Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-31
XXXI. ORSZÁGOS ULEÖ. 155 nyére jogosít. Meglehet hogy ezen nézetem hibás, de mindenesetre a maga idejében ugyanazon ezélhoz fog vezetni, mely a jelen törvényjavaslaté, és az igen tisztelt igazságügymiuister uré is, és mely ezél ellen soha nem küzdöttem, ma sem küzdök, és nem küzd senki a mélt. főrendek közül. Senki sem lelkesedett a mélt. főrendek közül a testi fenyíték mellett, habár a bot iránti titkos szeretetre történt ezélzásokat és más journalistikai velleitásokat olvasni lehetett azok rovására, kik minden pressio előtt meg nem hajolnak, kik ha eltérő meggyőződésök és ellenkező kotelességérzetök ugy parancsolja, meg nem hajolnak a nem mindenkor praktikus és a sokszor mesterkélt közvélemény előtt sem, mit nem is tehetnének, különben megszűnnének törvényhozók lenni; — hanem a törvényhozást tényleg gyakorolnák azok. kik igy az ilyen közvélemény orgánumainak tekintetik magukat. (Helyeslés.) A mi a közvéleményt illeti, inéit, főrendek, melyre a múltkor sokszor történt hivatkozás, a nélkül, hogy e hivatkozás a jogügyi bizottság tagjait és mint tapasztalni gondoltam, a mélt. főrendeknek véleményét is akkor megingatta volna. Igen helyesen jegyeztetett meg előttem egy igen tapasztalt férfi által, hogy ha a jelen ügyre vonatkozólag az illetékes közvélemény kányát akarnók követni, akkor annak kifejezését más körben kellene felkeresni, és igy van; mert miután népképviseleti rendszerünk van, és minden, mi legfőbb szentesités alá kerül, a nép nevében terjesztetik ő Felsége elé. és miután a inai vita táreya, a mint a doWk állanak, tulajdonkép a nép legszámosabb osztályát érdekli méltó volna, hogy ezen számos osztálynak tudnók meg véleményét, már pedig én félteném ezen törvényjavaslat sorsát, ha az e feletti határozás egy plebiseitre bízatnék. Nem azért hozom ezt fel, hogy a törvényjavaslat ezéljának általam is elismert becsét leszállítsam, hanem annak megjegyzése végett, hogy nem mindenkor valódi közvélemény az, mi annak tartatni akar. Mélt. főrendek! ki nem hivatkozik a közvéleményre, ki nem szeretné magát identificálm a közvéleménynyel ; hányszor halljuk: kisebbségben vagyunk, de mellettünk áll a közvélemény! sőt homlokegyenest ellenkező irányú lapok egyiránt a közvélemény képviselőiül tekintik magokat. ÍÖBEHM NAPJ-Ó 18 9 °/« IA mai korszakot jellemző élénkségben, a hol nagy események és nagy eszmék egymást sűrűen követik, és hol a jogosult nagy közönségnek csak csekély töredéke, és pedig pártokra oszlott töredéke vesz részt a politikai actioban. a legnevezetesebb megállapodások jőnek létre, mielőtt a nehézkesb nagy közönség azoknak horderejét megértené; a valódi közvéleményt a szó teljes értelmében constatálni igen ritkán lehet, többnyire csak azok véleménye tudatik, a kik azt legerősebben hangoztatják, és kik midőn a közvélemény nevében szóinak, tulajdonkép a magok véleményét igyekeznek a nagy közönségben terjeszteni. Áttérve már most azokra, mik a törvényjavaslat gyakorlati kivihetőségére nézve mondattak, az én álláspontom jellemzése végett előre bocsátom, hogy a jogügyi bizottság előtt nem az volt a kérdés, vájjon a testi fenyíték megszüntetése czélszerü és kivánatos-e, vájjon a törvényhozásnak és a kormánynak kötelességéhez tartozik-e ezen korszerű reformot lehetőleg előmozdítani, — hogy ez kérdés* tárgya nem volt, vagy pedig csakhamar lenni megszűnt, tanúsítja a jogügyi bizottság jelentése, a melynek alapján a mélt. főrendek a törvényjavaslat elvét és czétját magukénak vallották, — de erős és fontos kérdés támadt a bizottságban arra nézve, vájjon kivihető-e a törvényjavaslat a jelen körülmények között? vájjon az ország bir-e azon előzményekkel, melyeknek alapján a testi fenyíték megszüntetése a bűntörvénykezés ezéljának veszélyeztetése és magának a reformnak koczkáztatása nélkül azonnal megtörténhetik ? A jogügyi bizottságot ezen kérdésnek tüzetes, tisztán objectiv tárgyalása arról győzte meg, hogy a büntető törvénykönyvnek nem léte, és a börtönrendszernek elégtelensége és tökéletlensége oly hézagot képeznek melyen átszökni nem lehet, és midőn a jogügyi bizottság ezen hiányoknak pótlásától feltételezte a törvényjavaslatnak elfogadását, véleményem szerint ugy cselekedett, mint okosan cselekszik mindenki, midőn, hogy egy nagy nyílás túlsó partján levő pontot biztosan elérhessen, hidat vet magának, míg a merészebb a nyilasba esik, és azon pontot vagy soha. vagy pedig törött tagokkal nyomorék állapotban fogja elérni. Ezen gyakorlati téren, vagyis a nehézségeknek legyőzését illetőleg, mi hozatott fel, ami a mélt. főrendeknek előbbi nézetét megingathatná ? 21
