Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-48
232 XLVm. ORSZÁGOS ÜLÉS. vetkezésképen Ausztriában is. És hogy volt ez kezdetben alkalmazva? Egyszerűen ugy, a mint az természetes alapjaiból keletkezett és fejlődött. Fölszámították a valósággal és tényleg befektetett tökét, a mely után 5 és 2 /io százaléknyi kamat biztosíttatott tiszta jövedelemképen. így épült Ausztriában még az 50-es években néhány, de nem igen sok vasút. Magyarországon 1856-tól fogva tulajdonképen semmi. Emlékezhetünk mindnyájan, hogy mikor a magyar kormány megalakult, Magyarország hitele még nem volt oly lábon, hogy a külföldi tőke szívesen kínálkozott volna arra, hogy itt vasutakat építsen, s e tekintetben hivatkozhatnám épen azon kísérletekre, melyeket együtt folytattunk exeellentiáddal. Nagyon jól tudjuk, hogy azon időben a magyai' országos gazdasági egyesület nevében és firmája alatt, mely pedig akkor úgyszólván egyedül képviselte Magyarország közvéleményét, egész Európát bebarangolhattuk és nem találkozott vállalkozó, ki nálunk, bár kedvező feltételek mellett is vasutat építeni hajlandó lett volna. Mi történt később ? Kedvezőbb eonjuneturák állottak be, a kormány ezeket szerencsésen felhasználván elfogadta a szokásos föltételeket, a minek azután az lett a következése, hogy az európai töke és az európai intelligentia átalábanconeurrált nagyszerű munkáink előállításában, s vájjon tőlünk függött-e meghatározni a feltételeket, melyek alatt ily körülmények közt a vasutak építtessenek, vagy nem kellett-e alkalmazkodnunk azon feltételekhez, melyek ez idő szerint az egész continensen alkalmazásban vannak? Ha kilátása van a tőkének, hogy akár Francziaországban, akár Spanyol-, akár Olaszországban ily feltételek alatt jutalmazó foglalkozást talál, lehet-e várni, hogy a tőkepénzesek hajlandók legyenek nálunk, kevésbbé kedvező feltételek alatt befektetni pénzöket ? Tudjuk, hogy a pénz annál drágább, minél inkább közeledünk kelet felé. A kamat, mely fölszámittatik, ily operatióknál olcsó Angliában, Francziaországban, drágább Németországban, s minél inkább kelet felé megyünk, annál drágább, ennélfogva drágább Magyarországon, s még drágább Oláhországbau vagy Törökországban. Mi volt már most ennek a következése, és mi a különbség azon rendszer közt, mely még 1856 előtt divatozott, s a közt, a mely ujabb időben kifejlődött? A különbség szerintem igen egyszerű. Régebben megalakultak a vasúti társulatok, s miután papírjaik kibocsátása által a megkívántató tőkét előteremtették volna, a vasutakat tulajdon regieben saját közegeik által építették. Ekkor a speculatiónak kettős alapja, ugyanis a financiális operatio meg az épitési vállalkozás együtt képezték a remélhető nyereménynek alapját, a mely azután esetenkint a részvényesek egész egyetemére átszállott. Most ellenben a financiális operatio szigorúbban elválnsztatik az épitési vállalkozástól, a mennyiben a financiális műtétet a vállalat alapitói hajtják végre, az építést magát pedig szerződés mellett fővállalkozókra bízzák. Mi következett ebből? Azon, mint exciád is monda, bizonyára senki által nem helyeselhető, mondhatnám inkább kárhozatos, de átalán divatozó mód, mely szerint az úgynevezett alapítók rendszerint mindjárt eleinte escomptirozzák az összes hasznot, melyeket éveken keresztül lehetett volna a vállalatból előteremteni, s osztalék gyanánt a részvényesek közt kiosztani. — Most azonban a vállalatok alapitói, kik mint közvetítők szerepelnek, financiális műtétük után nagyobb provisiokat számítanak, a mi természetesen csak a részvények rovására történhetik; ez olyan eljárás, melyet sem erkölcsi, sem átalános szempontból helyeselni nem lehet. De kérdem, másként lehet-e ez másutt? van-e oly vállalat, nem tudom Francziaországban, vagy azon pénzügyi körökben, melyekben épen excellentiádnak nagy összeköttetései vannak, találkoznék-e azok közül valaki, ki Magyarországra nézve más ajánlatot tenni hajlandó volna ? Én ezt határozottan tagadni merem és azt mondom, hogy az országra nézve ez nem is oly nagyon káros, mert nem magában a rendszerben van a hiba, akár az egyik, akár a másik rendszer lehet kárhozatos, rósz, minden az alkalmazástól függ; mert az 5%-os kamatbiztosítás bizonyára ép ugy adhat visszaélésekre alkalmat, és a szükséges ellenőrködés hiányában szintoly kárhozatos lehet, mint azon másik mód, mely az „augmentation de capital" czím alatt fordul elő. Ujabb időben azonban azt tapasztaltuk, hogy 5%-ra Magyarország pénzt nem kapott, hanem hogy 5 2 /io°/<r n yi névszerinti kamatbiztositás mel-
