Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-70

102 LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. rón óhajtanám, nemcsak a már megszavazott, befektetett összegek miatt, a melyek, hogy ha czéljuknak meg nem felelnek , szükségtelenül lettek kidobva és legszigorúbb vizsgálatnak fogják tárgyát képezni azok ellenében, a kik annak intézői voltak: de azonkívül azért is, mert azon hír is szárnyal, hogy némely vállalkozók e tekintetben nem egész pontossággal jártakel. Azt hiszem,hogy ez alkalommal, midőn megszavazunk egy nevezetes öszszeget, szabad ez iránt kérdést intéznem a közlekedési ministerium kiküldött képviselőjéhez. Hieronymi Károly hely. államtitkár: Nagy m élt. elnök ur, mélt. főrendek! Azon kérdésre, illetőleg azon aggodalomra, vájjon az eddigi Dunaszabályozási munkálatok czéljuknak megfelelnek-e ? bátor vagyok a következő felvilágosítással szolgálni. Azon munkákat, melyeket a törvényhozás az 1870-ik évben a „fővárosi Dunaszabályozás" ezíme alatt megszavazott, 3 külön részre kell osztani. Egyik rész azon munkákat foglalja magában, melyek a Csepelszigetnél hajtatnak végre, és a melyek feladata a fővárost az eddigi katastrophális árvizektől, a milyen az 1838-iki volt, megóvni. A második rész a fővárosok közötti partok szabályozását, azoknak rakpartfalakkal leendő ellátását czélozza, és végre a harmadik rész azon munkákból áll, melyeknek czélja a Margitsziget melletti két Dunaágat szabályozni. Én azt hiszem, hogy midőn kételyek nyilváníttatnak az iránt, vajon a dunaszabályozási munkák czéljuknak megfelelnek-e, ezen kételyek mindig a Csepelsziget melletti munkákra vonatkoznak; az esetben egyébiránt a tárnokmester ur ő nagyméltósága ezen munkákat egyenesen jelezni, s a soroksári Dunaág elzárását megemlíteni méltóztatott. E részben kijelenthetem, hogy a munkák ezen szóban forgó része már bevégeztetett, és teljesen sikerült. Nem férhet ugyanis kétely ahhoz, hogy olyan catastrophalis áradások, melyek a rendes vizbőségből eredő árvizeket tetemesen fölülmúlják, jövőre alig várhatók. A Dunánál az árvizeknek általam emiitett két nemét meg kell ugyanis külömböztetni; a rendes árvizek, melyek csupán vizbőségből erednek, a fővárosra nem veszélyesek; a catastrophalis árvizeket pedig mindig a jég-dugulás okozta, melynek oka az volt, hogy a Duna a Csepelsziget csúcsánál 5—6 száz ölnyire elterült, holott szélessége a lánczhidnál 200 ölet meg nem halad. De ezenkivüí a soroksári Dunaág a viz egyharmadát elvonta a főmedertől, mely két oknak következménye az volt, hogy a nagy mennyiségben jövő jégár, a Dunának kérdéses helyén elegendő mély vizet nem találván megfeneklett; ez által gátat képezett, mely azután catastrophalis áradást okozott. Két év óta a soroksári ág el van zárva és ez által a Duna egész vízmennyisége a főmederbe van összegyűjtve; de továbbá a Csepelsziget csúcsánál a meder mélysége, mely a szabályozás megkezdése előtt átlag aO ponttal volt egyenlő, ma kotrálások által 8 lábra mélyittete; végre harmadszor a rendes szélessége kétszáz ölre van összeszorítva, s e három oknál fogva a viz folyása ezen ponton sokkal sebesebb mint volt a szabályozás előtt, és a jégdugulásnak lehetősége is ki van zárva. És mert el van véve az ok, megszűnik az okozat is, mely ez esetben az árviz. A vizbőségből eredt árvizek Budapestre nem veszélyesek ; mert minthogy 40 évi vizmércze észlelések szerint ezen vizbőség okozta árvizek magassága a 18 lábot 0 felett meg nem szokta haladni. Ezen észlelet alapján állapíttatott meg az alsó rakpartok magassága is 18 lábbal. Azt hiszem tehát, hogy azon kérdésre, vájjon a Duna-szabályozási munkálatok sikerültek-e, megnyugtató feleletet adhatok. 0 nagyméltósága a tárnokmester ur azon visszaéléseket is felemiitette, melyek a vállalkozók részéről elkövettettek és melyek a hírlapok felszólalásának tárgyát is képezték. Erre nézve bátor vagyok előadni, hogy ezen visszaélések által, melyeket nem a fővállalkozó, hanem annak elvállalkozói követtek el, nem az állam, hanem csak azon fővállalkozó károsodhatik; de ennek ellenében is csak a körül forog a kérdés vájjon nem kapott-e részletes előlegek czímén többet, mint a mennyire a végleszámolás alapján joga leend. Az tény, hogy az alvállalkozók részéről viszszaélések történtek. A hajók tudniillik, melyeken a köveket szállították, időközben véletlenül vizsgálat tárgyává tétetvén, az tapasztaltatott, hogy e hajók nem tartalmaztak annyi követ, a mennyit a köbözés szerint szállitaniok kellett volna. Az ez által okozott kár nem terjedhet többre mint a mennyit azon különbözet tesz, mely a köbözés sze-