Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 555 szükségesnek tartotta a bizottság, minél inkább meg volt győződve s áthatva, hogy minden idő körülményei között a hozandó törvénynek világosnak s félremagyarázhatlannak kell lennie. Minő szomorú következmények támadtak abból, hogy a törvények szövege kétértelmű, azt már igen gyakran tapasztaltuk ujabb időben. Habár az országgyűlés ideje rövidre van kimérve, nincs azért felmentve azon kötelezettségtől a törvényhozás, hogy azon felvilágosításokat megtegye, s azt nem hiszem, hogy a törvényhozás második factora e miatt magát a törvénynek érdemleges tartalmát kétségben hagyhassa. Áttérve a dolog érdemére, én azok sorába tartozom, kik ezen törvényjavaslatot illetőleg nem csak a nemes és jó szándokot, de egyszersmind a czélra vezetésre nézve sok tekintetben kitűnő eszméknek megindítását teljes mértékben helyeselni és méltányolni tudják. Részemről én is azt tartom, hogy első tekintetben s első irányban a gyermekek nevelése a szülők kötelessége. Elidegenithetlen és természetes jog az. mely természetes jog a szülők részéről csak annyiban szenvedhet, bizonyos korlátozást. a, mennyiben egyik vagy másik vallásfelekezethez tartozik az illető szülő: mert a mint egyik vagy másik vallásfelekezethez számíttatik. annyiban ugyanazon egyház a gyermekek neveltetése irányában bizonyos szabványokat nyújt, melyektől eltérni mindaddig nem szabad, míg azon egyház vagy hitfelekezet őt hívének tekinti. E részben megengedem, külön-külön nézetek állittatnak • fel az egyházak által; némelyek a szülők e részbeli eljárásának tágabb, mások a hit elvénél fogva. szorosabb korlátot szabnak, azonban, mint az illető hitfelekezetnek elengedhetlen szent kötelességét tisztelik ezt. Ha, és a mennyiben ezen gyermekek neveltetésére törekvő szándoknak a szülők és az egyházak nem egészen volnának képesek megfelelni, kétségtelenül előáll az államnak nem csak joga, de kötelessége is oly intézkedéseket tenni és törvényesíteni, melyek által egyrészt biztositás nyújtassák az iránt, hogy minden honpolgár az oktatásban és az evvel járó nevelésben bizonyos mérvben részesüljön: mert, hogy az állam a maga hivatásáról lemondjon, az soha és semmi idő körülméiiyek között nem lehet; de legkevésbbé sem lehet az államnak a felvilágosodás korszakában oly országokban, melyek alkotmányos alapokon nyugszanak, lemondania azon jogáról, hogy ezen főfelügyelési jogát, az iskolákat illetőleg, ne gyakorolja. Más kérdés már az, hogyan és miképen járjon el az állam e tekintetben. Én azt hiszem, az államnak hivatása, mindazon hézagokat és hiányokat orvosolni, melyeket még a népnevelési rendszerben tapasztalunk; s más kérdés az : vajon a szülő és a szülők szabad eljárását némileg szabályzó egyházi és felekezeti irányzatoktól eltérő, vagy azokat csak közönyös szemmel néző intézkedéseket tehet-e ? és e részben, mélt. főrendek, engedjék meg, a törvényjavaslat, ugy a mint áll, nem egészen elégít ki, sőt komoly aggodalmakra nyújt alkalmat. Ha már felteszem, de soha meg nem engedem azt, hogy a felsőbb tanintézetekben s középiskolákban a vallástanitást elkülönözni lehet a népoktatástól: ezen törvényjavaslatban, meggyőződésem szerint, minthogy a népiskolákat illeti, tekintve különösen a nép azon rétegét, mely azokban nyeri kiképeztetését,a kettőt szétválhatatlannak tartom : sőt én azt gondolom, hogy a főbb tekinj tetott a vallásos oktatással járó nevelésre fordítandó, mint magára az oktatásra, mely ott nyujtatik, és e részben egyátalában nem lehetek azon meggyőződésben, hogy a felekezeti jellemtől tökéletesen mentesített, úgynevezett közönyös iskolák hozassanak be. (Fölkiáltások: Közös!) Közönyös annyiban, hogy ezen iskoláknak felekezeti jellegök nincs, és semmiféle vallásoktatást különös czélul ki nem tűznek. A mi ezen elvet illeti, még inkább megerősítve látom magamat ezen meggyőződésemben azon eljárás által, melyet e tekintetben egy igen felvilágosult, és a mai műveltség színvonalán álló országban erre nézve láttam: ez t. i. a mai Poroszország, hol épeu e napokban a közoktatási miniszter Müller különösen hangsúlyozta minden iskolának szükséges feltételeként felekezeti jellegét. Én ezt, mélt. főrendek, annyival inkább szükségesnek tartom, mert mi tagadás benne, ha a múlt századközepére és az azt követő ülőkreviszszapillantunk, nyilvánulni látunk bizonyos irányzatot, mely mindennemű positiv vallásnak háborút üzent, s melynek nem más a ezélja, mint a vallástalanságot és hitetlenséget terjeszteni a legkedvesebb, a legkecsegtetőbb külalak alatt. Ez azon iskola, mely minden positiv hitnek ellensége ; ez az, melytől a katholikus vallásnak leginkább kell tartania, mely ezen jelszót tűzte zászlajára : „écrasez 1' infame!" Én nagyon tartok attól, hogy ha minden felekezeti jellegből kivetkőztetett iskolák fognak felállíttatni, ily tanok ott vajmi könynyen épen a nép azon osztályába fognak becsempésztetni, és illetőleg a nép azokhoz fog édesgettetni, melyek nagy, s minden tekintetben félemletes utókövetkezményeket idéznek elő. Épen attól tartok, hogy azt nem fogjuk elérni, mit az ország herczegprimása, ő főméltósága, méltóztatott idézni, hogy t. i. a vallás legyen minden valódi oktatásnak alapja. Megengedem, hogy a tanórákon és tantermen kivül lesz idő és alkalom az illető val70*