeztek. így tehát abból, hogy ezen törvényjavaslat nem egyöntetű, s nem foglalja magában a vizijog minden részletét, egyátalában nem lehet azon következtetést vonni, hogy azt mellőzzük, hanem épen ellenkezőleg. Nemcsak azért, mert mind azon törvények, a melyekre hivatkozott b. Eötvös Dénes ur, t. i. az 1807., 1840. X-ik törvényezikk és 1836. évi törvény csak a folyóvizek és csatornák rendezésére vonatkoznak, de az úgynevezett holtvizeknek, azon vizeknek rendezéséről tudniillik , a melyek önmaguktól le nem folynak, azon törvényekben egyátalában nincs szó. Ezen törvény tehát, mely előttünk fekszik, épen ezen hézag betöltésére van hivatva, és oly kérdésnek törvény által elintézését helyezi kilátásba, mely Magyarország földmívelésére nézve kétségtelenül nagy horderővel bir és más országokban már törvény által rendeztetett is. Hanem van e mellett még egy másik nagy horderejű indok is, mely ezen törvényjavaslat elfogadását kívánatossá teszi s ez az, hogy mindazon akadályok, a melyek eddig a czél sikeres elérésére nézve fenállottak, milyenek voltak a közönyösség, elfogultság és egyébb hasonló nehézségek, ezen törvény elfogadása által eltávolíttatnak. E részben én analógiát látok ezen törvény alapelve s iránya közt egyrészről, s másrészről a tagositási törvény között. A tagosításnál is kérdésen kivül kisajátítási kérdés forog fen, de az által, hogy a kártalanítás nem pénzben adatik, hanem
