Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-119

468 CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. pontjából, az elsőbbség ? szóval, a polgári magánjogokat érdeklő minden alaki törvényre, a bíróságok szervezetére és illetékességére, valamint a perrendtartás különféle rendszereire és módozatairanézve jogtudósoknak, bíráknak, ügyvédeknek s törvényhozóknak nézeteik egymástól eltéi'ők. Csak a sarkalatos elvekben egyeznek meg mindnyájan. És ezek lényegben kevéssel kifejezve következők : hogy a birák legyenek függetlenek, elmozdithatlanok, jogképzettek, más igazgatási teendőkkel lehetőleg el nem foglaltaks az ügyes-bajos felek által közel érhetők, — hogy az igazságszolgáltatás legyen gyors és olcsó, — s hogy a törvénykezés folyamát és formáit meghatározó szabályok legyenek tiszták, egyszerűek, s visszaélésekre minél kevesebb alkalmat s ürügyet szolgáltatók. Hogy a magyar törvénykezés, mely azelőtt Verbőczy hármas törvénykönyvén, későbbi egyes törvényeken s törvényes birói gyakorlaton alapult, most pedig az országbírói értekezletnek országgyülésileg elfogadott határozatain s számos pótrendeleten alapszik, mind 1848. év előtt sok kívánni valót hagyott, mind jelenleg is hagy, átalánosan elismert tény; ámbár azon mértéktelen ácsíírlások, gyanúsítások, gúnyok és megtámadások, melyek 1851-től 1860-ig a sorsunkat akkor intézett tényezők minden rétegéből legnagyobb szeuvedéiyességgel épen törvénykezési rendszerünk ellen irányoztattak, indokolva nem voltak ; a minthogy, midőn ezek 1860. évben közügyeinknek egy nevezetes fordulópontján, az úgynevezett birodalmi jogegységnek s az osztrák polgári törvénykönyv rögtönözött behozatalának védelmére ellenünk nagy keserűséggel nyilván felhozattak, azokat erélyesen visszatorolni kötelességünknek is tartottuk. Ezen gáncsolódások nem voltak — mondám — indokoltak; mert törvénykezési állapotunk nem volt ugyan rendezett, s az ujabbkoru európai törvénykezési rendszerektől lényegben és formában eltért,- de viszonyainknak s az itteni jogfogalmaknak megfelelt, és minthogy az életből fejlődött, sok gyakorlati jót foglalt magában; a minek egy részét örömmel találtuk fel ismét az előttünk fekvő javaslatban is, más részét ellenben — őszintén megvallva — sajnálattal nélkülöztük ugyanabban. E mellett előbbi törvénykezési állapotunk ősrégi politikai intézményeinkkel oly szorosan volt összefűzve, hogy ezeknek időszerű átalakítása előtt a törvénykezés és törvényszéki szervezet mezején sem lehetett gyökeres változásokat, s a kor és tudomány igényeinek megfelelő, beható javításokat eszközölni. Hogy azonban atyáink ezen szükséget élénken érezték, s a korral haladva. közügyeinknek ezen ágában is az elavult régibb intézményeket ujabb életképesekkel felcserélni igyekeztek, tanúsít az utolsó félszázadban ezen tárgyak iránt keletkezett számos nagyfontosságú hazai törvényes intézkedés. így — hogy közölök csak némelyeket említsek — az 1790-iki 67-ik, az 1827-iki 3-iktörvényczikkek által kinevezett országos bizottmányoknak feladatul lőn kitűzve, miszerint az ország minden törvényszékének rendezése (coordinatio fororum) és a perrendtartásnak akkénti javítása iránt (emendatio ordinis processualis), hogy a pereknek gyorsabb lefolyás sa feleknek költségkímélés szereztessék, javaslatot készítsenek. Az 1792-iki 16-iktörv.-czikktöbbeket rendel: „de celeriori justitiae administratione." Az 1807. 8. t.-czíkk az akkori világháború közepett is több czélszerü intézkedését tartalmaz: „de promovendo celeriori causarum cursu." Az 1836-iki 10-ik törv.-ezikk az úrbéri pereket, a 12-ik az arányositási pereket, a 14-ik a világos örökösödési esetekben való eljárást., a 15-ik a birói végrehajtásokat, a 18-ik a vásári bíróságokat, a 20-ik a sommás szóbeli pereket szabályozza. Sok volna, ha az 1840-ki nevezetes, termékeny országgyűlésnek számos üdvös törvényét elősorolnám, melyekkel a váltójog behozatott, a váltótörvényszékek felállíttattak, a esődperek, betáblázások. s más e nemű tárgyak rendezve lettek. Azonban mindezek más sürgős törvényhozásiteendőknek halmaza miatt csak ,,per excerpta'*' történvén, a gyökeres átalakítás s átalános rendezés még mindig feszülten váratott. De midőn az 1848-ki 9-ik törvényczikk által a fjldesuri hatóság megszüntettetett. a 15-ik törv.czikk által pedig az ősiség eltöröltetett, a magyar magánjogi polgári törvények, a törvényszéki szerkezetnek s a perrendtartásnak átalakítása s uj szervezése immár halaszthatlanná lőn. A mi rövid idő múlva bizonyosan be is következik vala, ha az 1849-ki gyászos események folytán honi törvényhozásunk majdnem 20 évig tartott szünetelésre nem kárhoztattatott volna. Ez szolgált aztán ürügyül, hogv a tökéletességére nézve égig magasztalt osztrák polgári törvénykönyv, a törvényszékek rendezésével, az osztrák polgári perrendtartással, s a peres ügyeken kivüli eljárással, rögtönözve, nagy sietséggel Magyarországba behozatott. De ezen, reánk erőszakolt polgárositási jótétemény hazánkban fogékony földre nem találván, és itt 10 évi alkalmazás után is gyökereket verni nem bírván: mindazon idegen törvények és szabályok az 1860-ki octoberi kibocsátványok s az