Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-53

LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 267 szükségesnek erre vonatkozólag adatokat felhozni, mert minden mit fel lehetne hozni, azon egy tényben foglaltatik, hogy a hasonszenvészetnek tényezői országunkban ki vannak rekesztve mindenből, mi tekintély őket emelhetné, s mindenből, mi nekik illetékességet és törvényszerűséget tulajdonithatna. Az igen t. minister ur más véleményben van ; ö azt gondolja, hogy a megtűrt privát praxis által elég van téve a tudomány igényeinek és az egyének méltánylatának; ugy látszik tehát, általa semmibe sem vétetik az, hogy a hasonszenvi orvosok ki vannak zárva az illetékes orvosi karból, ki vannak zárva minden hivatalos állásból, mely felett az állam rendelkezik; nekik semmi illetékességök nincs , a hasonszenvi tudomány törvényszerüleg nincs elismerve , szóval egyszerűen ignoráltatik. Hogy pedig a hasonszenvi tudomány minden tekintet és beszámításon kivül áll, ezt világosan mutatja és tanúsítja az, hogy pl. hasonszenvi orvos csak az lehet, ki előbb allopatha volt, illetőleg ki az allopatha gyógytanból kiállotta a vizsgálatot; e szerint tehát csak aposthasia folytán lehet valaki homoeopathává. Hogy ez gyakran megtörténik, kétséget nem szenved, mutatja ezt a hasonszenvi orvosok száma; de azon állítást, — hogy a hasonszenvészet ugyanazon szabadságban részesülne, — melyben az allopathia, miután, mint mondám, csak aposthasia által lehet valódi homoeopatha orvos, — miután semmi más joga és igénye nincs és csak a privát praxis van neki megengedve, ezen állítást, mondom, éu legalább részemről nem tudom megérteni. Ennélfogva azt gondolom, nem ringathatjuk magunkat azon hiedelemben, hogy a homoeopathia útjába senki sem vet akadályt, és hogy tényezői irigylendő állással birnak; valljuk meg igazán, hogy ez állás tűrhetetlen, és mindazokra nézve, kik e tan tényezői iránt tisztelettel viseltetnek, szomoritó. [Helyeslés.) Nem is jó e tekintetben — mint történt — a külföldre hivatkozni. Hogy külföldön igy történik, az ránk irányadó nem lehet. Mielőtt az igen tiszt, minister urnak egyenesen hozzám intézett interpellatiójára átmennék, felhozom még, hogy az én indítványomat különösen azon szempontból hallottam megtámadtatni, mely szerint, úgymond, szokatlan dolog az ilyen esetnek mintegy törvényesítése s törvény által elhatározFÖKENDI NAPLÓ 18"/j,- í tatása, a mennyiben ez még eddig nem fordult elő. Ezt elismerem tökéletesen, de elismerem azt is, hogy mindaddig beérhettük minden ilyen törvényes intézkedés nélkül, mig csak egy orvosi rendszer állott előttünk, mig nem volt a véleményeknek olyan összeütközése, mint most látható, mig nem létezett minoritás, mely magát jogaiban veszélyeztetve és megszorítva látja. Mihelyt ez utóbbi állapot beállott, helyén van, hogy a törvényhozás, mely pártok felett áll (Helyeslés), a veszélyeztetettet oltalma alá vegye. Talán igen is ab majori ad minus fogok okoskodni, de ez állitásom mellett világos bizonyságot tesz a vallás kérdése, mely a törvényhozási intézkedéseket mindaddig nélkülözhette, mig csak egy keresztyén vallás létezett, holott a reformatiótól fogva a mai óráig alig volt törvényhozás, mely ne lett volna kénytelen törvény által szüntetni meg és csillapítani le az aggodalmakat. Nem akarom ugyan a két ügyet egy színvonalra állítani, hanem ezen kisebb ügy mellett ugyanazon okok szólanak a törvényes intézkedés tárgyában, mint a vallásnál. Én tehát sem protectiót nem akarok, sem pedig azt nem akarom, — mint az igen t. minister ur gondolta, — hogy az egyenjogúsítás kimondassék, mert ez utóbbi magától következik. En csak az üldöztetés megszüntetését kívánom, én csak azt akorom, hogy oly gyakorlati intézkedés történjék, melyben hallgatólag bennfoglaltatik az egyenjogúsítás eszméje. Hogyan értettem tehát pótinditványomat ? azt gondolom, hogy az igen világos. Ha azonban a minister ur interpellatiójára, oly kiterjedésben mint ő kívánja, felelni akarnék, akkor praeoccupälnám az egész kérdés megoldását,melyet egypár szóval elvégezni nem lehet. En csak például hoztam fel azou nehézségeket, melyek az orvosi vizsgálatoknál és a felügyeleti jog gyakorlásánál előfordulhatnak, áthatva lévén azon meggyőződéstől, hogy igen bajos az oktatásügyi ministernek állása, ha más orgánumai nincsenek, kiket kihallgatna, mint mindig csak olyanok, kik azon ügygyei elvbeli ellenkezésben állanak, melyben neki határoznia kell. Ezek tehát csak példák voltak, melyek a dolgot felvilágosíthatták. Hogy vájjon én tökéletesen önálló homoeopathiai orvosi kart képzelek-e megamnak, ez oly fontos kérdés, melynek megoldása és elhatározása több időt vesz igénybe. Czélom csak az volt, hogy az 35