Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-23

10-2 XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. felállani. {Megtörténik.) A sürgősségi indítvány elfogadtatott. Következik a napirend, az igazoló bizottság jelentése. Prónay Gábor b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azt hiszem, hogy gyengédebb és udvariasabb eljárást alig lehet kívánni, mint az igazoló bizottság ajánlja, hogy t. i. ha valaki, a ki nem válaszolt, erre másodszor is felszólittatik. Bátor vagyok a mélt. főrendeknek ajánlani, hogy a bizottság véleményét elfogadni méltóztassanak, annál is inkább, mert ez azon erkölcsi eszköz, mely még a háznak rendelkezésére áll, a nélkül, hogy az elavult törvényes eszközhöz nyúlna. (Helyeslés.) Elnök : Ha nincs észrevétel, a bizottság véleménye elfogadtatik. A 3 első pontra nézve amúgy sem lehet észrevételt tenni, azokra nézve t, i. a kik mentségöket beküldték. Azon pontra nézve pedig, melyben azok foglaltatnak, kiknek a kegyelmes királyi meghívó levél eddig még nem kézbesittethetett, azokra nézve értekezni fogok a belügyminister ur ő nagy méltóságával, hogy azok holléte kipuhatoltatván, a meghívó levelek kézbesittethessenek. A második pontra nézve természetes, hogy a nagyméltóságú ház határozata reám nézve parancs, tehát ujabb felszólítást intézek azokhoz, kik eddigelé nem válaszoltak. Mi történjék azután? ezt akkorra kellene elhalasztani, midőn az iránt a végjelentés beérkezik, mert meglehet, hogy elegendő leend ezen mód, 'és meglehet az is, hogy a törvényeugedte módhoz leszünk kénytelenek nyúlni. {Helyeslés.) A ház tehát ezt függőben hagyja. Következik a sürgősségi iüditvány folytán az 54 milliónyi államkölesönről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Prónay Dezső b. jegyző' {olvassa a törvényjavaslatot). Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ha, mint hazánkban is történt, egy nemzet tőle többé-kevésbbé függő körülmények következtében hosszú ideig elzárva volt attól, hogy a közvagyonról szabadon rendelkezhessék: oly állapotba szokott jőni, mint mikor egy fiú átveszi hosszú idei ős ódon gazdálkodás szerint működő atyjának vagyonát, és áttekintvén azt, meggyőződik arról, hogy igen sok hátramaradás van a kor igényeivel szemben, melyekre nézve segítséget nyújtani és átalában az addig ekképen kezelt gazdaságot jobb és virágzó helyzetbe kell hozni. Ugy fogom én fel azon időszakot, midőn hazánkban azon még eddigelé soha nem gyakorolt lehetőség nyújtatott, hogy az államvagyon kezelésére nézve valamely hasznos befolyást és döntő hatást gyakorolni kellett volna, talán akkor az igen óhajtható lett volna, szem előtt tartani azon átalános arany szabályt, melyet minden háztartási kezelésben szem előtt tartani, igénytelen nézetem szerint, kell, hogy megbírálván azt, hogy mennyire terjed a vagyoni állapot, elébb a szükségesekről, azután a hasznosakról és csak legutoljára kell azokról gondoskodni, melyek a jövőre kedvező éldeletet vagy pedig közkedvességű mulatságot nyújtanak. Nem osztozhatom azon nézetben, hogy e részben akkor, midőn a nemzet önnön vagyonával kezdett szabadabban rendelkezni, azon arany szabály mindig zsinórmértékül tartatott és követtetett volna. Voltak e teremben és e teremen kivül arra némileg intő szózatok, de mint a pusztában a kiáltó szó, ugy hangzottak el az erre vonatkozó gyakori figyelmeztetések, Tehát mondom, tény, melyet tagadni nem lehet, másodszor pedig, megeugeuik nekem a mélt. főrendek és meglehet, korlátolt e részbeni felfogásomnak tulajdonitják, hogy én részemről paradoxonnak tartom az állítást, melyet ujabb időben felállítani szoktak az államtudósok és államgazdák, hogy t. i. ez ország fejlődésének, virágzásának és jóllétének legbiztosabb eriteriuma az adósságok és terhek viselése és accumulálása. Én ezen nézetben nem osztozom, mélt. főrendek, hallottam arról sokat, de meggyőződést bennem nem szült. Tagadhatatlan tény azonban, hogy azokra nézve, melyeket az államháztartás igényel és követel, azon egymás utáni szoros szabályt nem egészen követtük; nincsen is tán annyira bennünk a hiba, mert hiszen európaszerte más országban is az történt, de ezt ezen alkalommal constatálni és jellegezni mulaszthatatlan és elkerülhetlen szükségesnek tartottam, mert inde illae lacrymae. Ezen figyelmeztetések megtörténtek akkor, mikor nem egyedül csak a szükségeseket és elkerülhetetleneket tartva szem előtt, kiterjeszkedtünk az úgynevezett hasznosakra is, és igen sok vasút építésével tán a hasznosnak azon korlátján is túlterjeszkedtünk, még inkább eltévesztve az irányt, midőn