Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-107
CVTI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 155 igás, nem termény hányad, az a valóságos érték szerint szabandó meg. Horváth Boldizsár igazságügyi minister: Én feleslegesnek tartok minden dispositiót. Ha végig tekintjük a szolgálmányok sorozatát, alig találunk mást, melyről a törvény nem rendelkezik, mint pl. a favágást és fahordást; hol nem az van kitéve, hogy két napszámot tartozik adni; hanem az, hogy két öl fát beállítani vagy vágni tartozik. Az igaz, hogy erre nézve sem a pátens, sem a törvény valamely számítási kulcsot nem állapit meg. De mit szoktak tenni ilyenkor a bíróságok. Az eddigi praxis az volt, hogy az ily szolgálmányokat mindig megbecsülték, felvévén, hogy ezen két öl fának beszállítása mennyi igás napszámba kerül és természetesen tekintettel a hely fekvésére. Ha azon hely, honnan be kell szállitni a kastélyba a fát, messzebb esett, akkor több napszámot számítottak fel, s többel váltotta meg azt a jobbágy; ha pedig közelebb, akkor kevesebb napszámot vettek fel. (Ugy van!) Én azért, ha nem méltóztattak a mélt. főrendek elég világosnak találni a törvény szerkezetét és nem méltóztatnak megnyugodni abban, hogy az eddigi eljárás tartassák fel, akkor legjobb azon módositvány, melyet Miske b. ő méltósága előterjesztett, vagy azt kell mondani, hogy mindazon szolgálmányok értéke, melyekről a törvény nem rendelkezik birói becsű utján szabatik meg. Tomcsányi József: Én szintén azon véleményen vagyok, hogy oly szolgáltatások, melyekről itt szó van, mint pl. egy öl fa vágása, vagy haza szállítása — csak ugy hozhatók öszhangzásba a törvény többi rendelkezéseivel, ha azok elébb napszámra reducáltatnak, de csak azon arányban fizetendők, mint a többi szolgálmányok. Mert ha pl. egy öl fának hazahozatalát nem napszámra reducáljuk, hanem azt mondjuk, hogy pl egy öl fát öt forintért hoznak haza, és ezen 5 frtot veszszük számításba, nem a napszámot, akkor megint egy más túlságba esünk, és különböző mértékkel mérünk, mert a ki ugy szerződött, hogy a szolgálmány teljes értéket kapja, aránylag sokkal többet kapna, mint az, a ki csak napszám szerint kapja a váltságösszeget, amennyiben tudjuk, hogy ez utóbbi evalvatio szerint a volt földesúr csak egy negyedét kapja meg a valódi értéknek, mert hisz az a törvényileg kiszabott 17 1 /' 2 krajczár csaknem pótolja a napszám valódi értékét. És igy különböző mértékkel mérnénk, ha elfogadnók azt, hogy a törvényben elő nem sorolt szolgálmányoknál a valódi érték térítendő meg. Pálffy Mór gr.: Szabad-e még egyszer e tárgyhoz szólani ? (Bálijuk!) Elnök: Ha a mélt. főrendi ház megengedi, méltóztassék. (Halljuk /) Pálffy Mór gr.: Én csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a méltóságos főrendeket, hogy a paj tens szerint ezen megváltási kulcs csak azon irtvá1 nyokra alkalmaztathatik, melyek vissza nem válthaI tók.Hami most e kulcsot azon irtványokra alkalmazzuk, melyek visszaválthatók, ezt én oly sújtó novellának tartom, mely a pátenssel és az igazsággal össze nem egyeztethető. Az igazság és az opportunitás szempontjából szükséges, hogy ugyanazon körülmények ne intéztessenek el különféle mód ! szerint. Vannak egyesek és községek, melyek évenkint megváltották szolgálmányukat bizonyos valódi érték szerinti áron. Meg fog történni ennélfogva, ; hogy valamely irtvány birtokos vagy község, hol pl. faszállitás megváltásául ölenkint és évenkint 3 frt fizettetett, azon szolgálmánynak megfelelő nagyobb irtványügyleteket kiadni lesz köteles, holott annak szomszédja, a ki rendesen nem fizette meg pénzben ezen évi szolgáimányt, hanem azt maga teljesítette, ha ezen kulcs alkalmaztatik egy | öl fa viteléért 2 napot számítva, azért csak 75 kr. j évenkinti fizetésének megfelelő részét kibocsájtani lenne köteles. Méltóztassanak meggondolni, hogy ily szabály minő roppant és igazságtalan különbségeket fogna előidézni ugy a volt jobbágyok, mint a volt földesurakra nézve. Nem tudom, az 5. §-hoz lehet-e még szólani, de ha szabad, akkor megjegyzem, hogy ott az 1836. törvény idéztetik, melyben az van, hogy azon irtványok, melyeken egy bizonyos összeg fekszik, ezen összeg megtérítése mellett válthatók vissza, oly irtványok pedig, a melyeken semmi összeg nem fekszik, az irtásbér megtérítése mellett válthatók vissza. Ha már most az 5. §. első bekezdésében, hol az 1836-iki törvény idézve van, ezen eset,és pedig tekintet nélkül arra, vájjon az ilyféle irtványokról valami szolgálmány adatott-e vagy sem — benne foglaltatik, a mint nemcsak felteszem, hanem határozottan állítni is hallottam, akkor megszűnnék szüksége annak, hogy a 8. §-ban az itt 20*
