Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-31
XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 163 mert hiszen ha ezen fegyenczekre nézve a fogság helyett jövőre is, ugy mint eddig, a botbüntetés tartatik fenn, akkor a botbüntetés kiállása után azonnal szabad lábra helyeztetnek. Még egy aggodalom nyilvánult: a büntető codex hiányából. Kétségtelen, hogy ez nagy hézag s alig lehet a nemzetnek valami sürgősebb teendője, mint e hézagot betölteni. De egyátalában nem ismerhetem el az innen vont érvelés alaposságát. A nagyobb bűnökre nézve sincs erimmalis codexünk; s ha ezekre nézve kénytelenek vagyunk egyelőre a praxis crimiiialis s a prudens judicis arbitrium surrogatumával megelégedni: e surrogatum a kisebb vétségek és kihágások irányában még több megnyugvással lesz alkalmazható. Egykor a kerékbetörést is a közbiztonság szempontjából merített indokokkal védelmezték. El- j törölték a nélkül, hogy ebből veszély és kár hárult volna másra, mint legfőlebb a bakóra, a ki most, mert hamarább végez, kevesebb díjt huz. Akkor is azt j mondták, hogy a kerékbetörés mulhatlanul szüksé- | ges mások elrettentő példájára; s azt tapasztaljuk, hogy az óta az emberiség, fejlődése óriási lépteket tett előre a helyett, hogy hanyatlott volna. Méltóztassanak elhinni: minél kevesebb lesz az az úgynevezett rettentő példa, a melylyel maga az állam segiti az emberi méltóságot devalválni; mi- I nél emberibb, nemesebb és emelkedettebb lesz az j állam eljárása egyesek irányában, annál átaláno- j sabb és gyorsabb elterjedést nyernek a társadalom minden részében azon nemesebb fogalmak, a melyek [ az egyedüli biztos óvszert képezik azon cselekvé- í nyék ellen, a melyeknek forrása a szenvedély vagy a brutalitás. A szenvedélyt mérsékelni, a brutalitást megszüntetni legkevésbé képes az olyan állam, a mely maga is a büntetésben a szenvedély sugalmait követi s a mely saját polgárai irányában brutális I eszközökhez nyúl. G-róf Apponyi 'György ur ő excellentiája a I journalistika ellenében a közvéleményre hivatkozott, a mely szerinte a nagy közönség meggyőződésében fekszik, s a mely az ö állítása szerint, a botbüntetés eltörlésének nem kedvező. Legyen szabad tehát nekem is a közvéleményre hivatkoznom; de nem azon változékony, hullámzó, ingatag hatalomra, a melylyel én is gyakran szembeszállni, daczolni szoktam, — a mely olyan, mint a tenger, majd dagálylyal, majd äpálylyal köszönt be, 1 í'ÖBESDI NAPLÓ 18«9/ 71 I. s ma hálátlanul partra veti azon gyöngyöket, a melyeket még tegnap keble mélyén őrizett; hanem arra, a melynek ítélete a tudomány százados buvárlatainak s a gyakorlati élet ezernyi adatainak Öszszes eredményeiből alakul, a mely ugyszólva az összes emberiség erkölcsi organismusának, életének üterét képezi. Hogyan fogjuk a nagyhatalom előtt, a melynek kedvező és kedvezőtlen ítélete gyakran döntő befolyással bir a nemzetek sorsára, — hogyan fogjuk igazolni tudni ama nagyratörő igényeinket, a melyek oda irányozvák: hogy az európai cultura tényezői közé számittassunk, — ha ily rendszabályok által tényleg önmagunk bevalljuk, hogy culturánk fokmérője most is még a rósz régi deres? ! Ne rettenjünk vissza holmi apró krízisektől: ha intézkedéseinket a jog, az erkölcsiség, a humanitás, a míveltség szelleme lengi át. Nemzeteket tönkre tehet a túlságos hatalomvágy, a mely rendesen az erőt túlfeszíti s az érdekek összeütközésére vezet; ámde a cultura fejlesztése egyrészről benső erőnket növeli, másrészről pedig érdekközösséget szerez: ez devalválja ellenségeink, szaporítja barátaink számát. Szomorú dolog volna, ha még azon csekély krízis is, a melyet a botbüntetés eltörlése netalán támasztani fogna, veszélyes lehetne ránk nézve* akkor számot kellene magunkkal vetni mélt. főrendek! akkor e nemzetet lehetne még egy ideig galvanizálni, de a teremtő és fentartó erő, az életrevalóság hiányzanak benne. Mindezeknél fogva kérem, ismételve kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak a jogügyi bizottság véleményét mellőzni s a törvényjavaslatot ugy, a mint azt a képviselőház ide térj észté, magokévá tenni. És noha én lelkem mélyében meg vagyok győződve arról, hogy ezen törvényjavaslat néhány hét alatt a közbiztonságnak minden veszélyeztetése nélkül életbeléptethető volna, s hogy a kormány a törvényhatóságok utján kellő őrizetről és fegyházakról gondoskodhatnék, mindamellett ha ezen törvényjavaslat azon záradékkal, melyet ő mélt. Csáky László gr. indítványozott, elfogadtatik, hozzájárulásomat ezen záradékhoz a legnagyobb készséggel kijelentem. (Helyeslés?) Szögyény-Marich László: Ha hazai bűnfenyitő törvénykezésünk kopár mezején végig nézünk, 22
