Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-119

CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 4T7 ettől függ ezerekre menő lakosoknak lelki nyu­galma, s ettől függ a vegyes házasságok körüli eljárás által felizgatott kedélyeknek lecsillapítása. Látván milyen súrlódásokat, milyen bajokat idéz­tek elő már majdnem 30 év lefolyása alatt a vegyes házasságok, mennybe feldúlták azok a békét és csendet az egyes családokban, a társadalmi téren, sőt magában az állam-életben is, mennyire izgat­tattak fel az által a szenvedélyek, s mennyire sza­porodnak napról-napra az e részbeni panaszok, lehetetlen meg nem győződni annak szükségéről, hogy az intereonfessionalis törvény még ez ország­gyűlésen, és pedig mielőbb, merném mondani ha­lasztás nélkül vétessék föl, jelesen pedig a vegyes házasságok ügyei a hitfelekezetek teljes megnyug­tatására mielőbb rendeztessenek s szabályoztas­sanak. Ennélfogva, megvallom, anomáliát találok ab­ban, hogy ezen szakaszban a vegyes házasságok fölötti bíráskodás körül tétetnek máris intézkedé­sek, mielőtt még a vegyes házasságok ügye elvileg és érdemileg tárgyaltatott B szabályoztatott volna. Ebből ime, világosan kitetszik, mennyire indokolva lett volna az intereonfessionalis törvénynek ezen törvénynek elébe boesáttatása, mert hiszen épen ezen törvénynek mikénti megalakításától függött volna azon kérdésnek eldöntése is: vajon átalában az egyházi székek továbbra is megmaradandók-e vagy nem? s ha igen, mikép legyenek azok szer­vezve ? Miután azonban ezen intereonfessionalis tör­vény eddigelé nem került ide, és miután e törvény­javaslat is olyan, melynek életbeléptetését mind­nyájan várvavárjuk: nem lenne helyes ennek életbe­léptetését egy incidentalis kérdésért megakasztatni, s azért legalább azt kívánnám ehelyütt eszközölni, hogy a törvényjavaslatnak ezen szakasza az 1848-iki 20. törvényczikkel hozassák összhangzásba. E tör­vényezikk a különböző hitfelekezetek közti egyen­jogúságot és viszonosságot megállapította, tehát a törvényjavaslat ezen szakasza annak alapelvével nem fér össze, és nem felel meg azon kellékeknek, melyek a 48. 20. törvényezikkben foglaltatnak. E törvényezikk a reciprocitást tökéletesen kimon­dotta, és ezen reciprocitásnak nem felel meg ezen szakasz, midőn a vegyes házasságokból keletkező pereket minden különbség nélkül a katholikus és görög nem-egyesült consistoriumokhoz utasítja. De nem felel meg a jelen törvényjavaslat a méltányosságnak és igazságnak sem. Mert bátran kérdem: megfelel-e a méltányosságnak s igazságnak az, hogy a katholikus pap Ítéljen evangélikus házasságok felett, holott az egyiknél a házasság szentség, a másiknál nem; az egyiknél feloldozha­tatlan kötelék, a másiknál nem az; az egyiknél az elválás csak az ágytól és asztaltól, a másiknál pedig csak a vinculo létezik? A házasságoknál fenálló ily ellentétes fogalmak mellett miként biráskod­hatik tehát lelkiismeretesen a katholikus pap? Hiszen, ha az evangélikus házasság felett bírás­kodván, saját meggyőződését s egyházának elveit követi, mivel egyházának tartozik, akkor igazság­talan ítéletet hoz az evangélikus félre : ha pedig annak vallásos elvei szerint akarna hozni ítéletet, megsértené saját meggyőződését s vallásának elveit, mit mint papnak tennie nem szabad. Nehogy tehát egyik részről az egyház elvei sértessenek meg, és hogy ismét másrészről az 1848-iki törvénynek elég tétessék, én ezen törvény­szakaszban azon eszmét szeretném kifejezni, hogy a vegyes házasságokból keletkezendő perek a fel­peres által indíttassanak meg az alperes bírája előtt; a per az alperes bírája előtt az alperesre vonatko­zólag elintéztetvén, a per átvitetnék a felperes bírá­jához, hol viszont a felperesnek birája a felperesre nézve hozná meg az Ítéletet. Ekkép meg volna felelve az egyenjogúságnak, mert mindenik félre a mag-a hitelvei szerint hozathatnék meg az ítélet. Ez nem uj eszme ; ennek alaposságáról és prak­tikus voltáról meggyőződött már egy pár évvel ez előtt a legabsolutabb kormány, azon-kormány. melynek segitségével hozatott be a concordatum Ausztriába. Igen jól tudjuk, hogy a concordatum megkötése után azonnal kiadatott azon törvény, hogy a vegyes házasságokból keletkező perekben a per megindittatván a fehéres által az alperes bi­rája előtt, ott kimondatik az alperesre nézve az íté­let, a per aztán átvitetvén a felperes bírájához, afe­lett aztán az mondja ki az Ítéletet. Ezen törvény még sokkal előbb, mintsem az alkotmányos állapot beállott Ausztriában, foganatosittatott és életbelép­tettetett. Ha tehát az akkori absolut kormány ezen loyalitással viseltetett a nem-katholikus vallásúak iránt: akkor nem lehet a magyar alkotmányos legis­latio szűkebb keblű, mint volt azon. a concordatum létrehozását eszközlő absolut kormány. Bátor vagyok megjegyezni még, hogy a 48-iki 20. törvényezikk ugyan az országgyűlés általakár­mikor megsemmisíttethetik, s helyébe a törvény­hozás más törvényt helvettesithet: de véleményem az, hegy a míg e törvény fenáll, nem igen hozhat a törvényhozás oly másik törvényt, mely annak elveivel összeütközésben áll. Ennélfogva bátor vagyok ezen javaslatomra a méltóságos főrendeket figyelmeztetni, kérvén, hogy ezen eszme fejeztessék ki e szakaszban. De miután ezen codificatio által meo- nem len­nének szüntetve mindazon kérdések, a melyek a vegyes házasságok iránt tisztába hozandók lenné­nek, ez alkalommal még szükségesnek tartanám

Next

/
Oldalképek
Tartalom