Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-101

404 Cl. OliSZÁGOS ÜLÉS. e-'ik és csak a jövőre szóljon ? Ebben bizonytalan volt a bizottság. Lónyay Menyhért pénzügyér: Kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak e szerkezetet megtartani, annyival inkább, mivel azt hiszem, hogy a törvénynek ezen rendelkezése teljesen indokolt. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy midőn a földsorozati munkálat behozatott, akkor bizonyos záros határidő volt kitűzve a végből, hogy mindenki, a ki túlterhelve érzi magát, a szükséges reclamatiót beadhassa. Ugyanazon jogot fentartotta I a kincstár is a maga részére. j Ezen záros határidő lejárt, minden kérve- | nyék elintéztettek, és több év során ily reclamatios esetek nem is tárgyaltathattak, kivévén azon esetet, hol a birtokosok bebizonyítani képesek voltak, hogy a területben van különbség. Azt I hiszem, hogy az ily hibák kiigazítása mindig j megengedtetik és ezen tul is meg lesz engedhető: j ha valaki bebizonyítja, hogy például 1000 hold van felvéve és hiányzik belőle 100 hold, akkor a kiigazításnak van helye. De az utolsó években, 1860 tói íogva, gyakorlatba jött az, hogy az adóideigleneg behozatala alkalmával kiadott utasítások értelme szerint egyesek reclamálhattak és reclamáltak is, még pedig rendesen sikerrel. Midőn a minisztériumot átvettem, a?on tapasztalatra jöttém, hogy ezen reclamatiók folytán, miután leginkább a nagyobi) uradalmak birtokosai voltak, kik szakavatott egyéneket voltak képesek felvenni és az adóprovisorium által oly tetemes reclamatiókat indítottak meg, hogy az adóalap nevezetesen csökken. Mintán tehát azon meggyőződésre jöttem, hogy ha mindazon adóleszállitások, melyek ez utón kéretnek, megadatnának, bizonyos aránytalanság állana elő, azért nem érezhettem magamat hivatva az utólagos reclamatiókat tárgyaltatni, annyival kevésbbé, miután mig a törvényhozás ez ügyben részletesen nem intézkedik, kivételes kiigazításokat megengedni felesleges lenne. O excellentiája kérdésére vonatkozólag tudnék egyes uradalmakat felhozni, de neveket nem idézek, melyek a felhivott szakaszok folytán négyszázezer forintot visszakövetelhetnének ; és megengedem, hogy méltányos volna visszatéríteni azon összegeket , ha a reclamatio átalában alkalmazandó lenne s igazoltnak bizonyulna, különösen ha ezen összegek a magyar alkotmányos kincstárba folytak volna be; de hogy a mostani körülmények közt, midőn pénzügyi viszonyaink a legnagyobb takarékosságot és óvatosságot követelik, javaslatba hozzam, hogy 5 —6 vagy tiz év előtt befizetett adók visszatérítésével az állam jövedelmei tetemesen megrövidíttessenek oly esetekben, midőn a reclamatio nem a valóságos jövedelem ellen, de bizonyos, az adóprovisorium alkalmával megállapított szakaszokra vonatkozik, arra, megvallom, nem érezhettem magamat hivatva. Azért egy a múlt évben kiadott átalános rendelettel megszüntettem minden ily alapon tett reclamatiókat, és ezzel következetesen nem tehettem mást, mint ezen törvényben ugyanazt javaslatba hozni, a mit a képviselőház el is fogadott és a minek elfogadására a mélt. főrendeket annyival is inkább felkérem, minthogy e törvényjavaslat 1-ső szakasza a minisztériumnak úgyis kötelességévé teszi, hogy mentül előbb uj adórendszert terjeszszen elő; és mert azt hiszem, hogy felesleges lenne a jelen, általunk is hiányosnak tartott munkálat mellett a reclamatiókoak tárt kaput nyitni; és végtére azért is méltóztassanak eszakaszt megtartani, mert ha ezen reclamatiók folytán az állam jövedelmeiben nagyobb hiány támadna, ez által csak azon adózók sújtatnának, a kik ezen kivételes eszközt magok számára igénybe nem vehetik. Cziráky János gr.: Előrebocsátva, hogy én részemről azon észrevételek után, a melyeket pénzügyminiszter úr tett, bele nyugszom abba, hogy ezen szakaszban ne történjék semmi változás ; mégis őszintén ki kell jelentenem, hogy éri egyátalában nagy igazságot nem látok abban, hogy az, a ki indebite fizetett, ne követelhesse vissza, hogy a ki túlterhelve és más helyett igazságtalanul megróva volt és ezt adatokkal be tudja bizonyitani , hogy az orvoslást ne szerezhessen magának; valamint nem látok igazságot abban, hogy ha valaki az államkincstárt megröviditi, az ellen ne lehetne követelést intézni. Ezen szakaszban olyan verbera verberibus compensantur-féle elv van letéve, mely csak is a mostani idők viszás állapotával menthető némikép; és azért, mondom, belenyugszom kénytelenségből ezen szakaszba, habár igazságáról és méltányosságáról meggyőződve nem lehetek, és nem lehetek annyival kevésbbé, mert ha igaz is, hogy a nagyobb birtokosokra nézve kedvezményt nyújt, a kiknek könnyebben van módjok és alkalmok reclamatiókat tenni, mégis azt his em, hogy oly alkotmányos országban élünk, a hol mindenki irányában egyenlőnek kell lenni az igazságnak, mind a gazdag, mind a szegény irányában, s azért, hogy a gazdag könnyebben jut a reclamatiónál czélhoz, az nem elegendő ok arra, hogy a reclamatiók megtagadtassanak. Lónyay Menyhért pénzügyér: Méltóztassanak megengedni, hogy ő excja észrevételére két rövid felvilágosítást adhassak. Én is helyeslem azon elvet, hogy ha valaki indebite fizetett, nz államnak is kötelessége azt visszafizetni; hanem e tekintetben meg kell jegyeznem, hogy jogilag felvéve, a fizetés sehol sem