Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 egy inditványt vagyok bátor előterjeszteni, mely következőleg hangzik: „A főrendi Láz fölszólítja a közlekedési ministert arra, hogy haladéktalanul foganatosítsa azon intézkedéseket, melyek szükségesek egy vasúti törvény mielőbbi létrehozására, mely törvény alapulván a megállapítandó országos vasúti hálózat tervezetén, meghatározza egyrészt azon fővonalokat, melyek az állam költségén lennének kiépítendők, másrészt azon föltételeket, melyek alatt egyesek, testületek vagy megyék kezdeményezése folytán tervezett másod- és harmadrendű vonalok kiépítése elősegítendő és engedélyezendő lesz," Tisza Lajos közlekedési minister: Méltóságos főrendek! Én azt hiszen, hogy ezen indítvány nem tartozik a tanácskozás alatt levő vasúti kérdésekhez, hanem azoktól egészen független dolog. Méltóztassanak Qzen indítványt külön kitűzni tárgyalás alá, miután nem tartozik ezen tárgyhoz. Elnök: Miután indítvány tétetett, a gyakorlat szerint, azt előbb fel kell olvasni s akkor határoz a ház a felett, hogy mikor veendő fel. Zichy Ferraris Viktor gr. jegyző {olvassa az inditványt). Tisza Lajos közlekedési minister: Nem tudom, mihez szóljak, az indítványhoz vagy a törvényjavaslathoz ? Elnök: Mindenesetre a törvényjavaslathoz ; az indítvány felett később fog a ház határozni, hogy mely napon vétessék tárgyalás alá. Tisza Lajos közlekedési minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Éu csak üdvözölhetem gr. Keglevich István ő méltóságát aggály terhes felfogásaival; mindenesetre nagyon megnyugtató reám nézve, mint közlekedési ministerre, hogy a közlekedési ministerium által benyújtott törvényjavaslatok érett megfontolás és megvitatás nélkül nem fogadtatnak el, s épen ez az a modor, ezen mód az, mely az országot a meglepetésektől megóvhatja, A méltóságos gróf ur azt mondja:, hogy ő fél a meglepetésektől, pedig ő neki legkevesebb joga van félni, mert ő behatókig tárgyalja az ügyet, meglepni pedig valakit, a ki tájékozva van, — meglepni egy országot ott, a hol mielőtt törvényerőre emelkedik valami, a két házon kell keresztül mennie, — szerintem nem lehet. A mi az átalános elveket illeti, melyek a bizottság jelentésében is le vannak fekteíve — miután pár nappal ezelőtt volt szerencsém körülbei ől ugyanazokat nyilvánítani a képviselőházban, — itt is csak azt mondhatom, hogy ezen elveket igyekszem követni mindig, midőn kamatbiztositás nélküli vasutak engedélyezéséről vau szó. El kell ismernem, hogy e tekintetben két áramlat van a közvéleményben. Vaunak igen sokan, kik azt állítják, hogyha egy kamatbiztositás nélküli vasút létesíttetik, azáltal sem a kormánynak, sem az államnak nem áll erdekében abba tovább beleavatkozni, hogy ez mimódou létesíttessék, miután az államra ebből teher sem közvetlenül, sem közvetve nem, hanem mindenesetre csak haszon hárul azáltal, hogy vasutai fejlődnek, szaporodnak. Az ellenkező áramlat ismét az, amely minden ily vállalatot előre kancsal szemmel tekint, előre gyanakszik, és rásüti rögtön a szédelgés bélyegét, a nélkül, hogy mélyebben behatolt volna a kérdésbe. Szerintem mindkét áramlat téves s mint rendesen, közből vau az igazság, A vasutak engedélyezésénél átalában kötelessége a kormánynak s a törvényhozásnak, első helyen a vonal irányát megítélni. Minden körülmény között követelnie kell, hogy az ugy legyei! választva, hogy gátolólag ne hathasson — vasúthálózatunk okszerű kiegészítésére és hogy az az állampénztáraknak sem közvetve, sem közvetlenül kárt ne okozzon, a ma még kauiatbiztosiíást igénybe vevő vonaloknak forgalmát oly mérvben elnyomván, hogy ezáltal azoknak jövedelme tetemesen csökkenhetne, Másik feladat az építési tőke helyes megállapítása. Kötelessége a kormánynak és a törvényhozásnak felügyelni arra., hogy az a tényleges áraknak megfelelőleg állapíttassák meg s itt megint engedelmet kell kérnem Keglevich gróf úrtól, de nézetében nem osztozhafom. 0 abból igyekszik megmutatni, hogy az építési tőke igen magas •— mert úgymond — e pályán elsőrendű forgalom sohasem lesz. Nem az a kérdés szerintem, hogy a forgalom tekintetéből elsőrendű pályának tekinti-e azt valaki, vagy sem, hanem hogy az épités módjára nézve elsőrendü-e, mert az határozza meg az építési tőkét. Tovább megyek; feltéve, hogy e pályának elsőrendű forgalma sokáig nem lesz, ha jelentkezik egy társaság és azt mondja : „én az államnak min9*