Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-23

110 XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. időkben felmerült, de különben is e fedezetet főkép i a beruházások igazolják. En tehát e kölcsön meg­szavazása és a financiális helyzet közt oly peremp­torius összefüggést nem látok, melynél fogva az egész budgetre és az összes financiális helyzetre kihatólag kellene nyilatkoznunk, hanem egyedül csak azon elvet hiszem indokolandónak, hogy oly szükséglet, mely permanens, nem függő, hanem consolidált adósság által fedezendő. Permanens, és a múltról reánk háromlott adósságok, — melyek fedezetet igényelnek, — és jövendő beruházások, melyek szintén állandó fedezetet keresnek. Hogy ez igy van: azt ugy hiszem két­ségbe vonni nem lehet. A pénzügyi bizottság jelentése nem azt állítja, hogy talán nem lenne szükséges és helyén, meg­fontolása e kölcsönt indokoló okoknak és a kipil­lantás a financiális helyzetre; hanem hangsúlyozza azt, hogy a felsőház jelenleg nincsen azon helyzet­ben,' hogy átalában a financiális helyzet iránt íté­letet mondhatna egész terjedelmében és hangsú­lyozza az indokolásban azt is, hogy e kölcsön megszavazására nézve ez nem is szükséges. Azonban méltóságos főrendek! minthogy áta­lában mégis szó emeltetett a financziális helyzetről, csak egynéhányat akarok e tárgyra vonatkozólag felemlíteni. Először én azt tartom, hogy a financia a közgazdászaitól el nem különíthető. A financia, az államháztartás és a közgazdaság a legszorosabb összefüggésben állanak, és én megfordítom azt, — a mit egy előttem szóló főrendi tag megjegyzett, — nem a jó financiákból ered a viruló nem­zetgazdászat, hanem a viruló nemzetgazdászat alapján igen könnyű jó financiákat teremteni. (Helyeslés i) Azonban távol legyen tőlem azt állítni, hogy a helyes financiális kezelés nincsen kihatással a közgazdászat emelésére és azt sem szeretném állítni, hogy nem szükséges, hogy egy jól rendezett állam, mely mint állam, erős akar lenni, rendezett financiákkal ne birjon és ép e ren­dezett financziákra való elérkezés egyik lényeges momentuma az őszinteség és az állandó szükség­letnek állandósított fedezete. Mert valóságos és terhes adósság az államra nézve leginkább csak az, a melynek fedezete nincs biztosítva, mert az a legnehezebb körülmények közt súlyosodhatik az államra és akkor kell részére fedezetet keresni, midőn csak a legdrágább föltételek alatt szerezhető meg. En ez alkalommal constatálom, hogy nemzet­gazdaságilag minden esetre javult az összes helyzet és hogy a nemzet jóléte, a közgazdászat, az átalános gazdaság sokkal nagyobb arányokban növekedett, mint a minőkben a financiális állapot terheltetett és én azon reményt, mely szerint a mi financiánkat rendezhetjük, ma sokkal alaposabbnak tartom, mint a minőnek tarthattam 1867—68- és 1870-ben. Azonban ebből azt, hogy én financiális kezelésün­ket helyeselném, következtetni nem lehet. Igen is, én azt hiszem, hogy abban sok van hibáztatni való, és azt hiszem, hogy igen sok évi hibák is fo­rognak fönn, a melyeket orvosolni vajmi szükséges, és azt hiszem, hogy ezen hibák felfedezése nem a múltnak megrovása, sem pedig egymás elleni dőzsöl­ködésből, hanem leginkább azon érdekből szüksé­ges, hogy a felismert hibákat orvosolni lehessen. Egyik legnagyobb hibát azonban és a legtöbb hiba alapját a kellő őszinteség hiányában vélem felis­merni. Ez azon morális alap, a melyből eredt a legtöbb hiba az életben és épen a helyzet ezen hibás orvoslását mintegy önként hozza magával. En igen nagyra becsülöm előttem szóló mélt. főrendek őszinteségét és bátorságát, a melyíyel némileg a helyzetei jelezni kívánták és némileg az orvosla­tokra utaltak; jóllehet ezen térre őket követnem nem lehet. En igen sokkal nagyobbra becsülöm azon őszinteséget, a mely azt mondja, a jelenlegi adókat nagyban és átalában meg lehet birni és kivált meg lehetend birni, ha azok helyesen lesznek felosztva, annál az eljárásnál, a mely az adóknak leszállítását mintegy közelebb kilátásba hozhatni véli. En nagyobbra becsülöm azon őszinteséget, mely azt mondja, nagyobb jövedelmet csak adó­felemeléssel lehet átalában és hazánkban is elérni, annál, a mely azt véli elhitetni, hogy holmiféle mesterséges eljárásokkal lehet a kincseket előte­remteni; jóllehet ez alkalommal megjegyezhetni vélem, hogy igen is vannak esetek, melyekben az adók leszállítása az állam jövedelmének felemelé­sével jár. Én jóllehet azt hiszem, hogy az adók elviselhetők és hogy Magyarországban mindenki megszerezheti magának azt, a miből adóját fizetheti, igen is sajnosán tapasztaltam, hogy bizony vannak középsorsuak és szegényebb sorsnak is, kik a jelen adófelosztás és a mi köz­gazdászati viszonyaink keretében és leginkább a földterményeire utalt szerzemény mellett, vajim

Next

/
Oldalképek
Tartalom