Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-129
CXXTX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 585 Nyáry Gyula b. jegyző {olvassa a jelentést a törvényesen levett vallásfelekezetek viszonosságáról szóló törvényjavaslat tárgyában.') Elnök: Már a jelentés tartalmából látják a mélt. főrendek, hogy módosítások forognak fen, ezek pedig a törvényjavaslat egybevetését és combinálását igénylik: úgy hiszem tehát, a mélt. főrendek belenyugszanak, hogy a holnapi ülés első napirendére tűzessék e tárgy ki. (Helyeslés.) Napirenden van a hármas bizottság jelentése a nemzetiségi egyenjogúsításról szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisza Lajos jegyző (olvassa a jelentést. 7 ) Szápáry Gyula gr.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Minthogy e törvényjavaslat a főrendi ház minden tagja közt ki van osztva, és a részletes tárgyalás alkalmával úgyis szükséges lesz ismét felolvasni, bátor volnék indítványozni, hogy az átalános tárgyalás alapjául vétessék e törvényjavaslat felolvasottnak, és a felolvasást a részletes tárgyalásnál méltóztassanak eszközöltetni. (Helyeslés.) Elnök: Ha belenyugszanak a mélt. főrendek, akkor méltóztassanak az átalános tárgyaláshoz fogni, és nyilatkozni a felett, vajon elvben és lényegben az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadják-e vagy sem? Simor János herezegprimás: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek ! Nem tartózkodom véleményemet kimondani, hogy e magas ház asztalára szerintem még eddig kényesebb tárgy nem tétetett, mint a jelen nemzetiségi törvényjavaslat. Nincs szándékomban e javaslat részletes bírálatába ereszkedni, mert nem czélom annak elfogadására, vagy el nem fogadására befolyást gyakorolni és merttudom, hogy azon férfiakat, kik e javaslatot tervezték s azt szükségesnek hiszik, a legtisztább s legbecsülefesb szándék vezérli. De saját megnyugtatásomra kénytelen vagyok kimondani, miszerint óhajtottam volna, hogy az ország minden nemzetiségi törvény hozatalától inegkiméltesssék A magyarállam fogalma s a magyar nyelv kizárólagos kományzási joga egymással elválaszthatván összfüggésben vannak ; s bizonyos az, hogy az egyik a másik nélkül nem volna képes fenállani; de én nem is tudom azokat egymás nélkül képzelni, miként például nem tudom a franczia államot a franczia nyelv kizárólagos kormányzási használata s joga nélkül képzelni. (Helyeslés.) Ezen állitásom ellen nagy tévedés lenne a la>) Lásd az Irományok 291-dik számát. i ) Lásd sz Irományok 286-dik számát. tin nyelv egykori hivatalos használatára hivatkozni. Rendi alkotmányunk korában a magyar nyelv állami összekötő erejének hiányát lényegesen a politikai jogoknak a nemességhez kötött gyakorlata pótolta. De már az érintett alkotmány alatt érezte a nemzet, hogy a latin nyelv kormányzási uralmát az alkotmányos haladás és nemzeti művelődés hátránya nélkül fentaríani nem lehet. Azért is országgyűléseink 1790-től kezdve a magyar nyelvnek állami törvényes jogaiba való helyezését állhatatosan sürgették. Mindenki tudja a történelemből, hogy a latin nyelvnek e hosszú politikai uralmát azon események idézték elő, melyek a mohácsi vésznap után hazánk legfőbb kormányzását az országból századokon át kiszorították. A nemzet ebbeli óhajtása már 1848 előtt teljesült a nélkül, hogy a magyar nyelvnek mint kormányzásinak a latin helyett történt behozatala ellen az országban csak egy megye is reclamalt volna. Sőt megjegyzésre méltó, hogy ezért épen azon megyék küldöttei küzdöttek legerélyesebben, hol legkevesebb a magyar ajkú nép s hol a latinság leginkább divatozott. Valóban különös dolog lenne akkor vonni kérdés alá a magyar nyelv jogkörének határait. midőn a magyar állam önállóságát és Sz. István koronája függetlenségét lovagias és igazságszerető urunk s királyunk dicső uralkodása alatt valahára visszaszereznünk sikerült. A magyar államot és a magyar nemzet jövőjét alig lehetne érzékenyebb oldalról megtámadni. Mindnyáján jól tudjuk s fájlaljuk hazánkban a nemzetiségi mozgalmak szomorú eredetét; de én azoknak sem jogosultságát, sem igazolható czélját el nem ismerhetem. (Helyeslés.) Azt is tudjuk, hogy e mozgalmaknak gazdag táplálékot nyújtott azon nemzetiség politika, századunknak ezen veszedelemíeljes tévedése, melynek nevében a felizgatott népek véres háborúba sodortattak, s melynek ürügye alatt a foglalási szomj a történeti jog ellen, évszázadok müvének lerombolására hadat visel a nélkül, hogy a népek sorsának javításáért kezességet tudna nyújtani. (Élénk helyedés.) Nálunk is találkoztak némelyek, kik a nemzetiségi politika haladását, főleg déli Európában. rokonszenvvel kisérték. Adja Isten, hogy magokkal ellenmondásba jönni ne kénytelenitiessenek, s ne kénytelenittessenek a hazánk ellen intézett hasonló politika propagandája s törekvései ellen az éjszaki oldalon, nem csak szóval és tollal, de fegyverrel is küzdeni, azon oldalon értem, honnan egy
