Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-116
CXVI. ORFZAGOB ÍÍLÉS. 457 CXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS 186Ő. október 21-dikén Majláth György elnöklete alatt. Tárgyai: Szabadságolok bejelentése. Az örökváltságról s az uzsoratöivények megszüntetéséről szóló törvényjavaslato tárgyaltainak és tlfogadtatnak. A kormány rés:éröl jelen 'tannak: Festetics y gr., Horvát Boldizsár. W nckheim Béla b. Az ülés kezdődik cl. e. 11 órakor. Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét báró Nyáry Gyu'a jegyző úr fogja vezetni. Jankó viek László somogyi, Faúr Iván krassói és Sztankovánszky Imre tolnai főispán urak szabadságidőt kérnek. Napirenden van az úrbéri tartozásnak megváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Károlyi György gr.: Van szerencsém a főrendi ház állandó bizottsága részéről az úrbéri tartozások megváltásáról s az uzsoratörvény eltörléséről szóló törvényjavaslatok tárgyában a bizottsági jelentést a mélt. főrendeknek átadni. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a jelentésnek ') az úrbéri tartozások megváltására vonatkozó részét.) Elnök: Mélt. főrendek ! Mindenekelőtt mél'ózíasisaiiak a törvényjavaslat elvéhez és lényegéhez egész átalánosságban hozzászólni. Tomcsányi József főispán: Nagymélt. elnök ! mélt főrendek ! Ezen törvényjavaslat vég UH goldása azon nagy horderejű kérdésnek, mely a magyar országgyűlésen 1832 és 1836-ki években merült fel először, s mely akkor, daczára a bécsi kormány befolyásának, maga köré gyűjtötte a nemzetnek haladni kivánó részét; s az akkori úrbéri munkálatok revisiójánál az ismeretes V-dik czikk nagy érdekeltségit fejtett ki az egész országban annyira, hogy ezen kérdés martyrokat is teremtett. Még nincs oly messze azon idő, hogy rá ne emlékezhetnénk a lángkeblü Kölcseyre és rendithetlen jellemű Wesselényi Miklósra, kik mindketten az V-dik czikk életbe léptetése körüli eljárásuknak estek áldozatul. *) Lásd az Irományok 227-ik számát, FŐRENDI H. NAPLÓ. 186%. Azonban a korszerű eszme, a szabadság utáni vágy és az embernek Istentől nyert rendeltetése erősebb, hatalmasabb valami, semhogy a viszonyoknak is tért engedjen. Ezen eszme is olyan volt. Gátat tört magáinak és diadalra jutott. Mert már a legközelebbi 1840dd országgyűlésen mer alkotott VII. törvényezikk által, mely az örökváltságot szabályozta, az örökváltság érdemében kötött szerződések kivétettek azok közül, melvek addigi törvényeink szerint még invalidatió alá estek, mint minen nemesi birtok, ha más kez. kre jutott, és tulajdonképen privilegialis szerződés állásába tétettek. A haladás azonban itt sem állapodott meg : mert az 1843-ki országgyűlés, sőt az 1847-ben Pozsonyban összejött országgyűlés, ezen törvényezikk tovább fejlesztésével nyomatékosan foglalatoskodott; sőt, mondhatom, az 1847-ki pozsonyi országgyűlés, ha a közbejött viharok meg nem érkiznek, kedvencz eszméjét találta benne, hogy az örökváltsági törvény kényszeritőleg is keresztül vitessék. Azonban ezen foglalkozása közben elérkezett azon európai vihar, mely a bécsi kormánynak reánk gyakorlott illetéktelen befolyását megbénítván, a magyar aristokratia , mely akkor országgyülésüleg együtt tilt —mert hiszen tudjuk, hog-y az akkori országgyűléseken csak az aristokratia szólhatott, az ügyekhez — a magyar aristokratia, mondom, saját sorsának urává lett, s ezen aristokratia azon hatalmat, mely akkor kezébe került, azzal inaugurálta s tulajdonképi nyolezszáz éves kizárólagos tevékenységét a kormányzatban azzal tetőzte be, hogy megosztotta jogát azokkal, kiknek eddig nem volt, s elvállalta a terheket azoktól, kik azokat kizárólag viselték, s ezzel kimondotta a nagy elvet, hogy a szabad földön szabad ember legyen. Ezen elv kifejezést nyert az 1848-iki IX-dik törvényezikk által. Akkor, midőn ezen törvényezikk meghozatott, felmerült azon kérdés, mi történjék 58
