Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-53

266 LIII. OKSZÁGOS ÜLÉS. melynek tanát csak hasonszenvi tanár oktathatja sikerrel. Meg volt említve a philosophia is Zólyommegye t. főispánja által azzal, hogy miután ott is különféle elméletek, különféle tanirányok léteznek, méltán követeltethetnék, hogy azok számára is külön tanszékek állíttassanak fel az egyetemen. Ez okoskodás igen plausibilisnek látszik, mert megvallom, hogy én is bajosnak hiszem, hogy annyi bölcsészeti tanszék állíttassák fel, a hány tanirány létezik a bölcsészetben, és miután — ámbár a bölcsészetben csak egy lehet az igazság — az állam oetroyálni nem akarhatja, és hivatalos bölcsészetet felállítani mem fog, önként következik, hogy elhatározására nézve a tanárnak szabad kezet kell engedni. Meg fogja mindazáltal nekem engedni Zólyommegye t. főispánja, hogy e két ügy között véghetlen nagy a különbség. Mert a nélkül, hogy a bölcsészeinek fontosságát le akarnám szállítani, erős hitem az, hogy a philosophusoknak —kik az egyik vagy másik tanhoz ragaszkodnak—kiképzése inkább magán érdekét képezi azoknak, kik a bölcsészetre szánják magukat, az egyik vagy másik irány iránti előszeretettel; és igy az állam nem érezheti magát kötelesnek arra, hogy e tekintetben a mindennemű egyéni velleitásnak minél kényelmesebb kielégítését biztosítsa. Ellenben az orvosi tudományok nem csak azért adatnak elő, hogy az egyes tanulóknak alkalom nyujtassék tanulási vágyaik kielégítésére, hanem az orvosi tudománynak főczélja az, hogy az orvosok kellő kiképzése által a szenvedő emberiségnek minél tökéletesebb ápolása és gyógyítása biztosittassék. Es miután tény az, hogy a szenvedő embereknek nagy száma épen a hasonszenvi elvek szerint reményli és hiszi ezen ápolás és gyógyítás jótékonyságát elérhetni, nem tagadhatja senki azt : hogy ezeknek szintén annyi joguk van követelni, hogy az egyetem, mely országos czélokra van felállítva és mely országos alapon tartatik, nekik is, az ő bizalmuknak megfelelő orvosok kiképzése által elégséges biztositékot nyújtson. Mig tehát a bölcsészeméi inkább egyéni hajlam kielégítése forog fenn, mihezképest nem tekintve a gyakorlati kivihetőséget, a tan elhatározása veszedelem nélkül biztosittathatik az illető tanárra nézve, addig az orvosi tudománynál, mely szoros értelemben közérdekű, és j melyre nézve a nagy közönségben létező egyiránt jogosult két véleménynél és követelésnél fogva, a közérdeknek csak mindkét vélemény kielégítése által feleltethetik meg, okvetetlen szükséges, hogy kellő garantia nyujtassék, különben a puszta sorstól függne, vájjon az egyetem a közérdeknek eleget . tesz-e, vagy nem ? mi országos czéljával meg : nem fér. En e szerint közérdekűnek tekintvén az orvosi j tudományt, és igy a hasonszenvi gyógytani is, — I mikor ennek tökéletes oktatása iránt biztositékot ! kívánok, nem arra törekszem, hogy a hasonszenvészet protegáltassék, mert én is hiszem azt, hogy a I tudomány nem szorul protectióra; hanem protectiót követelnek azok, kik e tudománynyal élnek, ök biztosíttatni akarnak az iránt, hogy orvosaik kellőkép ki fognak képeztetni. Én az egyenjogúsítás elvének kimondását ily értelemben, mint minister ur előadta, egyátalában nem indítványoztam; szóval sem emlitém azt, hogy az egyenjogusitás mondassék ki, hanem azt mondám, hogy hallgatag azon méltányosság- és igazságban, melyben ezentúl a hasonszenvészet is fog részesittetni, az egyenjogusitás is bennfoglaltatik. Tehát azon ellenvetésre, hogy az szokatlan, hogy törvényhozás még nem volt, mely az egyenjogúsítást egy tudományra nézve kimondotta, nem nyújtottam okot. Igen nagy különbség van, mint b. Vay Miklós ő excja igen helyesen mondotta, a protectio és az olyan egyenjogusitás közt, mely az üldöztetést, mint helyesen említtetett — én sokkal szelídebb kifejezéssel éltem •— megszünteti. Es igy ismétlem, hogy nem híttam fel a törvényhozást arra, hogy pretectiót gyakoroljon. 0 exciája azt mondja, hogy nem találja a | homoeopathia állását nyomasztónak; nem hiszi, hogy I a homoeopathiának útjába legkisebb akadály gör| dittetnék, szóval, hogy a hasonszenvészetnek pai nászra oka nincs. En ellenkezőleg meg vagyok j győződve arról, hogy nincs ügy, mely oly szenvedélylyel, ellenzéssel találkoznék, mint a hasonszenvészet; nincs véleménykülönbség, mely élénkebb lenne, mint a két rendszer tényezői közt levő különbség. Küzdelemről szó nem lehet azért, mert a fegyverek egyenetlenek, a hatalom általi pártolás és azonkívül a nagy többség túlnyomó pressioja lehetetlenné tesz a küzdelmet. Hogy pedig a pressio lé! tezik, azt tagadni alig lehet, de nem is tartom