Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-21

98 XXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kot egyáltalában, és különösen jegyeit nélkülözhetjük anélkül, hogy magunknak ártanánk. Az igaz, hogy a péuzügyminister ur említett nyilatkozata szerint a bank teljes készséggel megfelelt mindig közbenjárásának, hanem kérdéses marad mégis, vájjon fogja-e ezt ezentúl is tenni, és másrészről van-e a bankkal oly megállapodás, mely szerint a dotalis mennyisége ne csak belátása ésjóakaratától függjön, hanem hogy kényszeríteni is lehessen arra, hogy az ország és a magyar kormány által követeli segélyezést meg ne tagadhassa. Ezen kérdésemre bátor vagyok a péuzügyminister úrtól megnyugtató választ kérni. Lónyay Menyhért pénzügyminister: Ő exeellentiájának hozzám intézett kérdésére a következőket van szerencsém előadni. (Halljuk) A mi azon kérdést illeti, vájjon a ministerium a bankok irányában bir-e azon elhatározó befolyással, hogy hitelezési üzleteiket azon irányban és mértékig tartozzanak terjeszteni, mint azt a ministerium kívánja, ez csak ott létezhetik, hol állambank van, a hol nincsenek részvénytársaságok, melyek bankokat alapítanak és a hol nincsenek alapszabályok, melyek a bankok eljárását szabályozzák. Ily átalánosságban tehát hogy van-e a kormánynak nemcsak a magyar, hanem a bécsi kormánynak is befolyása arra, hogy a bank mikép intézze hitelműveleteit, azt felelem: nincs, nem is lehet, mert azon perczben, midőn a kormány a bank hitelezési műtéteiéit megszabja, megszűnik az magán-bank lenni, és állambankká válik. Már pedig a bécsi bank nem állambank, hanem meg vannak saját alapszabályai, melyekhez magát tartani köteles, és a kormány befolyása csak azon határig terjedhet, hogy a kiadott engedélyben foglalt szabályokat megtartja-e vagy nem. 0 excellentiájának kérdésére tehát azt válaszolhatom, hogy sem a magyar kormánynak, sem a bécsi kormánynak nincs döntő befolyása arra, hogy a bank mikép intézze hitelezési üzleteit. A mi a második kérdést illeti, hogy t. i. mikép fog Magyarországban a kereskedelem és ipar hiteli igényeinek megfelelni, ezen bank, mely a birodalomban tényleg kiváltságos állást foglal el, más választ nem adhatok, mint a mi azon nyilatkozatokból is kitűnik, melyeket a képviselőházban tettem, t. i. hogy a magyar kormány azon álláspontot foglalta el, hogy miután a bank szabadalma a birodalmi tanács által adatott ki és ehhez a magyar törvényhozás hozzájárulását nem nyilvánította, és igy a magyar kormány a bankra tényleges befolyást gyakorolni nem lehet hivatva, a bankjegyek kényszerforgalmának fentartása folytán közvetve minden igyekezetét oda irányozta, hogy a birodalomban létező ezen egyetlen egy jegybank lehetőleg kiterjeszsze a méltányosság elvei szerint a magyar kereskedeiem s ipar számára hitelüzletét. E tekintetben, ha méltóztatnak megengedni, némely adatokat fogok elősorolni, melyek azt bizonyítják, hogy mindjárt a magyar ministerium megalakulásától fogva ezen irányt követni és biztosságot szerezni a kormány kötelességének tartotta. így idézhetem,hogy 1867-imáreziusban, tehát a magyar ministerium megalakulása első idejében érintkezésbe tettem magamat, mint pénzügyminister, a bankkal. A bank már 1867. ápril 10-én 2974. sz. a. azon nyilatkozatot adta, hogy: „a nemzeti bank kész tevékenységének'kiterjesztését a magyarországi fiókokban is eszközölni, valamint a méltányos és alapos kívánságoknak ez irányban megfelelni." Tehát ez még azon időből származik, a mikor a magyar ministerium mégmárczius hóban 1867-ben átalánosságban nemcsak a bank kérdésében, de minden pénzügyi átmeneti kérdésre nézve a másik ministeriummal érintkezésbe bocsátkozott és bizonyos pontozatokat meg is állapított, melyeknek 18-ikát már a képviselőházban is idéztem és mely bizonyosan a méltóságos főrendeknek is tudomására jutott. Ezen alkalmat föl kívánta használni a kormány arra, hogy a bécsi bank lehetőleg kiterjeszsze tevékenységét Magyarországra is. És ekkor azon megnyugtató választ kaptam és —a mint a tények is bizonyítják bátran mondhatom, hogy ámbár a bank kivételes állásban van Magyarországban és nem Magyarországtól nyerte szabadalmát, sőt törvényben elismerve nincs: mindamellett kitelhetőleg megtette mind azt, mit a magyar kereskedelem hiteligényei követelnek. Idéztem és idézhetek adatokat, hogy mikép állott 1867 előtt a bank Magyarországban lévő fiókintézeteinek dotatiója, hogy míg Pestnek dotatiója 1866. november 17-én tett 4 millió 4 száz ezer forintot, ezt folytonosan emelte, ugy hogy az utolsó kimutatás szerint már 29 millió 575 ezer írtra emelkedett. És ha hozzá vesszük, hogy a magyarországi többi fiókintézeteknek dotatiója együtt véve 7 mii-