Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-79
16 LXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. „a mely netalán fönnáll", mert igen sokszor az áll fönn a nagyobb községben, mi a kisebben. A másik reám mint a törvény végrehajtásával kötelezettre nézve még nagyobb baj volna az, a mivel a bizottság javaslatát végzi, „s e végett a két község egy adóközségnek tekintendő". Ezzel én megakadnék. Nem azt mondja: „e tekintetben", hanem „e végett", ha egy adóközségben a lakosok száma meghaladja a 2000-et, akkor a nagyobb árszabás alá kell vetnem, mert ez van az adótörvényekben. Itt a végrehajtásban egy contradictióval fogunk találkozni, melyet a törvény nem engedne meg. Én tehát azon okokból, melyeket előadni bátor voltam, mert a ratio legis azt kívánja, és mert inviatiót arra a törvényhozás nem adhat, mi magában helytelen, kérem a javaslat elfogadását eredeti szerkezetében, ugy a mint a képviselőház részéről átküldetett, annyival inkább, mert ez csak kiegyenlítés és valamint nem tartózkodunk a kiegyenlítés tekintetéből könnyebbítő módosításokat tenni; ugy viszont azt hiszem, nem tartózkodhatik a törvényhozás ismét a kiegyenlítés érdekében némi csekély terheltetést megállapítani, Károlyi György gr.: A mélt. főrendi ház pénzügyi bizottságának szándéka az volt, hogy a mennyire lehet, a népet a nagyobb terheltetéstől megóvja. Hogy ha mi szerencsések lettünk volna ezen felvilágosítást tegnap venni, jelentésünket bizonyosan máskép szerkesztettük volna. En részemről megvallom, hogy ő excellentiájának felvilágosítása engem tökéletesen megnyugtatott. Lipthay Béla b.: Megvallom, hogy igen fontosak azon érvek, melyeket ő excellentiája felhozott, de azok sem azimént felolvasott indokolásban nincsenek, sem az eddigi gyakorlat által nem szentesittettek. Én azt hiszem, ha elfogadtatnék az, a mi a bizottság által javaslatba hozatott, kétség sem lehet az iránt, hogy minő kulcs szerint határozható el a fogyasztási adó összege. Határozottan azt mondom, hogy a nagyobb községé szerint. Meglehet, hogy azon általam nem ismert statistikai viszony fennáll, mely szerint vau két község az országban egymáshoz közel szomszédságban, melynek lélek-száma egészen egyforma. Ekkor csakugyan egy kis zavar támadhat arra nézve, hogy melyik tulajdonképen nagyobb, ha például mind a kettő 1999 lakossal bir. Hanem én azt hiszem, hogy ilyen majdnem lehetetlen esetekre hivatkozni alig lehet. Hogy pedig a bizottság által javasolt eljárás gyakorlatilag lehető, leszek bátor felmutatni, épen ezen bor- és húsfogyasztásra vonatkozó szabályokból, a melyekben nem áll egyéb, mint épen az, a mi a bizottság által javaslatba hozatott. Nevezetesen ezen szabályoknak, melyek 1868ban keitek, 6. §-a e következőleg szól: „Minden község a hozzátartozó csárdákkal, tanyákkal, pusztákkal, szőllőkkel, házakkal és pinczékkela bor- és húsfogyasztási adó beszedésére nézve külön beszedési kört képez. Hol pedig a bor- és húsfogyasztási adó beszedésének biztosítása szempontjából czélszeríí, két vagy több község is egy beszedési körbe foglalható. Az ebbeli intézkedés a pénzügyi igazgató által egyetértésben az illető törvényhatósággal történik; véleménykülönbség esetében a pénzügyi és belügyministerek egyetértőleg határoznak." A 8-ik pedig így szól: „Több községnek egy beszedési körbe való egyesítése esetében a bor- és húsfogyasztási adó osztályára nézve a legnépesebb község a mérvadó." Tehát ha ennek gyakorlati kivitele absolute lehetetlen volna, igen csodálnám, hogy épen ez van a szabályokba bele foglalva, és pedig oly szabályokba, melyek, ha jól emlékszem, az 1868-ik XVII. t. czikk által szentesítve vannak. Ennyit a gyakorlati kivitelre vonatkozólag. Másik a közgazdasági szempont. Megengedem, hogy azok, melyek a pénzügyminister ur által felhozattak, mint előre is bocsátottam, nagy súlylyal bírnak, hanem említettem azt is egyszersmind, hogy a gyakorlat által megtagadtatnak. És a gyakorlat által kettőben tagadtatnak meg. Az egyik gyakorlat az, mely szerint épen azon szabályok szerint, melyeket felolvastam, és melyek a bor- és húsfogyastási adóról szóló törvényben megállapítva vannak, bizonyos összegek beszedésénél csekélyebbnagyobb elengedés történhetik a községeknél, például 500 ftig, 100 forint után 10 ftban állapittatik meg azon összeg, mely a községeknek költségeik megtérítése fejében adatik; 500 frton felül minden további száz forint után 5 frt. Tehát itt belefoglalva van azon fölfogás, hogy kisebb községeknél már ezen szempont is némi kedvezményt érdemel, a minthogy itt a beszedési
