Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-107

CVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 147 Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Én csak azon ponthoz kívánok szólani, mely most tanácskozás alatt van, t. i. az /), most e) ponthoz. Tökéletesen igazsága van abban a minister urnak, hogy ezen eset és a között, mely Erdélyre nézve fenforog, analógia van, s azért miután én a következetességet mindenütt fenn kívánom tartani, azon okoknál fogva, melyek a méltóságos főrendek többségét arra bírták, hogy ezen hozzátételt elhagyják, azt ezen pontnál is elhagy andónak vélem, és arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy a szerkezetet változatlanul elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés.) A mi Pálffy ő exciája észrevételét illeti, azt gyanítom, hogy t. barátom azzal az előbbeni pontra akar vonatkozni, t. i. az e) pontra, melyet már kihagyandónak határoztak a méltóságos főrendek. Ezen tehát már túl vagyunk. (Helyeslés.) Pálffy Mór gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Ha tehát az e) pont kihagyatott, nekem mindegy, akár az a) ponthoz, akár a §. végére méltóztatnak tenni módosításomat. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy elmondjam a körülményeket. (Halljuk!) — A mi vidékeinken a viszszaválthatási jog fentartását kimutató lajstromok átalában és különösen ott, hol a jószágok más kezekbe mentek át, nem vitettek oly rendesen, mint kívánatos lett volna. Annak nyoma.-hogy a földesúr fentartotta magának a visszaváltás jogát, nemcsak ott van, hol átengedési szerződések léteznek, hanem ott, hol adásvevések történtek az engedélyezésekben, melyekben a földesúr visszaválthatási jogát magának fentartotta, mely esetekben gyakran bizonyos határozott összegben történt a fentartás. Habár az 1836-iki törvény határozata e tekintetben világos, ha tekintetbe vesszük ezen szónak: „birtokos" horderejét, mégis attól lehet félni, hogy annak balértelmezése által a földesúr majd elüttetik azon jogától, hogy irtványföldjét visszaválthassa, és engem több ügyvéd figyelmeztetett arra, hogy mily következést vonhat maga után ezen szónak „birtokos" ilynemű értelmezése. Miske Imre b.: Ha ő excellentiája előadását jól fogtam fel, megjegyzése a d) pontra vonatkozik, mely igy szól: „a melyek a birtokosoknak földbér, természetbeni adózások, vagy szolgáltatások mellett, szerződésileg örök időkre adattak át". Miután már itt szerződésről van szó, mindenesetre ezen szerződós fog e tekintetben határozni, és miután a szerződés itt benn van, nem hiszem, hogy uj hozzátételre szükség lenne. (Helyeslés.) De ezenkívül meg kell még jegyeznem, hogy mi eddig mindenkor ugy jártunk el, hogy a hol az 1836-iki törvény az úrbéri pátens által bővíttetett, mindenütt ezen utóbbit tartottuk fel szabályul; már pedig a pátens 9. §-ának d) pontja szóról szóra igy szól, mint itt ezen javaslatban van. Ennek folytán azt javaslom, hogy a szerkezet mellett maradjunk. (Helyeslés) Horváth Boldizsár igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Miután nem adatott be e részben indítvány, bajos hozzá szólni, de ugy látszik, az aggodalom átalánosan az, hogy a bizonyítás terhét átalában a földesúr nyakába csapja a törvényjavaslat. Méltóztatnak tudni, hogy az 1836-ki törvény, melyet a tegnap megszavazott törvényjavaslat is helybenhagy, azt mondja, hogy inquisitorius eljárás szerint történik annak megvizsgálása, hogy valamely föld a maradványföldek, vagy az irtványok kathegoriájába tartozik-e, vagy udvar-telek-e? Szóval, nem Írásbeli docümentumok határoznak, — ha vannak, annál jobb, — de azok hiányában a gyakorlatot eruálják, szóval az inquisitorius eljárásnak egy neme van behozva az úrbéri eljárás terén. Ugy hiszem, ez meg fogja nyugtatni Pálffy Mór gr. ő exc ellen fiáját is; ha eddig az eljárás jó volt, jövőre is ezen eljárást fogjuk követni. Ha azonban sem documentumokkal, sem tanukkal, sem gyakorlattal nem lehet bizonyítani valamit, akkor nagyon természetes, beáll az, hogy „actori incombit próba", mert hogy a tényleges birtokot el lehessen venni minden adat nélkül, azt ugy hiszem ő excellentiája Pálffy Mór ur sem fogja ki T

ánni. 1844 előtt az könyebben mehetett, mert a nem nemesek nem bírtak birtokképességgel, a földesúr azt mondhatta, ezen határban nem bírván birtokot senki más, mint én, minden, mi itt van, enyém, és én azt viszszaválthatom. De azóta a körülmények megváltoztak, mert 1844-ben a nem nemesek is birtokképességgel ruháztattak fel. Ha tehát minden adat hiányoznék, a birtokostól a birtokot elvenni csakugyan nem lehetne. Pálffy Mór gr.: Az irtványok használatában levők azon adásvevési leveleket, melyekben a földesúr a visszaválthatási jogot fentartotta, vona19*