Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-126

CXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 545 ellene elveim, s hosszú tapasztaláson alapuló meg­győződésem tiltakozik! Igaz, hogy ő excja törvényjavaslatában szá­mos pontot találok, melyekért ő exjának őszinte hálát szavazok; de az összes műben sajátságos ve­gyülékét látom a régi és uj, a conservativ és libe­rális eszméknek, melyek egymás mellett sokáig békeségesen nem létezhetnek. E mű ezen sajátságá­nál fogva azon benyomást tette lelkemre, mintha csak provisorins jelleggel birna, mintha csak át­meneti hid akarna lenni, és pedig az általam he­lyeselt térről egy másik nem helyesebb térre, mi­nek lehetőségét ő exja Vay Miklós b., a koronaőr is előre jelzetté ; csakhogy ez nem azért fog történni, mintha ezen átmenet a dolog természetes rendéből következnék, hanem azért, mivel az ügy fonala a kormány kezében van, mely mindenesetre veszé­lyes versenytárs. „Minden állami intézet, mely az iskolai ügyekre nézve az állam által szerveztetett, természeténél fogva támadólag hat: mert lehetet­len, hogy akár magánosokkal, akár társulatokkal mint egyszerű versenytárs haladhasson. Erre néz­ve csak azon alternatíva áll, hogy: vagy feloszlik, vagy az összes vezérséget kezeihez ragadja." így Tylor Alfréd, az angol államférfiú!. De térjünk vissza a törvényjavaslathoz! E javaslat a) tiszteletben látszik tartani a családok nevelési jogát, de mellette határozottan kimondja az államnak ebbeli képességét és köte­lességét ; b) fentartja a hitfelekezeti iskolákat, de csak ugy, mint mostoha gyermekeket; egész szeretet­tel azonban a hitfelekezetesség nélkül szűkölködő intézeteket karolja fel ! ej meghagyja a családok szabadságának né­mi nyomát, de e mellett határozottan kimondja az iskolai kényszer keserű elvét! Én, méltóságos, főrendek, tudok jelen állani- és taníérfiakat, kik a) az államnak nevelői képességét, jogát és kötelességét nem ismerik el; kik b) a hitfelekezetesség nélküli iskolákat mint nevelő intézeteket képtelenségnek nevezik; kik c) az iskola-kényszert, mint az emberi sza­badságot sértő beavatkozást, feltétlenül kárhoz­tatják. En, méltóságos főrendek, egész életemet az iskolában töltöttem, s szívesen, örömmel töltöttem; ezer alkalmam volt az ügyet tanulmányozni, és elő­szeretettel tanulmányoztam; legyen szabad ta­pasztalatim és tanulmányozásom eredményét a nmlgu főrendi ház magas figyelmébe ajánlanom. Sokat hallunk az „állam" jogairól, kötelessé­geiről. 0 excellentiája is e jogokra és kötelessé­gekre fekteti a törvényjavaslat szellemét B köve­telményeit. A FŐRENDI HÁZ NAPLÓJA. 186 ä / 8 . Én is sokszor intéztem önmagamhoz azon kérdést: vajon van-e, és mennyire van az állam hivatva a nevelés- és közoktatási ügynek kizáróla­gos vezérlésére ? S, ime a felelet nem ütött ki ked­vezőleg az állam részére. Mi az az állam? Igaz, e kérdésre szép defini­tiót lehet adni, de a szabályszerű definitióra való­ban különös fényt vet az élet! Én, méltóságos főrendek! a természet tudo­mányok felkentje levén, mély tisztelettel viselte­tem a természeti törvények iránt, de vajmi sok­szor kislelküvé lettem azon roppant complicatió miatt, melyben az első pillanatra egyszerűnek tet­sző természeti törvény az alkalmazás terén jelent­kezék. Ilyformán vagyok az állam definitiójával is. In ultima analysi, akkor, midőn az állam jo­gairól, intézkedéseiről szólunk, bizony csak a kor­mányt értjük és legfölebb azon pártot, mely a kor­mányt tartja, mely ha széthull, rendesen magával viszi mindazt, a mit a kormány az állam nevében teremtett. Az iskolákat az egyház leányainak nevezi, és ugy is van. Az iskolák legnagyobb részét, mondja Haller, az egyház alapította ; és az egyház az isko­lákat szabadoknak alapította ; holott a forradalom kormányzati szervezetté alakította azokat át. Angolországban azonban a forradalom sértet­lenül vonult el az iskolák mellett, ott azok most is szabadok; az állam itt-ott segélyzi. de a gyakor­lati angol e segélyzést is gyanús szemmel nézi. A kormány szándékai nem tiszták, úgymond Bain, jobb volna, ha a kormány visszavonulna. „Die Uebel, mondja Haller („Restauration der Staatsvrissenschaft"), sind nicht zu berechnen. welche der Religion . der Wissenschaft , der Menschlichkeit, dem allgemeinen Bestén dadurch geschlagen worden sind, dass man jené Anstalten in neuerer Zeit dem Einrluss der Privátén entzo­gen , und sie zur Sache der Eürsten (Staaten) gemacht hat." 0 excja, a vallás- és közoktatási miniszter ur a francziaországi iskolákra hivatkozott a nagy for­radalom előtt, mikor az iskolákat az egyház ke­zelte ; ő exja szerint a hatalmas egyház sem volt képes egymaga a szükségnek eleget tenni. Megengedem ; de engedje meg o exetiája, hogy én is ugyanazon iskolákra hivatkozzam a nagy forradalom után, mikor teljesen és kizárólag az állam kezére kerültek. A forradalom alatt, ha jól emlékezem, Dan­ton volt az, ki első mondotta ki a keresztény ci­vilisatió folyama alatt, hogy : „a gyermek előbb a köztársaságé, azután a szülőké!" Robespierre volt az, ki első adá ki az iskola-kényszerre vonatkozó 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom