Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

CXXVI. OSSZÁGOS ÜLÉS. 547 inkább választom a tudatlan, de jóakaratú em­bert polgártársul, mint a rósz szivü tudóst, ki léte­met valóságos pokollá változtatja. Ebből én azt következtetem, hogy az aka­rat nemesebb s fontosabb adomány, mint a bő ismeret. De világos, hogy a nevelést és oktatást csak akkor nevezhetjük helyesnek, midőn az értelem­mel az érzés is egyaránt kiképeztetik, ugy, hogy mindkettő lehetőleg közeledjék az eszménykép­hez ; az értelem az anyagi világ viszonyait tisztán be- és átlássa; az érzés az erkölcsi világ törvényei szerint éljen és uralkodjék. Az érzéki és erkölcsi világban nevezetes ana­lógia létezik. Az emberi lelket igen szeretem a naphoz hasonlítani, melyből egyszerre fény- és hősugarak fakadnak, mint a lélekből az értelem: és érzés tékonyságai. Mind a kettő saját törvényei szerint keletkezik, halad és hat. Az ember e tör­vényeket tanulmányozhatja s hasznára fordíthatja ; ha nem tanulmányozza, kárt vall; mert a tör­vény adott valami, mit az emberfia fel nem for­gathat. E törvények szerint a tudomány csak a tu­domány szikrájánál gyúl és fénylik; a jó érzés csak jó érzés hatására ébred, fejlődik és boldogit Az első az oktatás; az utóbbi a nevelés mű­velete. A nevelés az érző szellemnek leereszkedése a növendékhez, kit felkarol s körüllebeg, meglesvén a fejledező érzés és öntudat minden stádiumát, hogy azokat irányítsa, javitsa s a magáéhoz át­hasonitsa! Ki nevelhet ? E föladatot a zsenge években az anya, utóbb a család teljesiti. A nevelés tehát a család ügye; ha az apa és anya gyerme­kök értelmi és érzési tehetségeit a lehető legma­gasb fokig birnák fejleszteni, nincs a világon em­ber, kinek jogában állana őket e munkában za­varni. De kevés család bír megfelelni ezen fel­adatnak, azért van az iskola. Az iskola tehát, mint, segéfyintézet, a család körébe vág ; de ha jót akar, csak ugy kell a munkát folytatnia, a mint a csa­lád kezdette. De a család és iskola kitől veszi a kedéry, az érzési világ eszméit, ha nem az egy­háztól ? Ez a közvetitő az Isten és a világ között! Az egyház missiója, hogy az Isten országát e föl­dön megalapítsa, melylyel az állam nem bir. In­nen származik az egyház fölénye a család és iskola felett, hol a nevelést a szellemi világ örök törvé­nyei szerint kormányozza és ellenőrzi. Mi nem teremtettük e törvényeket, ép ugy nem, mint az optikus nem teremtette a fény törvényeit; mi csak hirdetői és őrei vagyunk a törvényeknek, melyek­ért felelősek vagyunk; azért reclamáljuk az egy­ház nevében a nevelést és ellenezzük azon inté­zeteket, hol a működő szellemek közti különbség, sőt ellentét a léleknek fejlődő érzési tehetségét za­varba hozza, vagy a hitetlenség lehe megder­meszti. Mi soha sem szavazhatunk a hitfelekeze­tesség nélküli, vagy közös iskolákra. Hivatkozom e részben a poroszországi vallás- és közoktatási miniszter közlésére, ki az elemi és kö­zép, tehát oktatva nevelő-iskolákról igy itél: „Die Elementar- und Mittelschulen habén neben der Bestimmung, gewisse Kenntnisse und Fertigkeiten mitzutheilen,auch einen paedagogischen Zweck.Die­sen Schulen ist zur Erreichung des paedagogischen Zweckes ein religiöser Character unentbehrlich. Die wichtigsten Erziehungsmittel sind von demselben abhängig, und können nur wirksam werden, wenn die Lehrer einer aolchen Anstalt nach dieser Seite hin den Schülern gegenüber im Wesentlichen eine Einheit bilden. Von den hieraus erkennbaren, aus der Natúr der Saehe hervorgehenden Grundsätzen kann bei der Organisation der (höheren) Schulen nicht abgegangen werden." Ezen elvek határozottan kárhoztatják a közös iskolákat, melyekről a jeles Curtmann is igy nyi­latkozik : Die Simultan-Schulen gleichen so ziem­licli den gemischten Éhen, zum häuslichen Grlück habén sie nirgends gefürht. Lässt sich alsó um das sauersüsse Glück der Simultan-Schulen he­reinkommen, so wird der Unterricht gewiss ge­müthlicher, tiefer greifender, erfolgreicher sein!" Angoíországban csak felekezeti iskolák létez­nek, Amerikában a közösek lassankint kipusztul­nak ; Svájczban sok a panasz ellenök. Opinionum commenta delet dies, naturae judicia confirmat, 0 extiája törvényjavaslata fenhagyja a fele­kezeti iskolákat, de világos előszeretettel viselte­tik a közös iskolák iránt; a hol az állam emel, ott közöseket kell emelnie, ezeket ápolja, segélyzi, a hitfelekezetieket pedig csak tűri és ellenőrzi még ott is, a hol a község, szegénysége miatt, nem bir megfelelni az állam , a kormány követeléseinek ; bezáratja a felekezeti iskolát, segélyt nyújt nekik, de hitök árán, s valóban leverő benyomást tesz a vallásos kebelre azon tény, hogy a miniszteri ja­vaslat ínég a magán-intézeteket is kész segélyezni, de hitfelekezetiektől megtagadja a jóindulatot, mintha a hitökhöz határozottan ragaszkodó honpol­gárok volnának a legveszélyesb emberek, mintha az ő filléreiket nem is szednék a közös állami pénztárba. Leverő benyomást okoz a törvényjavaslat. 45.§-a, mely szerint ott, hol 30 gyermek van, kiknek szá­mára hitfelekezeti iskola nem létezik, ott a köz­ség tartozik közös iskolát alapitani. Én ki merem mondani, hogy halálos gyűlölet üszke fog vettet­ni ez által a községek keblébe. A törvényjavaslat továbbá gondosan kitűzi azon pontokat, melyeket a hitfelekezeti iskolák­69*

Next

/
Oldalképek
Tartalom