Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-132

622 CXXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. köteles; az illető társulatok t. i. megkezdették a kamatbiztositás fejében nyert előlegek visszafizetését, s ezen kötelességüknek annál inkább eleget fognak tenni, minél inkább felismerik majd saját érdekűket. Természetes, hogy a visszafizetés csak a kamatbiztositási összegen felül eredményezett feleslegre terjedhet, mert nagyobb összeg visszafizetése által saját lételöket koczkáztatnák az illető vasúti társulatok. A kamafbiztositások többnyire 5 százalékosok voltak; pedig mindenki tudja, hogy a kamatláb most egész máskép áll, mint előbb ; most tehát semmiféle vasúti részvény 5" „ kamatlábbal nem érheti be. így tehát az illető vállalatok mindennemű operatiókba bocsátkoznak, és midőn váróban van valamely vállalat, melyet kedvező körülmények közt kedvező úton-módon és kedvező feltételek alatt köthetnek, a fizetett összegeket vissza szokták fizetni ; és így történt, hogy most a tiszai vasúttársaság egy nevezetes összeget már is visszafizetett ez államnak; így történt, hogy a dunagőzhajózási társulat hasonló helyzetbe jutott, szóval, hogy az államnak az, mit évek előtt kölcsönzött, pénztárába megy megint és kezébe visszaadatik. De még egy más nevezetes körülményt kell kifejtenem a inéit, főrendek előtt, és ez talán még lényegesebb. Bátor voltam figyelmeztetni a mélt. főrendeket, miszerint minden vasút existentiájának elején, midőn csak épül, vagy midőn épen elkészült, kénytelen az állam segítségére szoridni. Ez nagyon természetes : mert hogy a vasutak megépítése által az, a mi elérendő, elérethessék, szükséges, hogy az illető vasúti összeköttetések s mindennemű kereskedelmi viszonyok fejlődjenek, hogy a vasút az lehessen, a mivé válnia kell. Ezt a külföld, sőt hazánk tapasztalatai legbővebb mértékben tanúsítják. De az alatt az idő alatt is létezik még egy figyelembe veendő körülmény, t. i. a vasutak megadóztatása. Távol van tőlem, hogy én a vasutak ezen megadóztatását dicsőíteném vagy magasztalni akarnám. Nem! nekem erre sem jogom sem hivatásom nincs; csak ;« meztelen tényeket akarom előterjeszteni. Es miben állanak ezek ? Mondom, nem tudom s nem akarom taglalni, czélirányosan történt-e í hanem csak a tényt, mely létezik, akarom előadni. Avasutakra nézve Ausztriában nagy különbség van. Angliában, Francziaországban, Poroszországban az adózás igen ildomos, de Ausztriában, s még most, Magyarországban, ugyan azon intézetek módon felül vannak túlterhelve adózással. Nincs kevesebb, mint 11 neme az adózásnak, melynek directe vagy indirecte vannak alávetve a vasutak. Meg vagyok győződve, hogy a kormány maga részéről bizonyosan a szükséges és kielégítő intézkedéseket meg fogja tenni. Hanem a most létezőket ignorálni nem szabad, és én különösen ezen kérdésnél a mostan létezőkre hivatkozom. Azon epochában, midőn virágzásban volt az állami subventió, midőn majd minden vasút, mely állam garantiájával alakult, az állam subventióját igénybe vette, akkor, kérem, és ezt számokkal lehet kibizonyitani, akkor az összes adóztatásnak tömege épen felérte azon összeget, melyet az államnak vasutakra évenkint fizetni kellett. Ismétlem, nem tudom, hogy micsoda rendszert fog ezután a kormány Magyarországban követni ; de meg vagyok győződve, hogy a legczélszerübbet fogja kiválasztani; hanem a múlt tények terhet nem mutatnak az összes birodalomra, a mi pedig az összes birodalomra áll, de majori ad minus joggal húzhatunk következtetést, hazánkra nézve is; itt tehát a kérdésnek első része, ugy hiszem, ekképen fejtve van. Hátra van még, hogy különösen hangsúlyozzam a kérdés második részét, azt t. i., hogyan lehet azt menteni, hogy a kormány e jelen perczeket vélte választandóknak arra, hogy ezen vasút concessiojának engedélyezését elénk terjesztette. Mélt. főrendek! Pénzbeli viszonyokban az idő mindent, a mi ma még lehetséges, holnap már lehetetlenné változtathat holmi mellékes körülményeknél fogva. Vasúti vállalatoknál ugy, mint mindennél, a mi az állam gazdálkodására vonatkozik, a politika épen ol}

? nagy szerepet játszik, mint a financzia. Mindezen factorokat öszhangzólag, jótékonyan és kedvezően használni kell ily vállalatokra, hogy a kormány a szükséges sikert arathassa. Ha körültekintünk és figyelemre veszem azokat, mik jelenleg történnek, lehetetlen, ha szemünket be nem hunyjuk, hogy akkor meggyőződést ne szerezhessünk magunknak arról, hogy a külföldön a magyar vállalatok irányában most igen nagy figyelemmel és bizalommabviseltetnek. Méltóztassanak szám szerint felszámlálni magoknak mindazon vállalatokat,melyek Magyarországban egy év óta keletkeztek , melyek virágzanak, s melyek bő és szép eredményt hoznak. Méltóztassanak csak egyet nevezni, mely valamely roszabb lendületnek indult volna. Egyet sem tudok ; de azt igen nagyon tudom, hogy Lajtán tul és Lajtán innen, ha a most megváltozott viszonyokat tekintetbe véve, holmi actiák kibocsátása tervbe vétetik, ezen actiák tiz-huzszorosan, sőt kilenczvenszeresen is aláírattak és elkeltek. Ilyen időpontot szükséges, hogy a kormány tekintetbe vegyen. De nem csak a puszta tényekre kell visszamennünk ily dolgok fontolásánál és latolgatásánál, hanem szükséges, hogy az előhozott tényeknek