Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-106

CVI. OKSZÁGÖS ÜLÉS. 137 minden tekintetben az országos adó természetével birnak, s annak minden törvényes előnyeit élvezik." A 3. bekezdés egészen elmaradna. Horváth Boldizsár igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! Nekem jogi szempontból nem lenne a módosítás ellen észrevételem, és az én eredeti törvényjavaslatomban ezen intézkedés benne is foglaltatott; hanem a mint a hontmegyei főispán ur ő méltósága előhozta, a pénzügyminister emelt arra nézve aggályokat és épen a szőlőváltságról szóló törvény végrehajtása terén szerzett tapasztalatok folytán találta szükségesnek, hogy az eredeti javaslat az előttünk fekvő szövegezés szerint módosittassék. A dolgon különben könnyű lenne segíteni, ha azon időt, a mig a devalvatio megtörtént, a mig a kötvények kibocsáttattak, és azok a jelzálagos birtokra betábláztattak, előre lehetne tudni, mert akkor mindjárt az ítélet keletkezése után ki lehetne számitni az 5% kamatokat és a tőkéhez lehetne csatolni. Azonban ezen idő bizonytalan: néhol harmadfél hó alatt megtörténhetik, másutt félévet vagy többet is igénybe fog venni, szóval azon időt, mely az Ítélet keletkezése.és a jelzálogi kötvények kibocsátása közt le fog folyni, előre meghatározni nem lehet. Az pedig, hogy ezen kamatokra nézve külön számlát vezeosen a pénzügyminister, véghetetlen sok fáradságba kerülne, és sok nehézséggel és költséggel járna. Ez volt oka az eredeti javaslaton tett ezen változtatásnak. A szőlőváltságnál is roppant fennakadások történtek és ez nagy pénzbeli áldozatába került a kormánynak, sőt a pénzügyminister külön orgánumokat kénytelenittetett felállítani és épen azért az okszerű tapasztalat nyomán érezte magát indíttatva ezen módosítás benyújtására, melyet a képv. ház majdnem egyhangúlag elfogadott. Én egyébiránt nem tartanám oly nagy bajnak, ha ezen intercalaris kamatot maga a földesúr hajtaná be, mert gondoskodtam arról, hogy az ne legyen külön pernek tárgya, hanem a földesúr magában az úrbéri perben hozott Ítélet alapján kérhetne végrehajtást. Ezt magára a lényegre nézve. A mi már a szövegezést illeti, azon esetben, hogyha a méltóságos főrendek elfogadják ö méltósága indítványát, akkor is lenne a szövegezésre nézve egy kis aggályom, mert abban csak az van PŐEENBI HAPLÓ 18^/n. n. kimondva, hogy a váltságtőkét és annak kamatjáradékát és az intercalaris kamatokat, valamint a kezelési költségeket is az ország rendes adóközegei szednék be, de sehol sincs kimondva az, hogy az ország pénztára ezen intercalaris kamatokat a földesúrnak kifizeti, pedig erről is kellene rendelkezni, ha a módosítás elfogadtatnék, és annyival inkább kellene intézkedni, mert a 90. §-ban ki van mondva, hogy minden viszony megszűnik a volt földesúr és úrbéres közt. A volt földesurat kielégíti az állam, a volt urbérek pedig az állam adósaivá válnak; és a 90. §. értelmében másrészről az állam csak a kötvények kibocsátása óta járó rendes kamatokat fizeti, ennélfogva az intercalaris kamatokról ott nincs szó. De ha a 90. §-ban intercalaris kamatokról nincs szó és a 91. §. sem rendelkezik azokról, mi módon fizettetnek ki azok, utoljára a földesúr az intercalaris kamatokat elvesztené és azok az állampénztárban maradnának, ha szigorú értelemben venné a pénzügyminister ur ezen szöveget. Én egyébiránt kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak azon nehézségeket, melyekkel a pénzügyministernek a végrehajtás terén küzdeni kell, számításba venni, és ezen módositvány mellőzésével a javaslatot ugy, a mint azt az alsóház elfogadta és a méltóságos főrendek jogügyi bizottsága elfogadásra ajánlja, szintén elfogadni. Majthényi László b.: Méltóságos főrendek! O exciája a legelső nehézséget abból merítette, hogy az ily követeléseknek jelzálogi biztosítása nem mehet elég gyorsan. En azt gondolom, hogy épen ez volna azon tér, hol a tisztviselő uraknak és azoknak, kik felettök rendelkeznek, ki kellene azon nemét a tevékenységnek fejteni, melyet az ország tisztviselőitől követelni jogosítva van. A mi pedig azon biztosítást és megnyugtatást illeti, hogy a volt földesúrnak nem kellene perlekedni, hanem egy ítélet alapján a végrehajtást eszközöltetheti, erre megjegyzem, hogy az a dolgon keveset segit, mert a per magában nem baj, hanem a mi annak élességét adja, az épen a végrehajtás. A mi végre a szerkezet elleni kifogást illeti, azt hiszem, hogy azon legkönyebben volna segítve az által, hogy ott, hol az mondatik: „az országos adóval hajtatik be", azt tennők hozzá : és a váltság jogosítottaknak kiadatik. Én tehát bátor vagyok I ismételve figyelmeztetni a méltóságos főrendeket 18