Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-31

160 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. a legbiztosabban a társadalom érdekeit a megtámadások ellen? E kérdésre akarok tehát felelni. Azt igen tisztelt ellenfeleim sem fogják kétségbe vonni: hogy a bűnök és vétségek az erkölcsi érzés hiányából vagy sülyedéséből származnak. Ebből tehát mi következik ? Az, hogy csak azon rendszabályok felelnek meg a czélnak, s hogy az állani kötelessége oly rendszabályokról gondoskodni, a melyek az erkölcsi érzés emelésére hatnak ; ellenben óvakodni tartozik minden olyantól, a mi még nagyobb erkölcsi sülyedést eredményezne; mert az által a társadalmi érdekek veszélyeit csak szaporítaná, a helyett hogy kevesbítené. Ezen egyedül helyes szempontból látjuk kiindulni napjainkban a míveltebb nemzeteket a büntető törvényhozás és törvénykezés terén; egymásután szüntetik meg a büntetések azon nemeit, a melyek egyszerű visszatorlás vagy boszű jellegével bírnak a nélkül, hogy az erkölcsi nemesedés útját egyengetnék a tévelygő bűnösök előtt. A fegyházak ma már nem a régi bünbarlangok többé, a melyekben a bűnösöket egyszerűen összezárták azért, hogy minden negyedévben onnan a deresre vonszolhassák őket, kitölteni rajtok, éreztetni velők a társadalom boszúját, —- nem gondolva meg azt: hogy a bűnös, a kiállóit büntetés után még mélyebben sülyedve hagyja el a fogház küszöbét, s hogy benne az állam a börtön falai közt a társadalomnak még nagyobb ellenséget nevelt. Ma a börtönök munkaházakká alakultak át, a bizonyosan nem azért: hogy a fegyenczeket az állam anyagi tekintetben utilísálja, — mert hiszen a munka rendszere mellett is a fegyházak fentartása mindenütt tetemes áldozatba kerül; — hanem azért, mert a büntetésnek egyik főezélja, a javítás, alig eszközölhető jobban és biztosabban, mint a munka által, a mely nemesít. Sőt még oít is, hol a. fegyházak tisztán a magányrendszer alapján vannak berendezve, — ez azon elvből történik: hogy a magány a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a bűnös magába térjen, hogy lelkében a bűnbánat fölébredjen. S vájjon miért alkalmazunk fegyházainkban lelkészeket, tanítókat ? Ismét csak azért: hogy a vallás elveit s olyan ismereteket csepegtessünk a fegyencz lelkébe, a melyek az erkölcsi érzés fejlesztésére hatnak. íme. mélt. főrendek, ha nera akarunk a büntető' törvényhozásnak és törvénykezésnek e nemes irányával ellentétbe)óni: a botról, a melyet sem javító, sem erkölcsnemesitő eszköznek nem ismerhetünk, mint büntetésről föltétlenül le kell mondanunk. A bot a büntető igazságszolgáltatás kezében semmi egyéb, mint jele a társadalom boszújának; — s tagadom, hogy a mi egyes embernek tilos, a mi a gróf Apponyi György irr ő excellentiája által annyira hangsúlyozott keresztyén vallás elveivel ellenkezik: arra az állam feljogosítva volna. A botbüntetés lealáz, a helyett hogy fölemelne; boszút és keserűséget ébreszt a bűnös lelkében a helyett, hogy a bűnbánatot keltené fel; — s tagadom, hogy az államnak joga volna a társadalom egyes tagjait az erkölcsi sülyedés lejtőjén még lejebb taszítani, s ezáltal a társadalom veszélyeit szaporítani. Méltóztassanak megfontolni, mélt, főrendek, hogy a legnagyobb bűnös is, a ki élethossziglan fogságra Ítéltetett, kegyelmet remélhet: ha fogsága tartama alatt javulásának jelét adta. A kin azonban a 25-Öt elverték: annak késő a kegyelem, habár a javulásra legtöbb fogékonysággal birna is. Nem, mélt. főrendek; az olyan büntetés, mely a társadalom egyes tagjait meggyalázza, megbélyegzi, inig viszont az összes társadalom czéljaít, érdekeit, nem csak nem biztosítja, nem csali elönem mozdítja, sőt következményeiben a társadalom ellen ujabb s nagyobb veszélyek magvait szórja szét, — az olyan büntetés, a, mely a kegyelem lehetőségét is kizárja s még ott is kérlelhetlenül s helyrehozuatlanul sújt, a hol engesztelni vagy megbocsátani kellene: az ilyen büntetés, nem csak nem jogos eszköz az állam kezében a társadalom ezéljaira, sőt a legnagyobb jogtalanság és erőszak, a melyet épen a társadalom czélja, érdekei ítélnek el. Sokan a czélszerüség szempontjából védelmezik a botbüntetést. Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy ezen oldalról is feltárhassam a képet. 0 excellentiája Apponyi György gr. ur vallási talansággal, indifferentismusaal, erkölcsi romlással I vádolja a mai társadalmat. . Noha nem osztozom e túlszigoru vádban, de legyen szabad ennek ellenében fölvetnem azon kérdést: vájjon az erkölcsi romlottság megszüntetésére vagy enyhítésére alkalmas-e azon eszköz, a melynek több