Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-48

XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 229 ják, hogy a vállalt teher gyakran inkább csak lát- I szólagos. Nem azért említem ezt, mintha azt kivánnám I állítani, hogy minden pályánál mindjárt kezdetben i ily szép jövedelmet tegyünk fel; sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy igenis lesznek pályák az általunk biztosítottak közül is, melyek a kamatbiztositást nevezetes mérvben igénybe fogják venni, de való­színű, hogy az előleget később, ugy mint a tiszai pálya, megtéríteni képesek lesznek. Az ujabbak közül az arad-gyulafehérvári vona­lat méltóztatott említeni. Ezen pálya viszonyait részletesebben ismerem, és tudom, hogy forgalma már most is napról-napra növekszik, s rövid évek során ezen pálya, nézetem szerint, a jobbak közé fog tartozni, melyek az adott előleget megtéríteni fogják. A szerzett adatok alapjai, mondhatom, hogyha egyszer a zsilvölgyi szárnyvonal elkészül, ha az állam részéről a szükséges intézkedések meg fognak tétetni az ottani vasipar felvirágoztatására, ha ezen pálya évenként nem többet, csak 6—7 millió mázsa szenet fog a forgalomnak átadni, már akkor meg fogja hozni a kellő jövedelmet és vissza fogja fizethetni az előleget. Azt sem tartom viszonyaink megítélésére vezetőnek, hogy példaképen oly pálya idéztetik, melynél mértföldenként 71,000 frt bizto­síttatott ; mert nálunk nincs pálya, mely ily maga­san biztosíttatott volna, egyedül a kassa-oderbergi vasút közelíti meg, mely azonban nem a jelen kor­mány, nem a magyar törvényhozás által engedé­lyeztetett, Egyébiránt ezen vonal, mely 10,000 forinttal csekélyebb biztosítást nyert, mint a Rudolf-pálya, azt hiszem, hogy ha később is, de mégis fogja fedezhetni a kamatokat, miután két nevezetes tényező fog befolyni arra, hogy ezen pálya jövedelmezővé váljék, t. i. ezen pálya összeköti a magyarországi vastelepeket a morvaországi kőszéntelepekkel; más­részt Magyarország felső-tiszai nyersterményekben gazdag részét lehető rövid vonalban összeköttetésbe hozza a világforgalommal, s igy folytonos kivitelre számithat. A kassa-oderbergi vonal kivételével, a mely­nek biztosítása 61,000 frt méríföldenként, a legdrá­gábbaknál nálunk mértföldenként 36—44 ezer frt közt állanak a biztosított összegek, s ha nem csaló­dom, most ujabban egy nevezetes vonalért 33,000 frt hozatott javaslatba s ebből is az állam előlegkép csupán azon különbözetet fedezi, mely a pálya jöve­delméből nem kerül ki. E szerint a tétel ugy állítandó fel, vájjon mi lett volna czélszerííbb : elvállalni a kamatbiztositá­sokból eredő terheket, melyek mindenesetre jelen­tékenyek lehetnek s évenként 5—7 millióra mehet­nek, de a melyek idővel visszatérittetnek; vagy pedig szemben azon mulasztásokkal, melyek a hazai közlekedés tekintetében annyira érezhetők, tétlenül bevárni azon időt, midőn a tőke 5—6°/ 0-kal fog kínálkozni vasútépítésekre ? En azt hiszem, hogy tekintetbe véve azon anyagi emelkedést, melyeket a közlekedési vonalok szaporodásából tapasztalunk, kivált Magyarország­ban, hol a többi közlekedési eszközök a közutak tár­gyában, mint nagyméltóságod igeu helyesen mél­tóztatott megjegyezni, még eddig igen kevés történt, és a hol a hátramaradás hátrányai annyira érezhe­tők, a jövő fejlődésének és biztosításának első felté­tele volt, az elmulasztottakat, még ha áldozattal is, késedelem nélkül pótolni. Ha tekintetbe veszszük azon terkeltetést, mely a hasznos beruházások foly­tán jövőben ránk vár, azon különbséggel összeha­sonlítva, mely előállott volna, ha nagyméltóságod által emiitett okok által indíttatva s lehetőleg óvatosan eljárva nem történt volna semmi, s foly­ton vártuk volna azon időt, midőn 5°/ 0 mellett ajánl­kozik a befektetésekre a tőke; ha tekintjük azon hátrányt, azon károsodást, mely semmitnemtevés által előáll ott volna, akkor bizonyára lehet mondani, hogy idővel talán a kivitel jobb lett volna, de a mulasztás bizonyára még károsabb hatású lesz vala. Magyarország bizonyára nevezetes terheket visel, s hogy pénzügyi rendszerében és államház­tartásában az egyensúlyt fentartani nem csekély feladat Azonban, hogy ezen terheltetésnek negfe­lelni képes legyen, arra egyik fő tényező épen a hasznos beruházások s ezek közt az, hogy bel­és külföldi kereskedése lehetővé tétessék, és arra nézve, időveszteség nélkül, szükséges volt megtenni mindazon intézkedéseket, a melyeket foganatosí­tottunk. Ki akarom még emelni azon pontokat, a melyekre nézve egyetértek ő nagyméltóságával. Egyetértek vele abban, hogy a jövőben adandó biz­tosítékoknál nemcsak a forgalmi, de mindenekelőtt a pénzkérdés vétessék figyelembe, a fővasutvonalak se*

Next

/
Oldalképek
Tartalom