Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-53
LIII. OESZÁGOS ÜLÉS. 261 E részben most is mindig uj kisérletek és fejlődvények történnek, és ha valahol a korszellemnek nem csak intelmeit, hanem gyakorlati tapasztalatait is szemügygyei kell tartanunk, ugy bizonyosan a szenvedő emberiség orvoslásának tudománya igényli azt, hogy ezen tett kisérletek és gyakorlati eredmények ne ignoráltassanak. Én, méltóságos főrendek, azokhoz tartozom, kik a különféle gyógyítási rendszereket illetőleg, kiváltság oselőszeretettel egyik irányában sem viseltének. Mindegyiknek megvan a maga positiv haszna, mindegyik fel tud mutatni kétségtelenül fényes eredményeket, melyeket méltányolni kell, s melyekből következtetést kell vonni az iránt, hogy mindegyiknek tökéletesbitésére kellő ut és mód nyujtassék E nézetből indulva ki, nekem teljes meggyőződésem az, tagadni nem lehet, hogy a homoeopathiának is nagy és kitűnő eredményei vannak. Azt látjuk, hogy ezen rendszer szerinti gyógyítások sikerültek, és némelykor olyan esetekben is, midőn minden más rendszer alkalmaztatása lehetetlennek tartatott. És épen azért, mivel ezt a gyakorlati tapasztalás annyira igazolta, én igen nagyon is méltányosnak tartanám, hogy a hasonszenvi tudományokban való kiképezésre, tanításra és oktatásra egész terjedelemben nyújtassanak mind azon előnyök, melyek nyújtását e tudomány magának méltán kivívta. Nem lehetek egyértelemben Zólyommegye érdemes főispánjával, ki azt állítja, hogy külön rendszer nem is létezik. Lehet egy tudomány előkészítő, igen, de van külön rendszer a gyógyításban megállapítva. Azon tudományok, melyek azelőtt, és talán a jelen időben is — legalább mig nekem volt szerencsém az egyetemet látogatni — soroltattak az orvosi tudományokhoz; ezek a propaedeutieus vagy előkészítő tudományok, névszerint: a vegytan, a természetrajz, részletesen, az állattan, növénytan stb., ezek olyanok, melyeket mindenkinek tudnia kell, de ezek előkészítő tudományok, és nem olyanok, a melyek speciális, külön rendszert állapitanának meg; valamint a jogügyekbe való bevezetés és azon átalános szabályok, a jogtudományokat magáévá tevőre nézve mindenkire szükségesek, de másrészt külön rendszer a római jog, külön a magánjog s átalában mindegyik, a mely külön eodex által meg van állapítva. Ezt előre kellett bocsátanom s még csak azt teszem hozzá, igenis van egy tudomány, a melyet mindenkinek, bármely rendszer követője legyen, követnie kell, az t. i. a betegségek ismerete vagyis pathologia; ezt elvégezve, következik a gyógyítás rendszere, a gyógyszer osztogatásának módozata: t. i. atherapia, és azután maga a pharmacologia. Ezekre nézve egyenkint külön-külön rendszert feltételezve, külön előadásokat kellene tartatni. Itt tehát kétségtelenül szükséges az, ha meg vagyunk győződve — a mint én szintén azok körébe tartozom — arról, hogy a hasonszenvészetnek kitűnő eredményei vannak, hogy mód és alkalom nyujtassék arra, hogy ezen hasonszenvészeti tudomány ugy tekintessék mint bármely más és ugy tanittassék és mind azon eszközökkel láttassék el, melyek megkívántatnak arra, hogy az illető e részben kiképeztetést nyerhessen. Az is volt fölemlítve az érdemes főispán ur által, hogy e részben szakértők véleményét kellett volna előbb megkérdezni. Igen is, ha a szakemberek nem volnának egyszersmind pártemberek, de vagy az egyik, vagy a másik párthoz tartoznak, és valamint én ah omoeopathikus rendszer megbirálására nem hivnék fel allopathát vagy hydropathát, ugy szintén tagadom azt, hogy allopatha vagy hydropatha a homeopathicus rendszerről minden elfogultságtól menten nyilváníthassa véleményét. Én azt hiszem tehát, hogy a szakértői vélemény itt nem igen sokat nyomna Mert uti praxis docet, láttuk, hogy meg van ezen homoeopathicus rendszernek szintén a maga érdeme, a mint meg van az allopathicus és hydropathicus rendszernek. Itt tehát a szakértői vélemény nem sokat nyomna. Legkevésbé tudnék azonban megnyugodni abban, hogy e részben a magyar egyetem tanári kara, mely kizárólag allopathákból áll, a basonszenvészet nyomatékosságáról és átalában a hasonszenvészeti tanszék életbeléptetésére nézve kérdeztessék meg. Az is mondatott az igen t. főispán ur által, ő nem kívánná, hogy ez épen köteles tantárgy legyen. Hiszen épen a tanszabadság hozza azt magával, hogy egyik sem köteles azokon kivül melyeket előbb mint előkészítőket voltam bátor felhozni, mint a növénytan, vegytan, és betegség ismerete, ezeket mindenkinek egész átalánosságban tudnia kell, hanem a gyógymódot illetőleg mindenki azt választja magának, mit a kettő közül jobbnak tart. 34*
