Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-15

68 XV. OKSZÁGOS ÜLÉS. kívánok venni, nem lesz egészen elveszett, miután a képviselőházban hetekig tartott e törvényjavaslat fölött a vita, és mindig hallhattunk ujabb meg ujabb fontos okokat ellene és mellette is fölhozatni. Indokolom nézeteim kifejtését azzal, hogy ezen ügy az elfogulatlanságot és higgadtságot messze túlhaladó izgalmat idézett elő, nemcsak a hírlapokban, de a hírlapok keretén túl is. Nem élhetvén azonban oly képzelődésben, hogy szavaimra csillapulni fog ezen izgalom, — hiszen nem birok én azon tehetséggel, mely a zajló hullámokat egy szavával lecsillapitja, — és miután ezen tárgy ugy elméleti, mint gyakorlati oldalról tökéletesen kimerittetett, én részemről csak azon nézetet akarom kifejezni, mely engem arra indított, hogy ezen törvényjavaslatot, mely három rendkívül nagy horderejű eszmét foglal magában, pártoljam. A törvényjavaslatnak előbb említettem három elve annak első három szakaszában van kifejtve. Ezen elvek elseje az igazságszolgáltatásnak elválasztása az igazgatástól; a második annak kimondása, hogy az igazságszolgáltatás Ő Felsége a király nevében gyakoroltatik; végre a harmadik, mely azoknak nézetem szerint csak corollariuma, a bírák függetlensége. A mi az első pontot illeti, ugy hiszem, senki sem fogja megtámadni, — de nem is hallottam senki által megtámadtatni azon elvet, hogy az igazságszolgáltatás elkülönittessékaz igazgatástól, — ezt csak primitív állapotban s absolut kormány alatt élő államok pártolhatnák, sőt még az absolut kormányok alatt is — kivévén talán a rendőri felügyeletet, — el van már fogadva ezen elv. Ennél tehát nincs ok miért tovább időzni. A második elvet illetőleg, t. i., hogy az igazságszolgáltatás 0 Felsége a király nevében gyakoroltatik, nézetem szerint nem szenved kétséget, hogy az tökéletesen megfelel az alkotmányosságnak, miután az 1848-ki törvény kimondja, hogy a végrehajtás 0 Felsége által gyakoroltatik; az igazságszolgáltatást pedig lehetetlen másnak tekintenem, mint egy ágául a törvények végrehajtásának. Mert mi is egyéb az igazságszolgáltatás, mint a törvénynek a fölmerült esetekre való alkalmazása, vagyis azon mód, melyet azon esetre vonatkozólag a végrehajtásnál követni kell? És ha ezt elismerjük, akkor a 3-ik pont önmagában értetik. (Igaz! ügy van!) Azonban igen nagy viszhangra talált bennem ő excellentiája Fehérmegye főispánjának a megyék és municipiumok jogainak ezen ágazatától, azaz a bíró választás jogától leendő megfosztatásuk felett kifejezett sajnálkozása; mert én is azokban nőttem fel; de miután kimondja a törvényhozás, hogy az igazságszolgáltatás O Felsége nevében gyakoroltatik, legyen az bár kinevezési vagy választási rendszer, a dolog oda megy ki, hogy 0 Felsége nevében az ő-közegei által gyakorlandó. Különben az következnék belőle, hogy a nemzetnek a törvényhozásra befolyás engedtetik ugyan, de ha nem mondatnék meg, hogy ki által, t. i. az 0 Felsége által kinevezett tisztviselők utján, a népnek ezen befolyása illusoriussá válnék. Ezt csak elméletileg kívántam megjegyezni. Fő czélja azonban beszédemnek az, mit már ő excellentiája Fehérmegye többször tisztelt főispánja érintett, t. i. mi okozza azon izgatottságot, mely ily szent elvek érvényesítésének útját állja?. En ennek okát azon ragaszkodásban találom, melylyel a megyék jogaihoz ragaszkodunk — a mi nagyon természetes, miután a megyéket megtanultuk szeretni és ismerni, mint alkotmányunk védbástyáit, s melyek nélkül, ha egy sokkal nemesebb és tágabb tér nem nyittatnék nekünk az által, hogy a parlamenti kormány — és ez a kormány a miénk, úgyszólván mi magunk vagyunk, mert belőlünk eredt — nem gyakorolná azon jogokat, melyeket most a megyéknél elvesztünk, alkotmányunk biztonsága felől kétségbe kellene esnünk. Mi ezt meg nem szoktuk, pedig valósággal ha illusióban élni nem akarunk, el kell ismernünk, hogy azon jogoknak,^ melyeket eddig a megyék gyakoroltak, de melyek az ujabb viszonyok követelményei szerint ott nem maradhatnak, a parlamenti kormány kezébe kell átmenniök. Ez oka tehát egy oldalról azon izgalomnak, melyet én indokoltnak a fennebb mondottaknál fogva nem tartok; de más oldalról tán nem is egészen helyes eljárások keverik a kártyát. Én nem tartózkodom ezt kimondani s eseteket hozni fel rá, mert physikai okok győztek meg róla. Temérdek kérvény adatott be az országgyűléshez e törvényjavaslat ellen. Én elmondom egynek keletkezését, mi az én kormányom alatt történt, névszerint az orosházi kerületben. (Halljuk!) Innen a központból leküldetett egy formulare &gy oda való rajongó nazarenus embernek, ki nevét is nehezen tudja aláírni, annál kevésbé egyebet; ez megindul, s pár nap alatt 2—