Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-103

414 CIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Az én megyémben sok helyütt egyes birtokos birtoka képezi a községet: már most, ha magam teszem a községet, magam teljesítem a kivetést is ? így meglehet, hogy az egyes birtokos birtoka annyi községet képez, a hány pusztája van, ide pedig a helység- elöljáróságának semmi befolyása nincs. Jó volna tehát, ha itt egy kis megkülönböztetés tétetnék. Lónyay Menyhért pénzügyér: Eziránt kétség nem lehet, mert a törvéi^ben úgyis meg van különböztetve: csak azon községekben teljesitik a kivetést, a hol az eddig is szokásban volt. Cziráky János gr..- Méltóságod úgyis az egész quantumot fogja fizetni; itt egyéni kivetés nincs, hanem az egész összeg fizettetik. (Maradjon !) Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa a fórvényjavaslat 8 — 11-dik szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 12-diket.) Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Én e szakasz intézkedésében teljesen megnyugszom és azt igazságosnak és méltányosnak találom: megszűnik ennek következtében azon aránytalanság, mely ezelőtt az adó beszolgáltatására nézve Magyarország és a többi osztrák tartomány közt létezett. Az osztrák tartományokban ugyanis az adó mindig utólagosan fizettetett, tőlünk pedig az összes adók befizetése minden évnegyed elején, még pedig az első hónapnak első heteiben követeltetett; ennek folytán mi mindig anticipative fizettük adónkat, mig a többi osztrák tartományokban az decursiv rátákban fizettetett be, mi az úgyis nem csekély adó mellett reánk nézve igen terhes volt; most azonban a közbeneső hónapokra nézve levén annak befizetése határozva, azt igen méltányosnak és helyesnek kell tartanunk ; és nem is kétkedem, hogy ha adórendszerünk bővebben fog kifejtetni, mi is azon szerenesés helyzetben leszünk, hogy a Francziaországban divatozó eljárást vehetjük mintául, hol az összes adóknak beszedését és átszolgáltatását az úgynevezett receveur generálok szokták végezni, kik nem követelik, hogy az adók a kitűzött határnapra befizettesenek, hanem nagyobb összegeknél igen méltányos feltételek mellett némi hitelt szoktak adni. Ily rendszer mellett az állam nem károsodik, az egyes adófizetőknek pedig tetemes könnyítés nyujtatik. Én tehát azon óhajtásomat fejezem ki, vajha ily szervezés mellett jövőre nálunk is lehetne az egyes adózóknak ezen tetemes könnyítést megadni. Lónyay Menyhért pénzügyér: ügy hiszem, ezen elvi kérdést nem volna czélszerü most vitatás tárgyává tenni, annyival kevésbbé, mert ezen törvényben van az iránt intézkedés téve, hogy mindazoknak, kiknek körülményei azt kívánják, hogy adójokat később fizessék be, a késedelmi kamatok fizetése mellett halasztás engedhető, tehát mind azon könnyebbség, mely a Francziaországban fenálló rendszer szerint e tekintetben létezik, ezen törvény által is meg van adva; és bizonyára egy pénzügyi közeg sem fogja, midőn alapos indokok felhozatnak, akár egyes községeknek, akár egyes magánosoknak abbeli kérelmét megtagadni, hogy adóját a rendes határidőnél későben teljesíthesse, egyedül azon feltétel köttetvén ki, hogy az illető, ki ilyen halasztást nyer, a halasztás idejére késedelmi kamatot fizessen. Ugy hiszem tehát, ezen intézkedés czélszerü reformot foglal magában, az adófizetőnek könnyebbséget szerez és az állam jövedelmeit is biztosítja. {Helyes ! Maradjon !) Elnök: Méltóztatnak e szakaszt elfogadni ? {Elfogadjuk!) A mélt. főrendek e szakaszt elfogadták. Nyáry Gyula b. jegyző {olvassa a'törvényjavaslat 13-dik szakaszút, mellre nem történik észrevétel. Olvassa, a 14-díket,) Cziráky János gr.: E szakaszra nézve volna észrevételem ; mivel pedig ez a 15. és 16-dik szakaszokkal van kapcsolatban, azoknak felolvasása után fogom azt előadni. Nyáry Gyula b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat 15 és 16-dik szakaszát.) Cziráky János g<-.: Nagymélt. elnök ! mélt. főrendek! En azon elvet, mely a 14-dik szakaszban van letéve, igen méltányosnak találom, mert nem lehet kívánni azt, hogy ha valami kötelezettség bizonyos határidő alatt lenne teljesítendő, s nem teljesíttetik, emiatt bárki károsodjék. Nagyon természetes tehát, hogy a kik adóhátralékban vannak, késedelmi kamatok fizetésére köteleztessenek. De az osztó igazsággal nem tartom megegyeztethetőnek, hogy azok, kik adójokat előre befizetik, kevesebb kamatot nyerjenek , mint a menynyivel azok, kik adójokat befizetni elmulasztották, büntettetnek. En e tekintetben az egyformaság | elvét szeretném szem előtt tartatni. Azt egészen ő j nagyméltóságának a pénzügyminiszternek belátására bíznám, hogy a késedelmi kamat 4% legyen, de akkor ugyan ennyi kedvezményben részesüljenek azok is, kik adójokat előbb fizetik be; vagy 6 %, mely esetben ugyan ily kedvezmény adassék azoknak, kik az adót előlegesen fizették be: mert valóban nem csekély teher az, midőn bizonyos I meghatározott időben az adót le kell róni. Kisebb | birtokosoknál ez nem tesz különbséget; de a naI gyobb birtokosokra nézve ez roppant teher: nem, mintha bizonyos határidőre nem lehetne a meghatározott összeget előállítani; hanem megtörténhetik, hogy oly körülmények állanak elő, melyek lehetetlenné teszik, hogy termékeit értékesíthesse, . s így kénytelen saját ügyeinek nem csekély hát-