Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-53

256 LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. A törvényhozás csak a megállapított tényeket és az azokból fejlődő jogos igényeket veszi figyelembe, és ennek következtében azon gyakorlati intézkedéseket határozza el, melyek ezen jogos igények kielégítésére szükségeseknek mutatkoznak ; a mai törvényhozás előtt csak az lehet a kérdés : vájjon oly tudomány, mely daczára az eléje gördített mindennemű akadályoknak, mégis győzedelmesen kivívta a mívelt világ nagy részének elismerését, és mely tudományra hazánk számos kitűnő orvosi tehetségei egész feláldozásával szánták magokat, s mely tudomány százezerek hálás elismerése által nyerte a szentesítést, vájjon — mondom — ily tudomány a törvényhozás által jelen ignorált és legfeljebb tolerált helyzetben meghagyható-e ? Továbbá kérdés az, vájjon, nem tekintve a tudomány és tanszabadság iránti tiszteletet, a hasonszenvészet tagadhatatlan terjedése és napról napra növekedő fontossága megengedik-e azt, hogy annak üzlete s minden ami ahhoz tartozik, nevezetesen: orvosainak tökéletes kiképeztetése, és praktikus orvosainak működése egészen magára hagyassék, mintha nem léteznék, a nélkül, hogy ezen dicséretes magántörekvés az állam részéről legkisebb támogatást és bátorítást nyerne; a nélkül, hogy az állam felügyeleti hivatását ahoz értő és elfogulatlan közegek által beíöltené? Végre, ha törvényhozásunk történetére ügyelünk: első sorban álló kérdés az, vájjon miután az 1844-ik évi országgyűlés a hasonszenvi tanszéknek a megkívántató minden gyakorlati eszközzel való felállítását hasonszenvi gyógytannak a törvény oltalma alá leendő vételét határozottan kimondotta, — mi, ha akkor az országnak felelős ministeriuma van, kétségkívül teljesedésbe is ment volna — vájjon tehát 26 év után, mely idő alatt azok száma, kik a hasouszenvészethez ragaszkodnak, legalább százszorosan megszaporodott, és mely idő alatt szerzett tapasztalatok az ügy fontosságát és horderejét nagy mérvben fokozták, — lehet-e a törvényhozásnak és a felelős kormánynak oka arra, hogy az érdekeltek jogos igényeit ignorálja vagy mellőzze? és nem kell-e a törvényhozásnak és felelős kormánynak elismerni azt, hogy a tudománynak és a szenvedő emberiség igényeinek szerzendő elégtétel, továbbá az ügynek az állam által való pártolása és az állam felügyeletének szabályozása többé halasztást nem szenvedhet? Azt hiszem méltóságos főrendek, hogy ezen kérdésekből hosszabb indokolás és commentár nélkül önkényt foly a törvényhozásnak teendője; és azért elég lesz az átalán felhozott kérdésekre kimondanom feleletemet, mely egész meggyőződésemé!: fejezi ki. Közbevetőleg legyen szabad mégis megjegyeznem,hogy én az ügyhöz egészen elfogulatlanul szólók. Én tisztelője vagyok az egyik, tisztelője vagyok a másik rendszernek is; tisztelője vagyok mind az egyik, mind a másik rendszer érdemes tényezóinek ; de szemem előtt tartom mindenkor azoknak, kik az egyik vagy másik rendszerhez ragaszkodnak, jogos igényeit. Szerintem a magán embernek teljes szabadságában áll bizalmát az egyik ugy mi; it a másik gyógyrendszerbe helyezni, vagy azt attól megtagadni; de a törvényh ozó,ha a tárgyhoz szólásra hivatva van, nem indulhat ki az egyik vagy másik rendszer iránti rokon- vagy ellenszenvből, ő kötelesnek fogja érezni magát egyéni hajlamától függetlenül, tisztán csak a constalált tényeket és az ezekből folyó jogos igényeket venni figyelembe. És e szerint, ha kiderült — a mit pedig tagadni nem lehet — hogy e tudomány a honpolgárok tetemes száma által elismertetett és tiszteletben tartatik, valamint hogy az annak elvei szerint gyakorlott e gyógymódot igen sokan egész bizalommal használják; végre, hogy ezen gyógytan orvosai feladatukat egész önfeláldozással és a szenvedő emberiség hálás elismerése mellett töltik be — kötelesnek fogja magát érezni a törvényhozó mindezeket mint tagadhatatlan constatált tényeket az ezekből folyó jogos igényekkel elismerni, köteles lesz a gyógytani más tudományokkal egyenlő jogszerűségre emelni, tényezőit pedig oly állásba helyezni, a mely által azoknak, kik e tudományhoz ragaszkodnak, kik e gyógytani használni akarják, igényeik betöltésére nézve teljes biztosíték nyújtassák. Ily szempontból tekintve a dolgot, méltóságos főrendek, bátran mondom ki az általam felállított kérdésekre nézve: hogy a hazai törvényhozás nem nézheti közönbösen és tétlenségben a hasonszenvészetnek létét annak roppant előmenetelét a tudományban és kiterjedésben ; nem ignorálhatja az azokkal élők számát, várakozásait és jo"gos követeléseit, valamint az e mellett működő orvosok nagy számát és érdemeiket sem. Nem nyűg-