Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-105
100 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. csak átlagról van szó, s mintán igazságügyér ur ő nméltósága azt is méltóztatott említeni, hogy voltak esetek, melyekben az egyesség nem bVot, hanem V 5-et, 2 / 3-ot vett alapul, a megszoritást semmi esetre méltányosnak nem tartom, s azt valamint a volt földesúrra nem óhajtom, ugy, sőt még kevésbé óhajtom a volt jobbágyra kiterjeszteni. Mindezeknél fogva Cziráky gr. módositványát nem fogadhatom el, hanem a jogügyi bizottság véleményét pártolom. Pálffy Mór gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Kegyes íigyelmöket újra arra kívánom fordítani, hogy ez igen fontos kérdés. Igaza van Szögyény főispán ő nagyméltóságának abban, hogy ha indítványa elfogadtatik, bizonyára többé semmi per sem lesz. Ez oly igen fontos kérdés az országra nézve, hogy rajta csak ugy könnyedén átsikamlani sajnosnak tartanám s némi concessióra is kész lennék azon esetben, ha ennek következtében az indítvány törvénynyé válnék. De van ennek a dolognak más mellékoldala is. Mert lehet eset, hogy a harmadnak meghatározása sok és kevés lehet. Mert a hol a föld rósz, lehetetlen hogy rá álljon a földesúr, a hol pedig jó, lehetetlen, hogy megnyugodjék benne a volt jobbágy. Paeificatióval kell kapcsolatba hozatnia, és ha az indítvány elfogadtatott, e tekintetben valami toldalék leend szükséges. Ezt figyelmökbe kívánom ajánlani a mélt. főrendeknek. Cziráky János gr.: Ismételten kijelentem nméltóságú elnök, méltóságos főrendek, hogy én a jogügyi bizottság szerkezetében megnyugszom, s ellenészrevételemet csupán ő nméltóságának az igazságügyérnek egy nyilatkozata idézte elő. Méltóztatnak egyébiránt parancsolni, hogy írásban is beadjam módosításomat, ezt szerencsés vagyok teljesíteni, összhangzásba hozván módositványomat az irtványokról szóló törvényjavaslatra tett észrevételévei a bizottságnak, a hol már a viszonosság elkerülhétlen szükségéről a jogügyi bizottság is meggyőződvén, azt a szerkezetbe bevenni szükségesnek találta, Módositványom így hangzik: „ha azonban a volt földesúr a megváltáskor létező föld egy harmadát ajánlaná fel illetőleg követelné, azt a másik fél köteles megadni. Majthényi L. b. Nmélt. elnök, mélt. főrendek! A tapasztalat, kivált az úrbéri ügyeknél, tagadhatatlanul azt mutatta, hogy ha a feleknek igen tág tér és keret engedtetik követeléseik érvényesítésére, részint annak megtagadására, a mi a másik felet elvileg ilyen esetekben jogosan illeti, akkor nem csak az egyezkedés nem jöhetett létre, hanem a bíró állása is meg volt nehezítve, mert hiányzott neki a támpont bizonyos összeg megállapítására. E tekintetben tökéletesen igaza van az igazságügyér ur ő nméltóságának, midőn bizonyos minimumot vél megállapitandónak. Én magam is azon nézetben vagyok, hogy ezáltal egyrészről elérjük a tagositási és rendezési ügyek gyorsítását, de nézetem szerint e czél sokkal jobban és biztosabban el lesz érve akkor, ha ez eljárást viszonosság elvére alapítjuk. Tagadni nem lehet, hogy a maradványföldek a magyarhoni felfogás szerint urbériséget képeztek, mert ezekből az eddigi törvények szerint telkek voltak alakitandók. De azt hiszem, hogy a törvényhozónak, ki a jövőre tesz intézkedést, nem csak az eddigi törvényekre kell figyelemmel lennie, hanem azon transactiókra is, melyek, habár az eddigi törvények ellenére is, de a népéletben folytonosan történtek és elfogadásra találtak. ?• Helyes a hivatkozás arra is, hogy az ily egyességeknél azon legkisebb és legnagyobb öszszeg szerint, melyeket ő nagyméltósága a maradványföldekre nézve felemiitett, váltakozva történtek a megállapodások. Hogy pedig ezen eljárás, daczára annak, hogy a maradványfőid szoros értelemben urbériségnek tekintetett, ellenállásra nem talált, mutatja az,hogy az úrbéri bíróságok a szerződések jóváhagyása következtében tudtomra nem tagadták meg a jóváhagyást az oly megállapodásoktól, melyeknél a maradványfőid ek bizonyos része a volt földesuraknak I átengedtetett. Én sem akarom azt állitani, hogy azon harmadrész a felek kivánatának meg fog felelni, tagadhatlan, hogy mégis egy bizonyos irányt állapit meg, melyhez ugy az. ügyfelek, mint a bíróságok tudni fognak ragaszkodni, mindamellett mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy ezen arány viszonlagosan állapíttassák meg, mert részemről egészen eltérő nézetben vagyok arra nézve, mit ő nagymé!tósága az optióra nézve mondott, hogy t. i. a kölcsönös optio joga egymást parálysálná, Én azt gondolom, hogy a kölcsönös kedvezményeket a tagositási és tulajdon rendbeszedési ügyeknek nem perek, hanem barátságos utón való elintézésétől le-