Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-122

518 CXXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. szitésére kényszerítse, vagy legalább hathatósan felszólítsa. Azt hiszem, ha a kormány e szempontból, nem mondom, drastikus módon, hanem alkudozás utján, fog hatni a vállalkozókra, meglehet, rövid idő alatt is könnyebbitést fogunk tapasztalhatni a közlekedésben. Wenckheim László b.: Méltóztassanak megengedni, nem a tárgyhoz akarok szólni, hanem oly tárgyat akarok újra felemlíteni, melyet, ha jól emlékszem, hat hét előtt bátor voltam a mélt. főrendeknek előadni. Én t. i. akkor igen sajnáltam, hogy a közlekedési miniszter urat nem lehettem szerencsés személyesen tisztelhetni; és akkor ennélfogva kénytelen voltam írásban benyújtani interpellatiómat a vasutak, különösen az állam- és tiszai vasutak körüli visszaélések és rendetlenségek orvoslása érdemében. Miután most szerencsém van a közlekedési minisztérium részéről igen t. államtitkár urat tisztelni, bátor vagyok azon interpellatiót újra felemlíteni, és kérdem: van-e oly helyzetben, hogy azon kérdésekre megnyugtató választ adhasson? Mert azt hiszem, azok az okok és előadások, melyeket előterjesztettem, mindazok által, mik eddig történtek, megfelelve nincsenek : meri értelme és szándéka azon felszólalásnak nem az volt, hogy egyes emberek megbüntettessenek; de az, hogy rendszabályok állíttassanak fel, a melyeknek nyomán az illetők, kik a rendetlenség vagy visszaélések következtében sérelmet szenvedtek, s a rendszer hiánya miatt semmi alapos okkal fel nem léphettek sem az igazgatóságok, sem a kormány irányában: elégtételt nyerjenek. Én tehát bátor voltam felszólítani a kormányt, hogy ezen kérdésekre kielégítő választ legyen szíves adni; miután pedig e tekintetben még válasz nem érkezett, bátor vagyok e kérdésekre a választ újra kikérni. Hollán Ernő államtitkár: Mélt. főrendek ! Emlékszem, hogy az előttem szólott mélt. úr interpellatiót intézett a közmunkaminiszter úrhoz, mely interpellatió annak idejében a nagymélt. elnök ur részéről írásban ki is adatott. A közmunkaminiszter úr hosszabb idő óta tartó gyengélkedése által akadályozva volt, hogy a választ megadhatta volna; ő e pillanatban is beteg. Mivel pedig ez esetben fel nem hatalmazott arra, hogy nevében válaszoljak, kötelességemnek ismerendem neki megjelenteni, hogy a kérdés mai napon ismételtetett, s hogy annálfogva vagy maga személyesen, vagy ha ebben akadályozva volna, meghatalmazottja által a kívánt válaszszal szolgáljon. (Helyeslés.) Elnök : Én ugy hiszem, mélt. főrendek, azon kérdésre nézve, mely Békés megye főispánja előterjesztése folytán felmerült, tán abban nyughatnánk meg, hogy a bizottmányi jelentésben foglalt óhajt a főrendiház magáévá teszi és ez óhajtásának élénk kifejezést ad. (Helyeslés.) Továbbá azt tartom, nem lehet positiv feltét: a képviselőházzal vezetni e részben hosszabb és, az országgyűlés mostani stádiumában, meddő discussiót. A kormány irányában ez a közvélemény iránti tájékozás eléretik a discussió által is. A kormányra nézve pedig más mód nincs némi pressiót gyakorolni, mint épen az, melyet ő méltósága választott, t.i. egyenesen és közvetlenül az illető miniszter úrhoz intézett interpellatió, melyre nézve a választ mindenesetre kikérjük és elvárjuk. (Helyeslés.) Van szerencsém még jelenteni a főrendeknek, miszerint tegnap a magas kormány azon időtartamra, melyben a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság működik, a magyarországi bizottság részére e termet kérte ki. Ugy hiszem, a mélt, főrendek szívesen átengedik, az ülések tartására nézve a két elnök kölcsönösen fogván intézkedni, hogy e részben fenakadás ne legyen, (Helyeslés.) Jelentem egyúttal, hogy valamint előbb gr. Pálffy József, ugy most b. Sennyey Pál irt levelet, melyben jelenti, hogy a főrendek által nyert engedély alapján Olaszországban kívánván családjával együtt egészségi tekintetből a telet tölteni, a delegatió üléseiben részt nem vehet. Továbbá gr. Szécsen Antal és Faúr János Krassómegye főispánja néhány napi szabadságot kérnek a deleg-atió üléseiből megadatni. Ezen körűiményéket a magyarországi delegatió elnökének meg fogom jelenteni, hogy azok szerint intézkedjék. Szápáry Antal gr.: Ugy hiszem, a delegatió ügyrendé azt mondja, hogy azon idő alatt, melyben az országgyűlés együtt van, a póttagok a ház által jelöltetnek ki; tehát czélszerünek látnám, ha a mélt. főrendek méltóztatnának elrendelni az illető póttagoknak a delegatióba behívását. Elnök: Jó volna tán felolvasni a törvénynek e részbeli rendeletét, mert vita volt tavaly a delegatió kebelében e felett. Én egyébként ugy hiszem, e jog a delegatió elnökét illeti. Rajner Pál jegyző: A szabály, melyet a delegatió elfogadott, igy hangzik. (Olvassa a delegatió ügyrendének 3-dik §-át): „Ha a bizottság valamely megválasztott tagjára nézve oly eset állna be, mely miatt végleg akadályoztatnék a megjelenésben , erről az országgyűlés illető háza, illetőleg a bízottság elnöke értesítendő. Azon póttag, ki az országgyűlés illető háza vagy elnöke által a bizottság ülésezésének helyére oly czélból utasittatott, hogy a megjelenésben végleg akadályozott ily tag helyett magát annak rendelkezése