Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

XXXI. OKSZÁGOS ÜLÉS. 169 Apponyi György barátomnak, hogy forma tekintetében már mégis van az alap, melytől többé eltérni nem szabad, nem lehet. A büntetések külön nemeit mindig az állam érdeke igazolja; hogyan volna szabad különben a halálbüntetést alkalmazni? hiszen attól visszariad minden ember érzelme, és mégis vannak oly esetek, melyekben ezen büntetés alkalmazása mulhatlan szükséggé válik. Ezt alkalmazván a hazánkban divatozó testibüntetések külön nemeire: elmellőzendőnek tartotta a jogügyi bizottság a testi-büntetést mindazon esetekre nézve, melyekben mint önálló főbüntetés jelentkezik, vagy mint a büntetést súlyosbítása alkalmaztatik. Ezzel ugy sem történt ujitás, mert az országbírói értekezlet életbeléptetése óta alig találkozott az országban törvényszék, mely testi fenyítéket mint önálló büntetést szabott volna. Hasonlókép miután a nagy méltóságií ministerium részéről azon megnyugtató kijelentést nyertük, hogy a fegyházakban a fegyelem fenntartható lesz anélkül, hogy testibüntetés alkalmaztassék: egy pillanatig sem haboztunk a testi fenyítéknek ezen esetekben is eltörlését javasolni. De a bökkenő ott van, hogy rendőri és hasonló kihágásokra nézve nem kínálkoznak czélszerű büntetésnemek alkalmas fegyházak hiányában; s e részben igen helyesen mondotta gr. Apponyi György t. barátom, hogy szükséges a törvény előtti egyenlőség, de az nem lehet egyformaság. Ha mi az egyenlőséget oly messze terjesztjük, akkor vájjon lehetne-e a pénzbeli büntetést fenntartani? inert hiszen pénzbeli büntetésre nem lehet Ítélni azt, kinek semmi vagyona sincs. S ez épen a legnagyobb nehézség a dologban; mert ha mindazon rendőri kihágásokért, melyek oly gyakran fordulnak elő, pénzbeli büntetést lehetne szabni és azon alternatívát lehetne felállítani, hogy pénzbeli büntetés vagy fogság: akkor a dologban igen könnyen ellehetne járni, mert elégséges volna egyszerűen a két vagy háromszoros kártérítést kiszabni; de mi történjék azokkal, kiknek semminemű vagyonuk sincs? mi történjék azon kapa és munkakerülő agrárius proletariátussal, melynek száma naponta növekedik? És itt engedjek meg a méltóságos főrendek, hogy bármikép magyaráztassanak szavaim, egyenesen és kendőzetlenül kijelentsem, hogy igenis fájdalom hazánkban a nép azon osztálya a legnagyobb mértékben síílyed a betyárkodás legalsó fokára. E részben látjuk, naponként ostromoltatik a személy- és vagyon biztonsága. Hogyan és mikép fogna ezen kihágásoknak eléje vétethetni ? E részben nem oszthatom Szabolcsmegye főispánjának azon nézetét, hogy haladunk. Inkább sfílyedünk azon korszak óta, mióta fájdalom mindenféle iratok által az álszabadság és szabadosság eszméi oly annyira terjesztetnek, mióta mindennemű meg nem engedhető eszközök által, mindenféle socialisticus és communisticus izgatások által a nép szomorú módon demoralizáltatik. Méltóságos főrendek, ez mindenesetre komoly figyelmet érdemel és a törvényhozás kiváló gondoskodását igényli az iránt, mikép lehetne segíteni ezen súlyos bajon. Ezen segítség alkalmazására szükséges, hogy mindenek előtt ezéliráuyos intézkedések történjenek, rendőri viszonyaink rendeztessenek, rendőri szabályok alkottassanak, a büntető törvénykönyv átvizsgáltassék, határoztassanak meg a büntetés külön nemeinek lépcsőzetei és fokozatai, melyek azután az eltörlendő testi büntetés helyébe substituálhatók volnának. Hogy mily siralmas állapotban vannak a közbiztonság és bátorság viszonyai, arról legjobban lehetett értesülni azon nyilatkozatokból, a melyeket a kormánynak e tekintetben egyik igen avatott közege Kormos Béla a „Pesti Napló" múlt évi számaiban előadott. Borzasztó olvasni, hogy mennyire terjed a bűntényekre és kihágásokra* való hajlam népünk alsó osztályainál, és a bűntények és kihágások ily terjedésénél impunitást leszünk kénytelenek engedni, ha nem lesz más hatásos, gyorsan s érzékenyen sújtó büntetés, mely a jelenleg bár sok tekintetben meg nem felelő, de egészben mégis czélra vezető testi fenyíték nemeit pótolja. Melyek ugyanis a leggyakoribb kihágások és vétségek? A kerítések szétszedése csupa pajkosságból, gyümölcsfák megrontása, hidak s korlátok fáinak szétbontása és pajkosságból elégetése, éktelen káromlások között utczai lárma és lövöldözés. És mind ezekre nézve hosszú eljárást fogunk kívánni ? azt fogjuk óhajtani, hogy ezek felett nem egyes ember, hanem egész collegium határozzon és ezekre elzárások alkalmaztassanak büntetésül? 1 Mélt. főrendek! hol vannak azon elzáró helyiségek? Az általam igen t. igazságügyminister ur azt mondotta, és nem is mondhatott mást, — mint hogy meg fogja tenni a szükséges intézkedést az