Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-53

Lm. ORSZÁGOS ÜLÉS. 263 nem lehet gyakorlatilag kimutatni azon rendszernek előnyeit, melynek milliók követői. E részben roppant a haladás. Nem csekélység az, hogy hol állt 25 érvel ezelőtt ezen ügy, mikor egy-két ember volt, ki félve mutatta fel, hogy a homoeopathiának mily eredményei vannak. És hol állunk ma? Most csak azt kívánjuk, adják meg azon egyenjogúságot, mit más tudománynak, legyen verseny ebben is. Gr. Károlyi György indítványa, mint a cultusmister ur kifej ezé , a képviselőházi határozat corolláriuma, gr. Apponyi ő excája indítványa pedig corolláriuma az előbbinek s ezt szakférfiak ujabb megítélése alá bocsátani épen nem szükséges. Hogy hosszabban ne szóljak: ha a mélt. főrendek nem vesznek egyebet tekintetbe, mint azt, a mit Radvánszky főispán ur mondott, nem a szakavatottak, nem a tudomány, hanem, hogy a törvényhozás mint törvényhozás tegye meg azt, a mit egy negyed század előtt tett, hogy ne tegyünk visszalépést, akkor nincs más mód, mint gr. Károlyi és Ápponyi ő nagy méltóságaik indítványait elfogadni. Szögyény-Marich László: Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek! Két indítvány fekszik előttünk, tulajdonképen egy indítvány és gróf Apponyi ö excája módosítása. Mi az elsőt, gr. Károlyi koranaőr 5 mnéltóságának indítványát illeti, azt tökéletesen pártolom; mert, ha a hasouszenvi gyógymód tanszékének felállítása szükségeltetik, méltányosnak és szükségesnek tartom, hogy kóroda is állittassék fel mellette, annyival inkább, minthogy a hasouszenvi gyógymódnak épen hatályosságára nézve létezvén a közönség és a tudományos világ egy részében kételyek, ezek csak a betegágy mellett szerzett közvetlen tapasztalat által oszlattathatnak el. Azonban, ha a hasouszenvi gyógymód, mely mindenesetre az orvosi tudomány egyik legifjabb sarjadéka, a törvényhozás részéről ily kiváló gondolkodásban részesül, nagyon méltányos és jogos, hogy ez annak századokkal idősebb testvérére is kiterjesztessék. Már pedig az allopathicus belgyógyászat és gyakorlati sebészet tanszékei mellett létező koródák még a legközelebb múltban is igen gyarló állapotban léteztek, sőt, a mint tudom, most sem örvendenek valami nagy virágzásnak, leg'alább az orvostanári testület 1866. év végén egy kimerítő jetentést terjesztett a létezettkir. helytartó tanácshoz , mind a koródáknak , mind az orvosi taneszközöknek hiányos voltára nézve, mely igen élénk színben tüntette fel hátramaradásunkat. Magam is tudom az 1845—46-os évekből, midőn hivatásomnál fogva feladatom volt e tárgygyal közelebb foglalkozni, — hogy az orvosikar ezen hiányok iránt ismételt panaszos fölterjesztést tett a helytartó tanácshoz; és az orvosi kar akkori szellemdús igazgatója nem egyszer emiitette részint enyelegve részint bosszúsan a helytartó tanács ülésében, hogy hacsak egy cserepes vagy ácslegény a ház tetejéről le nem esik s az orvosi kar iránti szívességből kezét vagy lábát nem töri, ha valamely tanár ismerősének cselédje súlyosan meg nem betegszik, vagy az utczán valaki el nem gázoltatik, egész év elmúlhatott a nélkül, hogy nevezetes vagy tanulságos eset fordult volna a koródákban elő; holott más országokban minden jól rendezett orvosi tanintézetnél a koródák nagyobb kórházakkal vannak összekötve, hol "fokozatosan a legcsekélyebb esettől kezdve oly súlyosabbig kiválaszthatják a betegeket, kiken a tanítványok a gyógykezelésben és betegápolásban gyakorlatilag oktattatnak. Igaz , hogy ujabban azt hallottam, hogy a Rochus-kórházban a tanárok a betegeket kiválaszthatják ; de ezen intézet nem állván az illető tanárok igazgatása alatt, és a betegek átszállítása is igen sok bajjal járván, ezen intézkedés sem felel meg a hiány gyökeres orvoslásának. E mellett a kóroda egy része a legczélellenesb helyiségekben, u. m. a boneztermek és kórboncztermekkel egy házban van elhelyezve; a mi tudvalévőleg a betegek üdülésére légkárosabban hat. Én tehát e tekintetben nem akarok valami különös indítványt tenni, hanem, miután a t. minister úrhoz személyes szerencsénk van, azon óhajtást vagyok bátor irányában kinyilatkoztatni , hogy miután ezen bajok orvoslása legalább is oly sürgős az orvosi tudomány igényeire nézve, mint a hasouszenvi koródák felállítása, ha ezen bajok még léteznek, azoknak megszüntetésérc nézve sikeres intézkedések tétessenek akár a jövő évi költségvetés összeállítása, akár az egyetem rendszerbnek munkálatba való vétele alkalmával, hogy az orvosi tudomány tanítása, s az ehhez szükséges taneszközök nálunk is a tudomány mostani fejlődésének és más országok orvosi tanintézetei tökélyének színvonalára emeltessenek; a mi által elérhető legyen az, hogy hazánk azon fiai, kik magokat az orvosi