Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-11

XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 törvényjavaslatot mind átalánosságban, mind részleteiben a méltóságos főrendeknek elfogadás végett legforróbban ajánlom. (Élénk helyeslés.) Hollán Ernő honvédelmi államtitkár: Nagyméltóságú elnök ur! mélt. főrendek! A történt felszólalások után kötelességemnek tartom előadni azon nézeteket és vezérelveket, melyből a kormány kiindult akkor, midőn a ház asztalán fekvő törvényjavaslatot készítette. Mielőtt ezt tenném, legyen szabad csak azon egyet eonstatálnom, hogy a kiindulási és nézpontok köztem s a méltóságos gróf őrnagy ur közt ellenkezők s igy természetesen azon következtetések, a melyekre juthatunk, sem vezethetnek bennünket ugyanazon ezélra. Mig azon szempontból méltóztatik kiindulni, hogy a honvédséget olyképen kellene ma már berendezni, mintha álló hadseregek nem léteznének, mintha ezen álló hadseregekben működő tisztek fogyatékának pótlására semmiféle intézetek nem léteznének, hanem a honvédséget nem olykép kellene szerveznünk, s nem olykép kellene eljárnunk, mint a törvény rendeli, de ugy mint ö óhajtja: akkor igen természetesnek fogja találni, hogy nézeteink sem a ezélra, sem az intézeteknek berendezésére nézve találkozni nem fognak, még akkor sem, ha ezen intézkedéseket palliativ intézkedéseknek méltóztatik bélyegezni. Egyébiránt legyen szabad a kérdés felderítésére nézve talán épen őrnagy ur tapasztalatára hivatkoznom, mint a ki — ha nem csalódom — a tanári pályán is működött. Meg fogja nekem engedni és egyet fog velem érteni, ha azt jegyezem meg, hogy a nevelésügy a katonai nevelésügy tekintetében is csakúgy felelhet meg, csak akkor mondható czélszeränek, ha a véderő lényegéhez alkalmazkodik, ha az abban mutatkozó valódi szükségleteket pótolja és az ott mutatkozó hiányokon segít. Méltóztassék tekintetbe venni azon időt, melyben eredetileg keletkezett ezen 1808-iki törvény; méltóztassék számba venni a változásokat, melyek azóta keletkeztek. Jól tudjuk, hogy e század elején az álló hadsereg mellett volt a nemesi fölkelés, azóta a viszonyok nevezetesen megváltoztak. Mert a mint az alkotmányos jogok és kötelességek akkor személyhez voltak kötve, most átalánosak s annak következtében igen jogosan és méltányosan intézkedett a törvény : fegyverviselésre kötelezvén a haza minden fiát és annak következtében igen bélyegen pótolja azt, a mi akkor a nemesi felkelés volt, most a honvédség. És, hogy hol kelljen tehát az újonnan alapított rendszernél a valódi hézagokat pótolni, azt hiszem, igen könnyen segíthetek őrnagy urnak ezen hiány felfedezésében, ha tekintetbe veszi, hogy az álló hadsereg egy század óta mindig önmagában fejlődvén, gondoskodhatott arról, hogy vezérek tekintetében magát szellemi erőkkel ellássa. Ellenben a honvédség alig néhány éve, hogy keletkezett. Az ország a legnagyobb munificentiával nagy áldozatokba is bocsátkozott, nem kiméit semmi költséget annak felállítására és fejlesztésére, és kérdem: miként lehetne ezen roppant nagy áldozatot gyümölcsözővé tenni ? Csak ugy, hogy ha egyszersmind a tiszti kiképeztetésről kellő mérvben gondoskodva lesz. És midőn az álló hadsereg rendelkezik eszközök felett, nemcsak épületek és alapok, de egyszersmind tanerők felett is: kérdem, vájjon — midőn ezzel szemben a honvédség mint magában befejezett önálló szervezet, ismét önmaga kénytelen gondoskodni, nem csak a tisztek kiképeztetéséről, de a tanerők és taneszközökről is, és midőn igen jól tudja az őrnagy ur, hogy a mi eddig nagy erőfeszítéssel tétetett, egyedül csak a csapatoknál volt eszközölhető: vájjon, mondom, intézkedhetünk-e czélszerübben, mintha azon intézet, melynek hivatása és rendeltetése ugy a törvény, mint az alapitóknak intentiója szerint a magyar ifjúságot katonailag mívelni és kiképezni, rendeltetésének visszaadatik és felhasználtatik azon hiányok pótlására, melyek iránt legnagyobb szükség mutatkozik. (Helyeslés.) Ezt előre bocsátva és megengedve, igen természetes, hogy az 1808. VII. t. czikken lényeges változást kellett tenni s ez az: hogy ne 10—12 éves ifjak vétessenek fel, hanem felavatott honvédek, és mivel a törvény ugy intézkedik, hogy felavatott honvédnek csak az tekinthető, ki az első korosztályban volt felhiva s kisorsoltatott, ha a hadsereghez nem jutott be s csak ugy jutott a honvédséghez, igen természetes, hogy nem előbb mint védkötelezett korában, tehát csak 20 éves korában lép be az akadémiába. Ebben ugy látszik, ugy az őrnagy ur, mint mélt. báró ur fenakad. Azt hiszem, hogy e tekintetben némi megnyugtatással szolgálhatok nekik; mert a mint a mélt. báró ur azt kívánta, hogy az akadémia oly szerkezettel s oly belső be-