Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-37
XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 189 lament mindenben bírája lesz a ministerium eljárásának ugy, miut birája lesz egyszersmind a számvevőszék utján nyert észrevételeknek. Az mondatott, miszerint ezen ellenőrködésnek nincs semmi gyakorlati haszna és pedig két indokból ; először azért, mert, mint mondatott, a hol ezen számvevőszékek fölállanak is, a czólnak meg nem felelnek; és pedig különösen fölemlittetett e tekintetben Spanyolország, Ausztria és talán Olaszország is. Bocsánatot kérek, hogyha egy intézkedést, mint olyat megbírálunk, szükséges, hogy azt azon szükséges kapcsolatban bíráljuk meg, mely mintegy kiegészítő részét képezi annak. Ha azt mondanók panaeeája a parlamentaris rendszernek, panaeeája a jó gazdálkodásnak egyedül és csupán az ellenőrzés, akkor tökéletesen igaza lenne ő méltóságának ; de ha azt mondjuk, a számvevőszék mint olyan, kiegészítő része a parlamentáris rendszernek, azaz: azon jog, mely szerint a törvénvhozás nemcsak intézkedhetik a fölött, miszerint azon adók, melyek befolynak, hova fordíttassanak, hanem egyszersmind számon kérheti azt is, vájjon azoknak a kijelölt czélra fordítása csakugyan megtörtént-e; tehát mint kiegészítője a parlamentáris rendszernek, ezen intézkedés csakugyan meg fog felelni a ezélnak. Es ha méltóztatnak tekintetbe venni azt. hogy mind Spanyol-, mind Olaszországban hiányzott e tekintetben az egyik kellék, t. i. a parlament, mely kellőleg intézkedjék a fölött, hogy a költségek csakis azon ezélokra fordíttassanak, melyeknek elérése szükséges, nem csoda, ha meg nem felelt a ezélnak. Felhozatott az is, hogy ezen intézkedés már azért sem felel meg a ezélnak, mert túlságos drága. Meglehet, hogy az lesz, hanem most egyelőre azon adatok, melyek e tekintetben felhozattak, ezt nem bizonyítják. Nem kétlem, hogy a mélt. ur a köztünk kiosztott és itt kezemben levő munkálatot átolvasta és abból meggyőződött, hogy az eddigi számviteli módozat tökéletesen megfelelt a feladatnak, csakhogy nem folytatta tanulmányozását a 103-dik lapig, hol az mondatik, hogy az eddigi ellenőrzés 291,490 írtba került, tehát nem 20 és nem 40 ezer frtba. Megengedem, hogy a költség jelentékenyebb lesz, hanem a ministerelnök ur már felhozta, hogy e számvevőszék szervezete és költségei iránti javaslat ide terjesztetik, és ekkor, ha túlságos lesz, a mélt. főrendeknek módjukban fog állani azt leszállítani. De a kérdés az, hogyha valamivel költségesebb lesz is, nem fog-e ellensúlyoztatui ezen áldozat azon meggyőződés és megnyugtatás által, melyet ezen számvevőszék a teljes pénzügyi kezelés tekintetéből nyújt ?Én is osztom méltságodnak azon meggyőződését, hogy eddig a pénzügyministerium e részben kötelességének teljesen eleget tett. De he feledjük el azt, hogy ezen ministerium azon pártnak kifolyása melynek mi is hivei vagyunk, és hogy a jelenlegi ministerek jeles tulajdonaiknál fogva foglalták el tisztes helyeiket. De fordítsuk meg az esetet és tegyük fel, hogy nem volnánk a jelen ministerium barátai. Nem természetes-e, hogy kifogásokkal fordulnánk pénzügyi kezelésök ellen, a mint hogy az ellenzék részéről a kormány tekintélyének csorbítására csakugyan fel is hozatik, hogy a pénzügyek kezelésében hanyagul és nem mindenben a törvény értelmében jár el. Epén azért kívánom én a számvevőszék felállítását, mert nem akarom, hogy az ellenzék legkevésbé is alapos gyanúval léphessen fel a kormány pénzügyi kezelése ellen. Pedig tudjuk, hogy miután az adó jelenleg oly nagy mértékben fizettetik, igen könnyű oly nézeteket terjeszteni, hogy ime ezen óriási összegek, —• a mint már ilyen gyanúsítások Ausztriában is történtek — ezen roppant adó ki tudja, hova fordittatik, — holmi angol bankokat és titkos czélokat emlegettek. Én nem akarom, hogy ételeket mondhassanak, és hogy a kormány ellen az ellenzék részéről oly gyanú emeltethessék. Kívánom tehát, hogy legyen önálló és független számvevőszékünk, mely a pártok felett állva, megnyugtasson mindenkit a pénzügy helyes kezelése iránt és azért azt ily alakban kívánom fel állíttatni, és pedig, nem a ministerium ellenére, hanem a ministerim támogatására. {Helyeslés) Elnök: Ha nincs ki szót kivan emelni, a házszabályok értelmében mindenekelőtt b. Wenkheim László elvetési indítványa felett kell határozni, miután az támogattatott. Ha tehát a t. indítványozó kívánja, hogy e részben szavazás történjék, méltóztassanak azok, a kik b. Wenkheim László abbeli indítványát, miszerint az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes vita alapjául ne fogadtassák el, pártolják, ezt felállás által nyilvánítani. Wenkheim László b.: Még egyszer kérném a kérdést.