Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-119

CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 473 Kai a könnyűséggel és gyorsasággal, melyre a felebbviteli biróságnak hatfelé megosztandó kisebb számú személyzete különben képes lehetne. Másfelől az egyetlen főtörvényszék személyzete fölött maga a felügyelet gyakorlati kezelése is nehezittetik, melynek hiánya ismét csak azt a bajt idézhetné elő, melyet az igazságügyi reformnál mindegyikünk elkerülni óhajt, t. i. a jjereknek elkerülhetlen lassú ellátását. Növekedni fogna pedig ez a baj az által is. hogy miután az egyetlen főtörvényszéknél annyi számú biró az administratió lehetetlensége miatt nem alkalmaztathatok, mint a menynyi hat főtörvényszéknél különben alkalmaztathatnék, a birák annyira tulterhelíetnének munkákkal, hogy törvénykezési műveltségük fokozására s jogtudományuk gyarapítására egyátalában semmi idővel és alkalommal nem bírnának, holott a tudomány haladásával a törvénykezésben sem lehet megállapodás; erejük tulfeszitése által pedig súlyos áldozatok hozatalára lennének kényszerítve. Ily áldozatot tőlük méltányosan kívánni nem lehet, de épen azért nem szabad akadályoztatni azt, hogy műveltségűknek az állam érdekében leendő gyarapítására elegendő idő- és alkalommal rendelkezhessenek. Második elv, mely engem nézeteimben vezérel : méltányos figyelembe venni a Magyarországban még máig is érvényben álló szokásjogot. Szomorú szivvel kell bevallanunk ugyanis, hogy nincsenek codexeink. Ezek hiányában pedig szükséges, hogy ama helyi viszon}

_

ok, melyek egy vagy más vidéken a társadalom rétegeiben különböző jogi alakulások ío]ytán fenállanak, a vidékek szokásainak tekintetbe vételével kerüljenek a biró mérlegelése alá. S valamint erre a vidékeken létező elsőbirósági törvényszékek máig is méltó figyelmet fordítanak, ugy kell, hogy a főtörvényszék bírái is figyelembe vegyék. E végből pedig nagyon kívánatosnak látszik, hogy az ország egyes nagyobb vidékei is bírjanak főtörvényszékekkel, s hogy ezeknek tagjai az illető vidékek jogtudósaiból választatván, ismerjék az ottani népélet egyéni természetét, erényeit, ugy mint hibáit, nyelvét és szokásait, s különösen az eljárási módokat, melyeket a vidék lakosai jogi viszonyaik alakításánál s ezek kiegyenlítésénél az ott uralkodó szokáshoz képest követnek. Nem lehet pedig tagadni, hogy a szokások az ország fel- és alvidékein, a Jász-Kunságban, Szepességben és Hajduvárosokban a nép nemzeti és társadalmi állásához és sajátságaihoz képest különbözők, s így különbözők a fogalmak is, melyek a jogviszonyok mérlegezésénél magokban az egyes vidékek népeiben léteznek. Távol legyen azonban tőlem, méltóságos főrendek, mintha én az által, hogy az egyes vidéFÖKENül H. NAPLÓ 186

S

/

Skek szokásait figyelembe vétetni kívánom, oly statútumok további fentartását óhajtanám, melyek világos törvényeink ellenére alkottattak, mert hiszen ezek a törvény értelménél fogva már magokban semmisek; de tagadhatlanul léteznek mégis olyan jogszokások, melyek ea^uisticus törvények, s rendszeres eodexek hiányában születtek s állanak fen csaknem százados gyakorlattal. Harmadik elv, mit e kérdésnél követni akarok, abból áll, hogy: minden perlekedőre nézve lehetővé tétessék, miszerint necsak első, de második, azaz főtörvényszéki birájával is közlekedhessek ügye iránt. Nem tagadom, hogy e részben az ügyvéd is közbenjárhat; de hiányzik ennél a helyzet azon nyugtalanító volta, melyet a fél maga, jogai és szabadsága kérdésében közvetlenül érez, és így bizonyára őszintébb és behatóbb az értesítés, melyet maga a fél a felebbvitelitörvényszék bíráinak közvetlenül adhat elő, s annálfogva a fél megnyugtatására is biztosabb. Mindezt pedig csak oly intézkedéssel lehet elérni, ha minden nagyobb vidék saját kebelében találhatja fel főtörvényszéki bíráját. Igaz, hogy a közlekedés hazánk szivéhez felette megkönnyittetett; de még sem oly tökéletes az, hogy a központra való utazás idő és pénzre nézve jutányosabb lehetne, mint bizonyos vidékinek a vidék központjára való utazása. Negyedik elv, melyet e részben irányul fogadok : nemzetgazdasági szempont. Ne központosítsunk mindent, méltóságos főrendek, hanem legyünk a vidékek érdekeire nézve is méltányosak. Jól tudjuk, hogy a különféle hatóságok központosítása a központosítás székhelyén az árak felemelését idézi elő, mi ismét azt eredményezi, hogy az áliamtisztviselők, a helyi viszonyok méltányos tekintetbe vételével mindig többe kerülnek központon, mint megosztva egyes vidékeken, hol a lakások és élelmi czikkek is olcsóbbak, a társadalmi igények kevésbé fokozottak, és igy a birák is, arányban fizetésükkel, nagyobb kényelmet élvezhetnek. Ha tehát a felebbviteli törvényszék több vidéken oszlik fel, ez az állam pénzügyére nézve is kedvezőbb, miután a központ szerfeletti drágaságához kellene különben a főtörvényszék birái fizetését alkalmazni és fokozni. Végre ötödik elvül, ne feledjük, méltóságos főrendek azt, hogy: az okvetlenül előbb-utóbb behozandó szóbeliség és nyilvánosság érvényesítését nagyobb mérvben eszközölhetjük az által, ha több vidéken lesz felebbviteli törvényszék felállítva. Ugyanis a szóbeliség közvetlenséget feltételez ;. arra pedig, hogy a közvetlenség minél nagyobb mérvet nyerjen, szükséges, hogy minél kisebb legyen a távolság, mely a személyesen megjelenni s közvetlen érintkezni kivánó feleket a felébb vi60