Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-116

CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 461 Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa a törvény- \ javaslat többi szakaszait , melyek észrevétel nélkül , elfogadtatnak.) Elnök: A kik az imént felolvasott törvény- j javaslatot nem csak lényegére és béltartalmára j nézve, hanem az elfogadott niódositványok szerinti szerkezetében is elfogadják, méltóztassanak ebbeli szándékukat felállás által kijelenteni. (Megtörténik.) A mélt. főrendek a törvényjavaslatot mind béltartalomra, mind szerkezetre nézve elfogadják, Ezen hozzájárulásuk felől a képviselőház értesíttetni fog. j Méltóztassék most az uzsoratörvények eltörlését czélzó törvényjavaslatot felolvasni. Nyáry Gyula b. jegyző [olvassa atörvényja- | vaslatot és a bizotts tg jelmtésének raásolik vészét''). Lipthay Béla b.: Nagymélt elnök! mélt. j főrendek ! A mióta a népek anyagi haladásának té- j nyezői bővebb tanulmányozás tárgyává lettek; ] miután ezen tanulmányozások folytán felismerték : az akadályokat, melyek ezen haladást leginkább I gátolják: miután utóvégre azon történeti neveze- j tességü két szó: „laisser aller!" gyújtó szikrája i lett azon meggyőződésnek, hogy az anyagi haladásnak egyedüli eszköze a szabad verseny: azóta megszüntettek azon gyámoiitäsok, melyek eddig igen sok intézkedéseinkben voltak, mely gyámolitások a népek gyermek korában igen nagyon indokolva voltak, de későbbi haladásukban csak gátul szolgáltak; és megszüntettek végre azon kiváltságos terhek, melyek egyeseknek bizonyos előnyöket nyújtottak, de az összességnek épen nem. Természetes, hogy végre az uzsoratörvényekre is i került a sor. mert az uzsoratörvényeknek megvolt mind a két megjelölt oldaluk, a mennyiben egy részt gyámolitásul szolgálnak azoknak, kikről rendelkezni és gondoskodni az illető törvényhozás szükségét látja: de más részről privilégiumokat nyújtottak másoknak, hogy épen ezen törvényeket magokat megszeghessék. Az uzsoratörvényeknek eredete messze távolban keresendő, midőn legelső időben azon törvényhozó, ki isteni ihlettel vallási s egyszersmind magán törvényt alkotott, egyátalán eltiltotta a tőke utáni kamatszedést. Szép, nemes felfogás kétségkívül, melynek erkölcsi alapja az volt, hogy a felebarátainknak nyújtandó segélyt ne haszonlesésből, hanem pusztán felebaráti szeretetből nyújtsuk. A többi törvényhozások már nem ily erkölcsi szempontból indultak ki: azok már gyámolitás tekintetéből megszabták a kamatok magasságát, a melyen tul a kamatokat uzsorának nézték. Nem akarom vizsgálni, hogy e megszabásoknál az uzsorának fogalma helyesen volt-e felfogva ? nem akarom mondani azt, vajon azon uzsora, ) Lásd az Irományok 232-dik számát. mely csupán a pénzre volt megszabva, nem lett volna-e sokkal helyesebben egyéb czikkekre alkalmaztatva? mert ugyanis az uzsorának fogalma csak az lehet, hogy rósz akaratból, vagy szándékos csalásból az árunak ára felébb rug-tatik: a mi pedig nem csupán a pénzre, hanem bármely más czikkre nézve is áll. Hanem ezen gondoskodásuk is, ha ennyire kiterjeszkedett volna, bizonyosan nem nagy horderejű lett volna: mert ime azon egynél, melyre szorítkoztak, épen ellenkezőjét eredményezték mint azt, mit el akartak érni: mertépen az uzsoratörvények által leginkább lettek számosan az uzsora martalékává. Magok is tapasztalták azt későbben, midőn magok is a szükségfolytán idegen hitelre szorultak . és midőn azután magok az uzsoratörvényeket megszegték; és igy megtörtént, hogy ott, hol az uzsoratörvénj^ek szerint 5 — 6 százalék volt a törvényes kamat, 10 és több kamat mellett kötött ugyanazon törvényhozás kölcsönöket. Ez természetesen nagy zajt és ellenzést okozott; és mivel csillapították le ezt ? Azzal csillapították le a zajgókat, hogy épen azoknak nyújtották a törvényszegésnek jótéteményeit ; s igy keletkezett azután az, hogy egyes intézeteknek nyújtattak privilégiumok, melyeknél fogva a törvényesnél magasabb kamatokat húzhattak,és melynél fogva egy roszabb nemű pénzért egy jobb neműt köthettek ki magoknak. Ennélfogva természetes . hogy, mint már előbb is említettem, az uzsoratörvény, mely egy részről a gyámolitást. más részről a privilégiumnak természetét foglalja magában, a mostani közgazdasági fogalmak mellett meg nem állhat. A kérdés tehát csak az, vajon mostani viszo nyainknál fogva elértük-e már azon kort, hogy az uzsoratörvényeket minden veszély nélkül megszüntethetjük ? Ha an; agi viszonyainkra csupán a uralt szempontból tekintünk, akkor megengedem, hogy némi aggodalommal tekinthetünk azon lehetőségre. hogy talán ezentúl a pénzeket, a melyek eddig olcsóbb kamatokra voltak kiadva, most felébb rúgtatott igények mellett magasabb kamat mellett fogják a hitelezők elhelyezni törekedni. Azonban, azt hiszem, tagadni nem szabad azt sem, hogy főleg a7. utolsó időkben anyagilag nagy baladást tettünk: ujabb forrásai nyíltak meg a közvagyonosodásnak és számos ujabb vállalatok létesültek, ugy hogy jelenleg részint hazai, részint külföldi tőkékből oly pénzintézetek alakultak, melyek bizonyosan tetemesebb krízisek esetében is a megszorult gazdának és iparosnak segélyt nyújtani képesek lesznek. Mily horderejűek lesznek ezen intézkedések, most megítélni lehetetlen; de igenis meg lehet ítélni, hogy ez egyedüli útja annak, hogy a neta-