Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-53
LHI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 259 pig sem történt meg; pedig van az országnak egy collegiuma, az országos közegészségi tanács, melynek hivatása nemcsak véleményt adni, hanem hivatása indítványt is tenni. Az én felfogásom szerint bár nem ellenzem a tanszék felállítását, mégis a maga rendjén lett volna ezen tanács véleményét meghallgatni, sőt nemcsak e tanácsét, hanem az egyetemét is, mert az egyetem is mindenesetre szakértő testület levén és saját autonómiával bírván maga rendjén lett volna ezt is kihallgatni és én meg vagyok győződve arról, hogy ha a szakértők véleménye kezeink közt lenne, bizonyára jobban lennénk tájékozva ez ügyben, mint j imígy szakértői vélemény nélkül. i Az előttünk fekvő két indítványra nézve némi j csekély észrevételeim vannak. Habár a pótindit- ' vány Károlyi György gr. indítványához csatlako- | zik, meg kell mégis vallanom, hogy most ezúttal j nem igen lennék hajlandó ahhoz járulni. Ha jól fogtam fel a dolgot, a pótinditvány gr. j Károlyi György ő exctiájának indítványától csak annyiban tér el, és annyiban különbözik, hogy ezen I pótinditvány szerint a homoeopathia köteles tantárgy- j gyá tétetnék, és az orvosnövendékek kénytelenek j lennének abból is szigorlatot tenni. Ha igy áll a dolog, akkor, megvallom, nem tudnék ezen eszmével megbarátkozni; mert a tudományt, mely batárt nem ismer, egy rendszernek szűk korlátai közé szorítani nem akarom. A tudomány minden téren szabadon mozoghat; a rendszerből nem fejlődik a tudomány, hanem a tudományból fejlődik a rendszer, és igaza van Apponyi gróf ő excellentiájának, hogy jelenleg csakugyan a társadalmi téren az allopathia a homoeopathiával egy kis ellentétben áll, de épen azért, mivel ellentétben áll, ha most a növendék az első órában az allopathát fogja hallgatni, mindjárt a másik órában pedig homoeopathia praelectiót kénytelen hallgatni, akkor az egyik órában az egyik, a másik órában pedig a másik irányában fog lelkesittetni, és én attól tartok, hogy a növendék nem igen fogja magát tájékozhatni. De lehet még más rósz következménye is, az t. i., hogy ha a hasonszen vészét köteles tantárgy gyá fog tétetni az egyetemen, akkor a növendékek száma igen meg fog fogyni, akkor igen sokan más egyetemekre mennek, a hol ezen servitus alól felmentetnek, mert tudtommal eddig nem létezik egyetem, a hol a hasonszenvészet köteles tantárgygyá tétetett volna. FŐKESBI NAPI-Ó 18 69 /'l. I. Ezen okoknál fogva én a pótinditványhoz nem járulhatok, s átalában azt kívánom, hogy a tudománynak szabad tér engedtessék, és az orvosnövendéknek adassék alkalom nemcsak a homoeopathiát, hanem a gyógymódnak minden nemét tanulmányozni, a mire talán költségkímélés tekintetéből nem szükségesek épen rendes tanszékek, hanem docenturák által lehetne segíteni a bajon. Igaza van ő excellentiájának, a törvénynek oltalma alá kell venni a tudományt és azt a lehető legnagyobb tökélyre emelni, de joga nincs, hogy a tudományban dogmát mondjon ki, mert a törvényhozás a tudományra nézve nem vindikálhatja magának az infallibilitás attribútumát. Épen azért tehát, mivel ez tudományos dolog, azt gondolom, hogy mielőtt a méltóságos főrendek határozatot hoznának ez ügyben, méltóztassanak a szakértők véleményét kihallgatni. Eötvös József b. vallás- és közoktatásügyi minister: Méltóságos főrendek! Két indítvány fekszik előttünk. Az elsőt, t. i. koronaőr ő excellentiájának indítványát, csak a képviselőház által elfogadott elvek következésének és corollariumának tekintem. Miután a képviselőház elég fontosnak tekinté a homoeopathiát arra, hogy számára az egyetemen egy tanszék állíttassák fel, igen természetes, hogy ezen tanszék felállításának nem felelhet meg, ha azzalkórodaösszekötve nincs: annál inkább, miután a homoeopathia, legalább az én csekély felfogásom szerint, sokkal inkább praxis, mint tudomány. Erre nézve tehát az egész kérdés, ha tárgyaltatni fog a képv. ház által, kétségkívül pénzügyi szempontból fog tárgy altatni, miután egy koródának felállítása, az első felállítási költségeket nem is számítva, évenként az egyetemnek kiadásait legalább 20—25 ezer forinttal fogná szaporítani. Ez tehát, mint mondám, pénzügyi kérdés; hozzá még azt kell megjegyeznem, hogy a koródának felállítása a jelen pillanatban egyszerűen lehetetlen, az egyetemnek más koródái is olyannyira meg vannak szorítva, hogy csaknem minden félév alatt előfordul azon nehézség, hogy ismét uj meg uj helyiségeket találjunk; a belgyógyászat 30 ágygyal bír s épen ennyi ágygyal rendelkezik a sebészet, mi egy egyetem clinicájának kétségkívül nem elégséges. Én tehát a koronaőr ő exclájának indítványát magát teljesen helyesnek és olyannak tartom, mely 34
