Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-14

XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 kamat-biztosítást, állami segélyt nem vesznek igénybe. Megvallom ezt nem helyeslem egészen. Szükségesnek látom itt is nagyon szigorúan distiuguálni oly vasútakközt, melyek 30 évi adó és bélyegmentességet nem, csak állami engedélyt kivannak az építésre, és azok közt, melyek egyesek vagy testületek által készpénzen épülnek, vagy pedig részvényesek, nyerészkedő társulatok által építtetnek. Előre is bocsánatot kérek a főrendektől, hogy ha talán subtiíitásokkal veszem türelmöket idénybe; de én azt hiszem hogy azon véghetetlen zavarnak és elvnéSküliségnek, mely eddig közlekedési ügyeinkben uralkodott, előbb-utóbb meg kell szűnnie, és szükséges, hogy a közvéleményt megnyugtassák azok, a kik hozzá értenek, a kik közé magamat nem akarom számítani, — tisztázzák az eszméket és körvonalozzák azon elveket, melyek által végre valahára országos közlekedési ügyeink vezetésébe rendszert lehet behozni. Distinguáljuk azon vasútvonalakat melyek adómentességet nem vesznek igénybe. Ezeknél nagyon egyszerű az állam feladata; ugyanis csak arra kell ügyelnie, hogy helyesen épitessenek, és hogy a közbiztonság veszélyeztetve ne legyen; ezzel megszűnt hatásköre. Más helyzetben van az állam és mások kötelességei, ha részvénytársulat által építtetik valamely vasút. Akkor az államnak feladata kérdezni azt is, vájjon reális-e a vállalat és nincs-e veszélyeztetve a közhitel és ügyelnie kell arra, hogy az ily vállalatok iránt a bizalom a pénzpiaezokon ne csökkenjen azáltal, hogy az ily vállalatok csakis nyereségvágyból jővén létre, megbukjanak vagy hanyatló félben lévén, eláraszszák a pénzpiaezot értéktelen rósz papírral; mási észt megtakarításokat kívánván tenni, roszul végezzék vagy éppen abban hagyják a vasútépítését Kötelessége tehát az államnak felügyelni arra, vájjon reális-e a vállalat. A második esetben azonban, midőn a társulat 30—40 évre igénybe veszi az adómentességet nemcsak kívánatos, mint az első esetben, sőt kötelessége az államnak és kormánynak avállalat mibenlétét megvizsgálni nem annyira, hogy az egyes részvényesek érdekeit megvédje, nehogy elveszítsék pénzöket, mert arra nézve kötelessége, ugyan gondoskodni, hogy a vállalat modalitásai és kezelése nyilvános legyen, és hogy minden részvényes tudja, mily vállalatot gyámolit, — de ennél messzebb azonban a kormány gyámkodása nem terjedhet; ámde kötelessége a kormánynak figyelni a közhitel érdekében, nehogy nem reális czélszerütlen vállalatok foganatosítása által — mint előbb mondám a pénzpiaezon kártékony hatást okozzon. Ez áll kiválókig a mostani esetnék hogy az vállalatok hanyagul építése vagy bukása által a ország hitele és in specie a magyarországi vállalatok hitele a jövőre csorbát ne szenvedjen. Midőn itt először forog fenn azon eset, hogy biztosíték nélkül épül egy vasút, ezen első esetnek csak rósz következményei volnának, ha a kellő óvatosságot mellőznők, mert a tőke, melyre pedig nagy szükségünk lesz a közelebbi tiz évben a vasútépítéseknél, visszariadna a kamatbk'tositás nélkül építendő vasutaktól. Itt tehát a kormánynak feladata kérdezni, midőn mi adómentességet adunk valamely vasútnak 30—40 évre, mi által érdemli meg a vállalat azt a kedvezményt? Az mondatik, hogy csekélység az adómentesség és ha nem adatik adómentesség, nem építtetik a vasút. Bocsánatot kérek, én az ellenkezőt állítom, nem csekélység az; csekélység talán a vasutaknak, ha jövedelmeznek, mert a 10% jövedelmi adó csak b/2 százalékát teszi a tőkének, és amely társulat annyit sem jövedelmez, hogy a Va százalék többletet könnyen nem fizetheti, az jobb, ha nem is jön létre. Tehát — mondom — csekélység a vasuttár.-uilaínak, de sok az államnak. Hogy egy példát hozzak fel, egy törvényjavaslat van előttünk, melynél majdnem 300,000 forintot representál évenkint az adó. Ha még sok vasútnak adunk adómentességet, csakhamar oda jövünk, hogy egy pár milliót fog tenni azon adóelengedés, melyet az állam engedélyez, hogy ilyen vasutak létrejöjjenek. Ha csakugyan életre való a vasút, akkor létrejöhet minden adóelengedés nélkül is. Én tehát azt hiszem, hogy ha az állam ilyen vasutaknál az adót elengedi, az kedvezmény, s azért joga van az államnak megvizsgálni, — mint a hármas bizottság is kifejezi — hogy vájjon az ilyen vasút életre való és czélszerü-e, reálisok-e a pénzszerzési és építési feltételek, és mindenek előtt: hogy beleillik-e az országos vasúthálózatba — amely ugyan még nem létezik ; — egyesek agyában talán megvan a terv, de a nyilvánosság szine előtt megvitatott és megállapított országos vasúti hálózat nem létezik. Midőn arra átmennék, hogy ezen két vasutvo