Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

550 CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Cziráky JánOS gr.: Nagymélt. elnök ur! mélt. főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy az imént felolvasott törvényjavaslatra vonatkozólag annak tárgyalási módjára nézve csak néhány szóval nyilatkozzam. Mindenekelőtt, azt tartom, szükséges annak kinyomatását és a méltóságos főrendek közt leendő szétosztását elhatározni. De tekintve ezen törvényczikk igen nagy horderejétés fontosságát; tekintve továbbá azt, hogy majdnem minden szakasz külön-külön elveket foglal magában, melyeknek előleges meghányása és megbirálása körültekintő óvatosságot igényel a ház minden tagja részéről is: én ezen tárgyat a maga természeténél fogva olyannak találom, mely tekintve az idő rövidségét, legczélszerűbben a ház öszszes zárt tanácskozásában volna mindenekelőtt tárgyalandó és áttekintendő. Indítványom tehát odajárul, hogy ezen tárgyat a fenálló és összesített három bizottsághoz áttétel helyett előbb zárt tanácskozmányban felvenni s maga közt megvitatni méltóztatnék, hogy így utóbbi s végleges eljárásának irányát megállapítsa. Tomcsányi József főispán: Én magam is egyetértek abban, hogy szükséges e tárgyat zárt tanácskozmányban megvitatni; mielőtt azonban ezt tennők, mégis óhajtanám, hogy megelőzőleg a hármas bizottság együtt tanácskozzék e kérdés fölött, és tanácskozása eredményét hozzánk terjeszsze. Ez, nézetem szerint, mellőzhetlen, hogy ez utón a tanácskozásra nézve a kellő irány ki legyen jelölve, a melyet egy bizottságban igen könnyű feltalálni, és a^ mi a ház tanácskozását nagyon egyszerüsiti. Én tehát nem vagyok ellene a zárt tanácskozmánynyá alakulásnak, hanem megelőzőleg a hármas bizottsághoz kiadatni kivánnám a törvényjavaslatot. Elnök: A dalmát vámtarifáról szóló szentesitett törvény a mélt. főrendek körében illő tisztelettel ki lévén hirdetve, az országos levéltárba fog elhelyeztetni. A nemzetiségi ügyre vonatkozó törvényjavaslat ki fog nyomatni és a méltóságos főrendek közt kiosztatni. Ha tekintjük a tárgy fontosságát, mindenesetre legczélszerübb lenne speciális bizottságnak kiadni, és a mélt. főrendek köréből alakítani ; de megvallom, hogy az idő kissé szűk, és igy legczélszerübbnek találnám, mégis Békés megye főispánjának azon indítványát, hogy a hármas bizottság tagjainak adassék át vélemény adás végett, és az terjesztessék mielőbb a mélt. főrendi ház elé végleges tárgyalás végett. Návay Tamás főispán.- Mélt. főrendek! Azon véleményben vagyok, hogy jelenleg azért volna szükséges mellőzni a bizottságnak tanácskozását, mert összesen tíz nap van hátra, és ő nagymélt. Cziráky gróf előterjesztése szerint igen sokat gazdálkodnánk meg az időből,ha ezen nemzetiségi törvényjavaslat most mindjárt zárt tanácskozásban vétetnék fel és azután kerülne a nyilvános gyűlés elé. Békés megye érdemes főispánjának előterjesztése szerint járva el, nem nyernénk semmit, mert a három bizottság ugy is összesen 27 tagból áll, és a conferentián is részt vesz a ki akar. Azt hiszem, sokkal könnyebben átesnénk, hogy ha zárt tanácskozásban, mint Cziráky gr. indítványozza, vennők fel a tárgyat, mindjárt tárgyalás alá. Szápáry Gyula gr.: Én részemről a tárgyalás siettetésére hajlandó vagyok a hármas bizottság tárgyalását mellőzni, és zárt ülésben fölvenni a tárgyat; azonban, ha a tárgyalás szokott formájától eltérünk, bizottsági tárgyalás helyett átalános conferentiát tartunk — bár az elsőbbit jobb szeretném — akkor ellene szavazok annak, hogy mind a bizottságban, mind pedig azután conferentiában is felvegyük. Elnök: Magán conferentia tartása tisztán az opportunitás dolga, és attól függ, hogy többen kivánják-e a méltóságos főrendek közöl. Egyébiránt ugy látszik, a mélt. főrendek beleegyeznek, hogy e tárgy a hármas bizottsághoz utasittassék. (Helyeslés.) Ha tehát ebben a mélt. főrendek megnyugosznak , folytathatjuk a napirenden levő tárgyalást. Szögyény László főispán.- Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! (Felkiáltások: Eláll!) Ha más nem szól, szívesen elállók; de ha mások szólanak, én is szólok. (Felkiáltások: Szavazzunk! Halljuk!) Ha azon törvényeknek, melyeket a jelen országgyűlésnek alig másfél év előtt megindult törvényhozási tevékenysége már is létrehozott, számát, és még inkább nagy fontosságát és horderejét tekintjük, jogosan remélhetjük, hogy az igazságos utókor el fogja ismerni, miként az 1867 — 8-diki országgyűlés a haza iránti kötelességeit hiven teljesítette ; a mi bármely fáradságos munkának legszebb polgári jutalom. De ha méltánylattal fogja elismerni, hogy az eddig hozott törvényekkel politikai helyzetünket tisztáztuk, állami létünket megerősítettük, alkotmányos jogunkat és szabadságainkat szilárdítottuk, államháztartásunkat rendeztük, s a közigazgatás és törvénykezés javítása körül is tettünk, a mennyit a létező körülmények közt tenni lehetett, ha mondám, mindezt méltánylattal fogja elismerni: különös megelégedéssel, sőt talán magasztalással fogja elismerni azt: hogy más, nagyfontosságú közállapotok kívánatos rendezésének sürgőssége által sem engedte magát azon egyik legfőbb kötelességnek teljesítésétől tartóztattatni, hogy a nemzet