Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-52

250 LIL ORSZÁGOS ÜLÉS. menyben, hogy azokat az uj aera uj jogelvek szerint fogja elintézni. Mutatja itt az anomáliát azon körülmény, hogy a mig az európai szárazföld többi országaiban 15 —20% az appelláít perek száma, Magyarországon lehet mondani hogy 90 %-a a pereknek van appellálva. Továbbá nagy baj még, méltóságos főrendek, az első bíróságoknak rendezetlensége; nagy baj az, hogy a közigazgatás a törvényhozástól az alsóbb fórumban — a szolgabirákat értem — elkülönítve nincs, és az, hogy ennélfogva a szolgabíró nem fordíthat kellő időt a perek tanulmányozására elfoglaltsága miatt. Innen nagyon természetesen a jogi sérelmeknek egy roppant forrása származik, a mennyiben a szolgabíró által eldöntött perek rendesen nem felelnek meg sem az anyagi, sem pedig az alaki jog szabályainak. Mindehhez hozzájárul még részint a bizalmatlanság az első bíróságok iránt, melyet nagy részben magoknak az első bíróságoknak szabálytalan eljárása támaszt, részint pedig az ügyvédi kar egy részének visszaélése. Fájdalommal kell ezen körülményt eonstatálnom, — mert a mig kalapot emelek az ügyvédi kar élite-je előtt, másrészt meg kell vallanom, hogy van az ügyvédi karnak oly contingense is, a mely magasztos hivatását nem az igazság felderítésében, nem a tények kikutatásában, hanem inkább ezek el tagadásában, elferdítésében keresi, és rabulistikát üz,ugy, hogy vannak esetek, hogy oly perek appelláltatnak nem a felek, hanem az ügyvédek által , melyek a fél saját elismerésén alapulnak. Ezen bajokat azonban tagadhatlanul csak fokozza az: hogy az itélő bírák száma felső-bíróságainknál jelenleg csekély. Csekély a perlekedési viszketeghez képest, és csekély azon roppant restantiákhoz képest, melyeket ezen uj bíróságok az előbbiektől, azok pedig a volt cs. kir. bíróságoktól vettek oda át. Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy némi tájékozásul összehasonlító adatokat terjeszszek a mélt. főrendek elé, melyek ki fogják tüntetni azt, hogy a mi felsőbíróságaink létszáma, akár a terület, akár a népszám tekintetéből messze elmarad azon aránytól, a melyet e téren az európai continens más országaiban látunk. Bajorország 1380 mf. területén 7 főtörvényszékkel bir s összesen 130 fólebbviteli bírája van. — Ott tehát esik minden 37,000 lélekre egy főtörvényszéki bíró. Belgiumban 537 mf. területen van 3 főtörvényszék 64 bíróval, esik tehát minden 78,000 lélekre egy főtörvényszéki biró. — Bádenben 278 D mf. területen 5 főtörvényszék van 71 főtörvényszéki bíróval, tehát annyi, mint Magyarországban 3986 D mf. területen, esik tehát ott minden 20,000 lélekre egy főtörvényszéki biró. — Szászországban 272 D míldnyi területen van 4 főtörvényszék 35 bíróval, esik tehát minden 66,000 lélekre egy főtörvényszéki biró. — Hannoverában 699 D míldnyi területen 12 főtörvényszék van felállítva 102 főtörvényszéki bíróval, tehát minden 19,000 lélek után jön egy főtörvényszéki biró. — Poroszországban az arány már kedvezőtlenebb, ott 6400 D míldnyi területen 27 főtörvényszék van 435 főtörvényszéki bíróval s itt minden 54,000 lélekre esik 1 főtörvényszéki biró. —• Francziaországban 9853 Q mértföldnyi területen 28 főtörvényszék van 777 főtörvényszéki bíróval s így jön minden 49,000 lélekre egy főtörvényszéki biró. — A szomszéd Ausztriában 5452 • mfldnyi területen létezik 9 főtörvényszék 146 főtörvényszéki bíróval s így minden 138,000 lélek után jön egy főtörvényszéki biró. — Magyarországon, Erdélyt hozzá nem számítva 3986 D mfld. területen van egy fölebbviteli fórum, a pótbirákkal együtt 70 főtörvényszéki bíróval, tehát esik 153,000 lélekre egy főtörvényszéki biró. •— Erdélyben az arány már kedvezőbb, ott 998 D míldnyi területen van egy főtörvényszék Maros-Vásárhelyen 28 főtörvényszéki bíróval, a segédbirákat is beleszámítva, tehát ott minden 75,000 lélekre esik egy főtörvényszéki biró. Ebből méltóztatnak látni, hogy a főtörvényszéki bíráknak létszáma mindenesetre csekély. Nem kelek védelmére a létező perrendtartás hiányainak, nem kelek védelmére azért: mert először írásbeli rendszer mellett én tökéletes polgári perrendtartást képzelni sem tudok, — és másodszor azért: mert kezdetleges viszonyaink közt e téren még középszerűt is alig lehet előállítani, — végre magamnak is legforróbb óhajtásom az, hogy eperrendtartást egy tökéletesebb mű minél előbb leszorítsa a térről. Hanem épen nem értek egyet ő excellentiája azon nézetével, hogy első dolognak tartsuk a polgári perrendtartásnak revisioját, és csak azután menjünk át az első bíróságok szervezésére. Bocsánatot kérek,