Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-37

XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 189 lament mindenben bírája lesz a ministerium eljárá­sának ugy, miut birája lesz egyszersmind a szám­vevőszék utján nyert észrevételeknek. Az mondatott, miszerint ezen ellenőrködésnek nincs semmi gyakorlati haszna és pedig két indok­ból ; először azért, mert, mint mondatott, a hol ezen számvevőszékek fölállanak is, a czólnak meg nem felelnek; és pedig különösen fölemlittetett e tekin­tetben Spanyolország, Ausztria és talán Olaszor­szág is. Bocsánatot kérek, hogyha egy intézkedést, mint olyat megbírálunk, szükséges, hogy azt azon szükséges kapcsolatban bíráljuk meg, mely mintegy kiegészítő részét képezi annak. Ha azt mondanók panaeeája a parlamentaris rendszernek, panaeeája a jó gazdálkodásnak egye­dül és csupán az ellenőrzés, akkor tökéletesen igaza lenne ő méltóságának ; de ha azt mondjuk, a szám­vevőszék mint olyan, kiegészítő része a parlamen­táris rendszernek, azaz: azon jog, mely szerint a törvénvhozás nemcsak intézkedhetik a fölött, misze­rint azon adók, melyek befolynak, hova fordíttas­sanak, hanem egyszersmind számon kérheti azt is, vájjon azoknak a kijelölt czélra fordítása csakugyan megtörtént-e; tehát mint kiegészítője a parlamen­táris rendszernek, ezen intézkedés csakugyan meg fog felelni a ezélnak. Es ha méltóztatnak tekintetbe venni azt. hogy mind Spanyol-, mind Olaszország­ban hiányzott e tekintetben az egyik kellék, t. i. a parlament, mely kellőleg intézkedjék a fölött, hogy a költségek csakis azon ezélokra fordíttassanak, melyeknek elérése szükséges, nem csoda, ha meg nem felelt a ezélnak. Felhozatott az is, hogy ezen intézkedés már azért sem felel meg a ezélnak, mert túlságos drága. Meglehet, hogy az lesz, hanem most egyelőre azon adatok, melyek e tekintetben felhozattak, ezt nem bizonyítják. Nem kétlem, hogy a mélt. ur a köz­tünk kiosztott és itt kezemben levő munkálatot át­olvasta és abból meggyőződött, hogy az eddigi számviteli módozat tökéletesen megfelelt a feladat­nak, csakhogy nem folytatta tanulmányozását a 103-dik lapig, hol az mondatik, hogy az eddigi el­lenőrzés 291,490 írtba került, tehát nem 20 és nem 40 ezer frtba. Megengedem, hogy a költség jelen­tékenyebb lesz, hanem a ministerelnök ur már fel­hozta, hogy e számvevőszék szervezete és költségei iránti javaslat ide terjesztetik, és ekkor, ha túlságos lesz, a mélt. főrendeknek módjukban fog állani azt leszállítani. De a kérdés az, hogyha valamivel költ­ségesebb lesz is, nem fog-e ellensúlyoztatui ezen áldozat azon meggyőződés és megnyugtatás által, melyet ezen számvevőszék a teljes pénzügyi kezelés tekintetéből nyújt ?Én is osztom méltságodnak azon meggyőződését, hogy eddig a pénzügyministerium e részben kötelességének teljesen eleget tett. De he feledjük el azt, hogy ezen ministerium azon pártnak kifolyása melynek mi is hivei vagyunk, és hogy a jelenlegi ministerek jeles tulajdonaiknál fogva fog­lalták el tisztes helyeiket. De fordítsuk meg az esetet és tegyük fel, hogy nem volnánk a jelen mi­nisterium barátai. Nem természetes-e, hogy kifogá­sokkal fordulnánk pénzügyi kezelésök ellen, a mint hogy az ellenzék részéről a kormány tekintélyének csorbítására csakugyan fel is hozatik, hogy a pénz­ügyek kezelésében hanyagul és nem mindenben a törvény értelmében jár el. Epén azért kívánom én a számvevőszék felállí­tását, mert nem akarom, hogy az ellenzék legke­vésbé is alapos gyanúval léphessen fel a kormány pénzügyi kezelése ellen. Pedig tudjuk, hogy miután az adó jelenleg oly nagy mértékben fizettetik, igen könnyű oly nézeteket terjeszteni, hogy ime ezen óriási összegek, —• a mint már ilyen gyanúsítások Ausztriában is történtek — ezen roppant adó ki tudja, hova fordittatik, — holmi angol bankokat és titkos czélokat emlegettek. Én nem akarom, hogy ételeket mondhassanak, és hogy a kormány ellen az ellenzék részéről oly gyanú emeltethessék. Kívánom tehát, hogy legyen önálló és független számvevőszékünk, mely a pár­tok felett állva, megnyugtasson mindenkit a pénz­ügy helyes kezelése iránt és azért azt ily alakban kívánom fel állíttatni, és pedig, nem a ministerium ellenére, hanem a ministerim támogatására. {He­lyeslés) Elnök: Ha nincs ki szót kivan emelni, a ház­szabályok értelmében mindenekelőtt b. Wenkheim László elvetési indítványa felett kell határozni, mi­után az támogattatott. Ha tehát a t. indítványozó kívánja, hogy e részben szavazás történjék, méltóz­tassanak azok, a kik b. Wenkheim László abbeli indítványát, miszerint az előttünk fekvő törvényja­vaslat részletes vita alapjául ne fogadtassák el, pár­tolják, ezt felállás által nyilvánítani. Wenkheim László b.: Még egyszer kér­ném a kérdést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom