Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-14
XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS 43 mindazokban visszahelyeztetett, a miket a körülménvek ildomos mérlegezése és minden tényleg íenlevő nehézségek figyelembe vétele mellett azonnal foganatosítani részemről lehetőnek tartok; és azért változván a viszonyok, magának az eljárásnak is okszerűen változnia kellett. Üdvözlém azért a külön föliratnak szerkesztésére módot és alkalmat nyújtó szabályt, mely a mltgos főrendeknek bölcs belátására hagyja követni az általok jónak talált eljárást; de üdvözlém nem valami külön formalitás szempontjából, vagy különállást foglalási viszketegből : mert megvallom, ha a törvényeink szellemében való gyakorlatot szemügyre veszem, azzal egybeférhetöbbnek találom, hogy egyesülten nyilatkozzunk a képviselőkkel ; sőt ezt még amúgy is védelemre sokban igen szorult alkotmányos jogainknak biztosítására előnyösebbnek is tartom. De tettem ezt, meggyőződésem sugallatát követve, azért, mit egy perczig sem habozok itt ünnepélyesen kijelenteni, mert az akkortájban már közkézen forgott, ámbár ugyan még diplomatiee tudomásunkra nem jutott, de mégis , miután az alsóház tanácskozmányainak tárgyát képezte, immár a nyilvánosság itélő széke elé került, első fölirati javaslatban több oly tétel foglaltatott, melyek, ha nem is annyira a magok elvont jogosultságukban dönthetlen elveket, mint inkább azon elvekből vont következtetéseknek rögtöni alkalmaztatását illetőleg, bennem nem csak komoly aggodalmakat gerjesztettek, de azoknak lelkiismeretes megbirálása után, hogy azokhoz részemről hozzájárulhattam volna, magamat lelkiismeretem erőltetése nélkül elhatározni képes nem valék. Nem tartom pedig nehéznek, ki koromat tekintve, elveimmel meglehetősen tisztában állok és politikai életem pályáján némi nyugalommal elmondhatom, hogy engem se a soha nem kivánt és várt hozsána el nem szédített, se a rám némelykor mért, de általam nem rettegett crucifige meg nem tört, nem tartom nehéznek, mit egy pozsonyi országgyűlésen egy elvbarátom mondott, hogy nehéznek tart a népszerűtlen tárgyban fölszóllalni; tartok inkább azzal, mit e mondatra helvesen válaszolt néhai Teleki László gr., hogy csak egyet tart nehéznek: bármi tekintetek miatt meggyőződése ellen nyilatkozni. Tehát nem annyira az elvek, mint az elvek alkalmaztatását illető éles j ellentét, mely meggyőződésem szerint azon első föliratban foglalt tételek között létezik, birt engem arra, hogy külön feliratra szavaztam. Ezen elveknek jelenben potenczirozott, kettőz- | tetett adagban való ismétlése még kevésbbé engedi nekem, mltsgos főrendek, ép azon alapnézetből kiindulva, ezen fölirati javaslat gyámolitásához hozzáj árulnom. Eltérésem e részben két sarkalatos elvet illetőleg létezik : először a jogfolytonosság magyarázatát és az 1848. 3. t. czikk alapján sürgetett magyar minisztérium összeállítását és ezzel kapcsolatban a marcz. 3-dikai kegy. kir. leiratban megemlített s egyéb még életbe nem léptetett törvények előleges revisiója előtti visszaállítását illetőleg; e mellett határozottan, minden körülmények között visszautasítván — mit ugyan eddig még szentesített törvénynek élő betűje alaki kényszer formája ban nem szab elém és rám nem erőszakol — de már is inductio gyanánt eleve fenlétezőnek a priori fölállított, úgynevezett parlamentarismus eszméjét, melytől a népsouverainitásig és a királynak királyi hatalmából kivetkeztetéseig és mediatizálásáig föltarthatlan a roham, (Helyeslés) ha ősi alkotmányunkat kerékvágásából kisodorva, a modern papiros alkotmányok ruganyos döntvényeivel cseréljük föl az arany bullában és a koronázási hitlevelekben foglalt alkotmányos biztosítékokat, és mohón követve, hogy ne mondjam majmolva a külföld divatját, többre becsüljük hagyományos történeti alkotmányos fejlődésünknél, mely, megengedem, legutolsó következményében eredményezheti a sokak által óhajtott a priori felállított parlamenti kormányzatot, ha ezen fejlődésünknél, mondom, többre becsüljük a kétes jövőnek rögtönzött előmozdítását. A parlamentáris kormány, méltóságos urak ! soha sem praemissája valamely alkotmánynak, valamint a nagyhatalmi állás nem praemissája akármely létező birodalomnak. Mind az egyik, mind a másik kivívhatja magát, de azt eleve decretálni teljes lehetetlen (Helyeslés): azt elméletileg decretálni nem lehet, mert ez a legnagyobb zavarokra vezet. Ott, hol az valódi életerővel bir, százados alkotmányosviszonyoknak gyakorlati tökélyesbülése által utat tör magának és elvitázhatatlan ténynyé válik. Valódi és nem ápolt életerővel bir igazán mondva csak Angolországban , hol legerősebb talpkövét és támaszát képezi egy független, hatalmas alapon nyugvó felsőház, mely egyik legbiztosabb ellensúlyozója annak, hogy túl ne csapongjon a kiszabott korlátokon. Létezhetik bizonyos kisebb mértékben Németalföldön és Belgiumban, hol ezen országoknak külön területi helyzete és a nagyhatalmak által biztosított semlegesség és sok egyéb ilyen tekintetek talán annak fentarthatását eddig biztosították; de mindenütt másutt, ne csináljunk ebből illusiót, egyedül csak fictio, mely vagy az absolutismus emeltyűjéül szolgál egy ideig, mig utoljára a mozgalmak következtében a fejedelem kénytelen kezébe venni a vánd rbotot, a mint azt igenis tapasztaltuk Francziaországban Lajos Fülöp korszakában, vagy pedig az absolutismus illustratiójára szolgál, mint ez jelenleg Franczia- és Poroszországban és több nagyobb-ki6*
