Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-113

448 CXIII ORSZÁGOS ULES. Mai tanácskozásunk tárgyátképezi a HorvátSzlavón- és Dalmátországok és hazánk közt fenforgó közjogi viszonyok kiegyenlítési ügyében kiküldött országos küldöttség jelentése, mely a múltkor átküldetvén, mindenekelőtt a képviselőház jegyzőkönyve leszen felolvasandó. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a képviselőház jegyzőkönyvi kivonatát '). Elnök: A 3-ik ülésben vezetett jegyzőkönyv foglalja magában azon egyezményt, mely némi alapul szolgált a hozandó határozatra. Ez lesz tehát most felolvasandó. Teasék a ő-ik ülés jegyzőkönyvét felolvasni s ott kezdeni: „Miután Horvátés Szlavón országok. ..." Ifj. Ráday Gedeon gr és Károlyi Gyula gr. jegyzők (felváltva olvassák a kiegyezési tervezetet 2

). Radvánszky Antal főispán: Síéit, főrendek ! Tagadni nem lehet, hogy azon feszültség, melyet az utóbbi években szerencsétlen körülmények idéztek elő Magyar- és Horvát-Szlavonországok közt. leverőleg hatott mind a két testvér hazára : mert valahányszor az Ős századokba viszszaképzeltük magunkat, valahányszor a régi történetek képei tűntek fel előttünk . valahányszor megemlékeztünk arról, hogy a két testvér haza fiai egyenlő lelkesedéssel és egyesült erővel képviselték a közös haza érdekeit, miképen hajdan azon híres horvát hadvezérnek vezérlete alatt hősiesen vitézkedtek a magyar seregek, miképen viszont a magyar lobogók alatt közös erővel védték a horvát-szlavón fiak a közös hazának fönmaradását : mindannyiszor méltán lepte el a legkeservesebb fájdalom valamint a magyar, ugy a horvát, higgadtan gondolkozó honfiak sziveit, látván, hogy azon testvéri egyetértés, mely századok lefolyta alatt egybeforrasztva tartotta ezen két nemzetet , szerencsétlen constellatiók által megszakittatott. De valamint egy részről igen sújtó volt, reánk ezen feszült állapot, ugy más részről örömérzet tölti el keblünket, midőn elénk terjesztik ez okmányt, mely a két haza közti kölcsönös kiegyezkedést eszközli. Ezen okmány kellő megbirálásánál szükséges mindenekelőtt meggyőződnünk, vajon ezen kiegyezkedés bir-e azon kellékekkel, melyekkel bírnia kell minden barátságos egyezkedésnek, ha állandó akar maradni ? Ezen két kellék egyike az, vajon ezen kiegyezkedés a méltányosság alapján köttetett-e meg ? a második pedig, bir-e ezen szerződés a maga természeténél fogva az állandóság biztositékával, azaz létezik-e ezen szerződésben *) Lásd a2 Irományok 221 dik számát. a

) Lásd az Irományok 208-ik számában. a maga természeténél fogva a szerződés állandóságának éltető ereje? Az előttünk fekvő okmány. csekély felfogásom szerint tökéletesen megfelel mind a két kelléknek. Az elsőnek megfelel azért, mert a feleknek jogait nern szorítván meg, és a feleknek kölcsönös kívánalmait a lehetőségig kielégitvén , ezeknek nyomán ezen szerződés csakugyan a méltányosság alapján köttetett. De megfelel a másik kelléknek is , mert ezen második kellék az elsőnek természetes kifolyása. Csak azon barátság-os egyezkedések számolhatnak biztos állandóságra, melyek épen a méltányosság alapjára fektettettek, mert az ily alapra fektetett egyesség azon ítélet, melyet a felek önmagok hoznak önmagok felett, és azért inkább bíznak abban, mint a bírónak ítéletében, mely mindig a hatalom kifolyása. Es épen azért, mivel itten a felek önmagok hoztak ítéletet önmagok fölött: ezen körülmén}? kezeskedik a felől, hogy ezen szerződés magában foglalja a megmaradás éltető erejét. Meg levén ekkép felelve ezen két kelléknek, és ez által meg levén szüntetve azon feszült helyzet, sa századok óta együtt élésre, együtt maradásra meghívott nemzetek ismét egybeolvasztatván: én ezen kiegyezkedési okmányt, illetőleg az alsóháznak a felett hozott határozatát teljes örömmel elfogadandónak tartom. (Helyeslés.) Lennének ugyan itt ellennézetek is; azonban az állami életben a csekélyebb érdekek kedveért a főbb érdekeket veszélyeztetni nem szabad. Ha tehát a mélt. főrendek az alsóháznak javaslatát elfogadni méltóztatnak, akkor meggyőződésem szerint fényesen ülte meg ezen ház a mai nap diadalának napját : mert akkor a mélt. főrendek Isten segedelmével remélhetőleg soha többé meg nem ingatható ezen monumentális épület boltozatában le fogják tenni a zárkövet, és a két meghasonlott nemzet solidariíásának újjá alkotása által valósitandják a mélt. főrendek érvényességét a közös fejedelem jelszavának : unitis viribus. Én ezen kiegyezkedést jelenleg az országgyűlés fő vívmányai közé sorolom; de minél nagyobbra becsülöm azt és méltánylom annak nagy horderejét, annál inkább érzem magamat lekötelezve azon tagok irányában, kik ezen ügyben bizottságilag működtek, és fáradhatatlan szorgalmuk, igyekezetök, tapintatuk és óvatosságuk által a várva várt és kivánt kiegyezést létrehozták. Lekötelezve érezve magamat különösen a háladatosság érzelmével e bizottság elnöke nmélt. Mailáth Antal gr. irányában, (Éljenzés) ki bokros érdemeiért régen elnyert babérkoszorúját nem pihenteti, és nem nyugszik élte nesztorj korában sem, hanem fiatal buzgósággal örömmel szentelte fel tevékenységét e szent ügyben. És azért, mélt. főrendek, ezen soha